„Itt mindenki ad és vesz, üzlet az egész világ”

Bereményi Géza: Az arany ára című piaci játékát mutatják be az író rendezésében a Pécsi Szabadtéri Játékokon július 2-án 21 órakor. Ezt követően még öt alkalommal elevenedik meg az Eldorádó című filmből ismert történet a Káptalan utcai szabadtéri színpadon.

hirdetés

– Ez egy piacon játszódó történet a II. világháborút követő évekről, amikor eladó volt az egész világ és feketepiac volt az összes piac – kezdi beszélgetésünket Bereményi Géza író-rendező. – Egy őstörténet ez, olyan, mint egy perzsa mese, amelyben a főszereplő egy kereskedő, egy gyilkos, egy rabló, egy szent életű asszony, s egy gyerek, akinek az életéért folyik a harc. Ez bármelyikünkkel megtörténhet, és tudom, nagyon sokan rá is ismernek valamelyik családtagjukra e szereplők láttán. Központi alakja a nagyapa, aki fenn akarja tartani a családot, és mindent megtesz azért, hogy életben maradjanak. Ez a darab a túlélésről szól, s erről mi, magyarok nagyon sokat tudunk.
– Nem istenkísértés egy sikeres film történetét színpadra álmodni?
– Kisregényként írtam meg először, azután rendeztem belőle az Eldorádó című filmet 1988-ban, majd színdarabbá alakítottam, így született meg Az arany ára, tíz évvel ezelőtt. A zalaegerszegi ősbemutatót magam rendeztem, Győrben Ács János, Budapesten, a Bárka Színházban Bagó Bertalan vitte színre. A pécsi felkérésnek azért is örültem, mert a korábbi tapasztalatok birtokában átírhattam, így mostanra szinte vadonatúj mű született. Úgy gondolom, ez a végleges változat.
– Mi módosult benne?
– Az eredeti háromról kétfelvonásossá alakult, s a korábbi, több évtizedet átfogó cselekményt időben és térben is leszűkítettem. Ez mindössze hat év története (a háború végétől az ötvenes évek elejéig), s egyetlen helyszínen, a piacon játszódik. Egyszerűbb lett, tömörebb és színpadszerűbb, kevésbé epikus, így remélem, élvezhetőbb is. Majd a közönség megmondja. Rendkívül kíváncsi vagyok. Új szerepeket is írtam bele, igazi piaci karaktereket. Itt mindenki ad és vesz, üzlet az egész világ. Nem igazán korrajz, a történelem dolgai nem szólnak bele annyira, mint a korábbi verziókban. Inkább sorstragédiát szerettem volna írni változó, a sorsukat beteljesítő szereplőkkel. Mindegyiknek olyan háttértörténete van, hogy valahányszor színre lép, újabb arcát mutatja, aszerint, ahogy az élete során változik.
– Miként rímel ez a mára?
– Úgy, hogy örök. A saját életünkre ismerhetünk benne, családi problémákról szól, akár mai színdarabnak is nevezhetném. Nincsen benne direkt aktualizálás, sem politikai célozgatás, ami politika, az nyersen kimondatik, úgy, ahogy az emberek akkoriban kimondták. Az egész darab erős, brutális és férfias. Ez persze nem azt jelenti, hogy nincsenek benne női szerepek. A nagyanya például, a főszereplő felesége egy szent életű asszony, aki pogány férjének állandó ellensúlya.
– Az 1988-as film és a mostani színmű zenéjét is Darvas Ferenc szerezte. Van átfedés a két kompozíció között?
– Darvas Ferenc is teljesen új, színpadiasabb, nagyzenekarra hangszerelt zenét írt. Igaz, volt a filmben egy piaci motívum, az egyszer itt is fölcsendül.
– Annyi emlékezetes alakítás után nem lehetett könnyű dolguk a színészeknek.
– Szerencsére én oszthattam ki a szerepeket, úgyhogy megnéztem több előadást is a Pécsi Nemzeti Színházban, s a teljes társulatból válogathattam. Igazán mondom, nagyszerű művészekkel dolgozhatok együtt Balikó Tamástól Herczeg Adriennen és Köles Ferencen át Széll Horváth Lajosig és a többiekig – hadd ne soroljam. A Káptalan utcai szabadtérin most nyáron hat előadást tartunk, aztán ősszel, október 15-én költözik be az előadás a kőszínházba, ami számomra újabb premiert jelent majd, hisz az ottani körülményekhez igazítva azért egy kicsit át kell rendeznem.

– Milyen nyári munka várja még?

– Ahogy visszamegyek Budapestre, be kell fejeznem egy forgatókönyvet, és szeretnék megírni egy új színdarabot.
– Nem sokat pihen!

– Ki tudja, miért sietek, de sietek.
– Ha valakinek az az ötlete támadna, hogy a kisregény, a film és a színdarab után mondjuk zenés művet írna a történetből, mit szólna hozzá?
– Azt, hogy a Pécsett bemutatandó piaci játék a végső, teljes változat. Amolyan összegzése, lezárása e témának, amivel én többet már nem szeretnék foglalkozni. Ebben a verzióban minden benne van, amit bele akartam írni.

A próbáról galéria ITT!