Ludas Matyi: új köntösben a klasszikus

Családbarát színházat szeretnék minden generációnak, így a gyerekeknek is szóló, izgalmas előadásokkal – hirdette meg igazgatói programjában a Pécsi Nemzeti Színház új vezetője, Rázga Miklós. Nos, az évad első bemutatója máris e célt szolgálja, hisz Fazekas Mihály klasszikusa, a Ludas Matyi elevenedik meg a Kamaraszínházban igazán szórakoztató, remek zenével kísért, élvezetes mesejáték formájában. Az Ottlik Ádám rendezte előadás premierje szeptember 16-án 19 órakor lesz.

hirdetés


– Ahogy Tóth András Ernőben ,,megláttam” Döbrögit, Kecskés Alexiszben pedig Ludas Matyit, nem volt többé kérdés, milyen gyermekdarabot mutasson be a színház – meséli Ottlik Ádám színművész, a mesejáték rendezője, aki fuvolát és hegedűt ragadva muzsikusként részt is vesz az előadásban. – Váradi R. Szabolcs kitűnő Ludas Matyi-adaptációja az ezredforduló táján született, Kaposváron volt az ősbemutatója, később Debrecenben is játszották.

– A pécsi előadás miben hoz újat?
– Semmiképpen nem akartunk musicalszerű zenés darabot, de oly fantasztikus muzsikát írt a szöveghez Némedi Árpád és Zságer Varga Ákos, hogy arra gondoltunk, érdemes lenne azt kibontani, hangsúlyosabbá tenni. Tele van ugyanis a gyerekek számára is érthető utalásokkal, zeneparódiákkal, melyek csak gazdagítják a produkciót. Úgy is mondhatnám: a muzsika hű szolgálólánya e műnek. Kicsit lazábbra, kicsit maibbra hangoltuk a mesét. Nem sterilen akartuk megszólaltatni, hanem ahol csak lehetett, közelítettük a mai gyermekeket körülvevő világhoz. A nyelvezete, a zenéje, s egész látványvilága is ehhez idomul. Tiszteletünk jeléül pedig az előadás műsorfüzetében megjelenik Fazekas Mihály eredeti elbeszélő költeményének szövege is, hogy a gyerekek, felnőttek elolvashassák azt, és kibogozhassák, miben közös, illetve miben tér el a leírt és a színpadon látott történet. Tresz Zsuzsa jelmezei is épp e klasszikus, pörge bajszos világból igyekeznek kibillenteni a mesét.

– Széll Horváth Lajos személyében színész játssza a ludat is.
– Matyinak és a lúdnak úgy van köze egymáshoz, ahogy egy 10-12 éves gyereknek a nála 2-3 évvel idősebb, de mondjuk 3 osztállyal alatta járó, kicsit dadogós, hátrányos helyzetű barátjához. Ami a kettejük viszonyából kibontható, rendezőként sokkal jobban érdekelt, mint hogy szárnya és tolla legyen. S oly remekül megírt szerepről van szó, hogy a gyerekeknek sem kell semmit szájbarágósan megmagyaráznunk. Ezt amúgy sem szeretnénk.

– Különleges a játéktér.
– A díszlet jelzésszerű, a fénytől meg a színészektől elevenedik meg. Döbrögi házának új, félben maradt szárnya is látszik, körülötte az építkezésből származó tárgyakból villámgyorsan születnek a kellékek: erdő, szekér és ló, bármi. Egy animációs vetítés pedig hol hátteret ad a cselekményhez, hol az a feladata, hogy vizuálisan erősítse azt. A gyerekeket nem tudjuk megóvni bizonyos hatásoktól, például attól, hogy a világhálón ne találjanak trágár népmesét vagy olyan filmeket, amelyektől sérülhet a lelkük. De azt sem tehetjük meg, hogy nem mutatjuk meg nekik a valóságot, és azokat a viszonyokat, amelyek között Döbrögi az lehet, aki, és Matyi is az lehet, aki.

Ízelítőt kapván a keddi főpróbából, bizonyíthatom: felnőtt fejjel is remek szórakozást ígér a mesejáték, melyben csak úgy sorjáznak a szellemi élvezetet nyújtó zenei és szöveges poénok. Ne lepődjünk meg, ha a szereplők közt felbukkan a nagyotmondó Háry János, s a kor poéta lelkű krónikása, maga Csokonai is. Túlzás lenne Fluor Tomit ,,felismerni” a hűséges lúd alakjában? Meglehet. A többi derüljön ki az előadásból!