Éjjel tetőzik a Leonidák meteorraj

Szerdáról csütörtökre virradó éjszaka tetőzik a Leonidák meteorraj, amely arról híres, hogy harminchárom évente hatalmas kitöréseket produkál.

hirdetés

Az előrejelzések alapján azonban idén sajnos ilyenre nem nagyon számíthatunk, ráadásul a megfigyelést ebben az évben a még meglehetősen fényes, fogyó Hold is zavarja majd – olvasható az Uránia Csillagvizsgáló honlapján (http://www.urania-budapest.hu).

A Leonidák az 55P/Tempel-Tuttle üstökös törmeléke, ez az utóbbi évek legismertebb és egyik legjobban megfigyelt meteorraja. Minden 33. évben az üstökös visszatér a Naprendszer belsejébe és anyagot dob le magáról, ezzel létrehozva egy újabb porfelhőt, amely az újabb, potenciális meteorokat tartalmazza. Amikor a Föld áthalad e porfelhők közepén, akkor a Föld felszínéről látványos meteorkitöréseket figyelhető meg. A legutóbbi kitörése 1999-ben volt.

Egy igen régi áramlatról van szó, az első biztosan azonosított kitörését 902-ben figyelték meg kínai csillagászok, amelyet a következő évszázadokban több másik követett. A modern kori csillagászok 1799-ben fedezték fel a rajt, amikor rendkívül látványos kitörést produkált. 1833-ban sok százezren voltak szemtanúi minden idők egyik legnagyobb meteorviharának, amikor a legaktívabb időszakban másodpercenként több tucat meteor is feltűnt az égen. Az 1866/67-es kitörésre már készültek a csillagászok, ám nem várt eseményként 1865 végén Ernst Tempel és Horace Tuttle egymástól függetlenül felfedezte a raj szülőüstökösét, utóbbit később az 1366-ból származó kínai feljegyzésekben is azonosítottak.

Az 1900-as és az 1930-as években nem volt jelentősebb kitörése a rajnak, így sokan azt gondolták, hogy a Jupiter szétoszlatta azt. Ezt a feltételezést erősítette, hogy az Tempel-Tuttle-üstököst sem sikerült megtalálni. Végül 1965-ben sikerült újra megtalálni, 1966-ban pedig a már-már elfelejtett áramlat minden idők legnagyobb meteorviharát produkálta, maximumban 160 ezer meteor/órás aktivitással.

Míg a korábbi felfogás szerint a meteorkitöréseket a Nap közelében lévő üstökösből épen kiszabaduló por okozza, a legújabb kutatások bebizonyították, hogy például az 1998-ban képződött törmelékfelhő majd a XXII. század észlelőinek nyújt gyönyörű látványosságot.

Az elmúlt évtizedek meteorkitöréseit viszont a korábbi évszázadok során kidobott porfelhők okozták, amelyek a Jupiter gravitációs hatása miatt távol kerültek az üstököstől. A 2008-as jelentős aktivitást például az 1466-ban kidobott porfelhő visszatérése eredményezte.

Mint a Space.com (http://www.space.com) űrkutatási hírportálon olvasható 2034-ben a Föld több törmelékfelhőn is áthalad, amelyeket az üstökös az 1699-es, 1767-es, 1866-os és 1932-es Nap-közelisége során bocsátott ki. Amennyiben a megfigyelőknek szerencséjük lesz, óránként akár ezer hullócsillagot is észlelhetnek.

2028-ban viszont a Jupiter a számítások szerint kibillenti az üstököst jelenlegi pályájáról, így hosszú időn át, de legalábbis a 22. század elejéig aligha ismétlődhet meg az 1966-os meteoritvihar.