A mi Zsolnaynk: szalonnázó paraszt, mesebögre

A tárgyaknak is megvan a maguk sorsa. Akihez visszakerült már elveszettnek hitt, kedves esernyője, ékszere, tolla vagy bármije, hajlamos azt hinni, hogy lelkük is van. A tárgyakhoz fűződő emlékek pedig különleges kötődést jelentenek. Ennek sajátos, a személyességnek a helyi ipartörténettel egybefonódó példáját adja a Hétköznapok Zsolnayja című kiállítás. A Művészetek és Irodalom Háza tetőterében látható tárlat a Zsolnay Örökség Kezelő Nonprofit Kft. által augusztusban meghirdetett pályázat eredménye.

hirdetés

Használati és dísztárgyak, fotók, oklevelek, írásos dokumentumok sorakoznak a Martyn Galéria kiállítóterében íróasztalon, étkezőn, konyhabútoron, vitrinben, s persze a falakon. A közös bennük az, hogy minden darab a pécsi Zsolnay-gyárhoz kötődik, s akár száz éves múltjuk egy-egy személy, család történetének is része lehetett. Gyöngyöző húslevest szolgáltak föl benne, fűszertartónak használták, teát, kávét kortyolgattak belőle vagy épp egy gyógyszerész munkájának fontos eszközeként töltötték be hivatásukat. Hiszen a plasztikák, nippek, étkészletek és tálak mellett például folyadékmérésre használatos patikai menzúrák is helyet kaptak a tárlaton.

Némelyikhez írásos dokumentum is tartozik, melyből kiderül, hogy a rózsás bögre Zsolnay Vilmos ükunokájának miféle emlékeit őrzi; s hogy az oly sok lakásban ma is fellelhető Szalonnázó paraszt „modellje” a szigetvári Fehér János volt, aki hosszú évtizedeken át formaöntőként és tűzoltóként dolgozott a Zsolnay-gyárban. Megannyi fotó idézi a Zsolnay Sportegyesület focicsapatának működését, s találunk kifejezetten gyermekeknek szánt, autókkal és mesefigurákkal díszített tányérokat, bögréket is szép számmal.

A Zsolnay Örökség Kezelő Nonprofit Kft. augusztusban lakossági pályázatot hirdetett olyan személyes történeteket és Zsolnay-tárgyakat keresvén, amelyek fontos szerepet töltöttek be egy-egy család életében, hétköznapjaiban. Még az országhatáron túlról is érkeztek pályaművek, de a legtöbbet belföldről, s különösképpen Pécsről küldték be.

Ezek válogatott anyagát tárja most közönség elé a Művészetek és Irodalom Házában november 27-ig hétköznapokon 9-18 óra között nyitva tartó kiállítás, mely betekintést enged abba, hogy az 1800-as évek második felétől napjainkig a Zsolnay család szellemisége és a gyár tárgykultúrája miként vált részévé az emberek életének, munkájának, hétköznapjainak, szokásainak. A különleges Zsolnay-termékeket korabeli történetek, dokumentumok, fényképek teszik igazán elevenné.

E tárlat társrendezvénye az Ezüstláz Ékszergalériában (Ferencesek utcája 18.) nyílt, Mindörökké Zsolnay! című bemutató, amely az Iparművészeti Múzeum azonos című pályázatának anyagából ad ízelítőt. E felhívás az évszázados múzeumépület megrongálódott Zsolnay-mázas tetőcserepeinek ékszerként való újragondolását tűzte ki célul. A legkülönfélébb technikákkal kombinált (horgolt, csomózott textíliák, bőr, gyöngy, üveg, porcelán, ezüst) alkotások között természetesen a díjnyertes munkákat is megcsodálhatjuk november 18-ig hétköznap 10-18, szombaton 10-13 óra között.