„Világszínvonalat képviselő munkák ezek, nemzetközi színtéren is bárhol megállnák a helyüket. Életteliség és (ön)irónia rejtőzik bennük” – véli Hopp-Halász Károly alkotásairól Kovalovszky Márta művészettörténész. E megállapítás nyomába eredhet, aki november 27-ig felkeresi a Pakson élő, Munkácsy-díjas képzőművész életmű-kiállítását a Zsolnay Kulturális Negyed majd’ ezer négyzetméteres galériájában.
– Az EKF utolsó felvezető évében, 2009-ben az akkor nyolcvan esztendős mester, Lantos Ferenc festőművész köszöntésével vette kezdetét az a programsorozat, amely nagyszabású életmű-kiállításokkal tisztelgett a nemzetközileg is elismert, pécsi alkotók előtt. Így adtunk keresztmetszetet Bencsik István, Gellér B. István munkásságáról a Pécsi Galériában, aztán Pinczehelyi Sándor átfogó tárlatával nyitottuk a Zsolnay Negyedben felépült kiállítóteret, s ide sorolom Valkó László festőművésznek a HattyúHázban rendezett bemutatóját is – idézi az előzményeket Gamus Árpád, a Pécsi Galéria és Vizuális Művészeti Műhely igazgatója. – Sajnos ezt a lendületet idén nem tudtuk úgy folytatni, ahogy szerettük volna, most viszont örömmel teszünk eleget a Nemzeti Kulturális Alap felkérésének, és helyet adunk régiónk művészeti életének meghatározó alakja, Hopp-Halász Károly életmű-kiállításának.
A Pakson élő, Munkácsy-díjas képzőművész sok szállal kötődik a baranyai megyeszékhelyhez. 1965-ben itt végezte el a Művészeti Gimnáziumot, első munkahelyei is itt voltak, s 1968-ban Lantos Ferenc vezetésével alapító tagja, majd egy évtizeden át meghatározó egyénisége volt a Pécsi Műhely nevű neoavantgárd művészeti csoportnak.
– Nagy boldogság számomra ez az életmű-kiállítás, amely a 60-as évekbeli kezdetektől egészen az utóbbi hónapokban született munkákig nyújt igazán bőséges áttekintést. Persze, háromszor ennyi anyagból kellett válogatni, de úgy látom, az egyes alkotói korszakaimat legerőteljesebben képviselő művek itt vannak. Sok olyan is, amelyet még soha nem láthatott a közönség. A régiek között is akad ilyen, s az utóbbi két-három esztendő termését is most állítom ki első ízben. Ez utóbbiak egy egész termet megtöltenek.
– Műfajilag is változatos e bemutató.
– Harminc éve az udvaromon álló vasplasztikától a gesztusfestészeti darabokig, a videoművészeti alkotásoktól a fotókísérletekig minden műfaj képviselteti magát. Láthatók a Gellér Brúnó udvarán készült információs objektek, a ,,taposott képek”, a piros-fehér pöttyös batyu ihlette alkotások és azok is, amelyek a számomra is meghatározó jelentőségű Pécsi Műhely időszakából valók. Mindig volt egy adott program, téma, amihez igazodtunk, s az általa felvetett kérdésekre igyekeztünk választ keresni a magunk sajátos eszközrendszerével és gondolkodásmódjával. Engem akkoriban is érdekeltek a nagyvilágban zajló művészeti folyamatok, az új irányzatok, igyekeztem tájékozódni minderről. Egyrészt levelezés útján, másrészt nagy segítségemre volt a Megyei Könyvtár, ahol hozzájutottam újságokhoz, szakmai folyóiratokhoz. Amikor először, 1972-ben sikerült külföldre mennem, a Dokumenta 5 kortárs művészeti kiállítására, az akkori nyugatnémet városba, Kasselbe, óriási élmény volt találkozni a nagy művekkel. Azon az úton láttam először Andy Warhol-képeket éppúgy, mint igazi Van Goghot és Rembrandtot is.
Halász Károly (aki édesanyja halála után, 1999-ben vette föl az ő leánykori nevét is, így lett Hopp-Halász), nemcsak képzőművészként alkot maradandót, ő hozta létre ugyanis a Paksi Képtárat 1990-ben. Ennek alapját a Lantos Ferenccel indított művésztelep anyaga jelentette. ,,Pécsi tapasztalataimat és a külföldön látottakat igyekeztem kamatoztatni” – mondja a művész, aki azonban némi keserűséggel konstatálja: az ezzel kapcsolatos tevékenység közel másfél évtizedre háttérbe szorította saját alkotói munkásságát.
Mindemellett a galéria közel ezer négyzetméterén bemutatott válogatás az eddigi életműnek mindössze 10-15%-a.
– Tudtam, hogy Karcsinak sok műve van, de álmomban sem gondoltam, hogy ennyi – meséli Pinczehelyi Sándor, aki diákkora óta ismeri Hopp-Halász Károlyt, a Pécsi Műhelyben is hosszú ideig dolgoztak együtt, s ő szerkesztette a kiállításhoz kapcsolódóan megjelent, monográfia értékű katalógust is. – A 224 oldalas kötetben négy kiváló művészettörténész tanulmánya elemzi az egyes alkotói korszakokat, megtaláljuk benne az életmű legjelentősebb darabjait, kiegészítve azt életrajzi adatokkal, műtárgyjegyzékkel, kiállításlistával.
Gamus Árpádtól megtudtuk: pécsi múzeumpedagógusok közreműködésével szakmai foglalkozásokat, tárlatvezetéseket tartanak majd a galériában, így is elősegítvén a kortárs művészet jobb, alaposabb megismertetését a közönséggel.
