Komoly siker volt szeptember közepén az első Zsolnay Kulturális Negyed Éjszakája. Különösen nagy volt az érdeklődés a Rózsaszín Kiállítás iránt, amit maga a gyűjtő, dr. Winkler Barnabás mutatott be a szép számú közönségnek.
– Mennyiben volt ez a program más, mint a korábbiak?
– Nagyon örültem neki, jó ötletnek tartottam, hogy a Múzeumok Éjszakájától külön választva rendezték meg, mert így tele volt a negyed emberrel. Remélem, lesz folytatása, és akkor is szívesen eljövök majd. Az pedig szintén nagy öröm, hogy újból megnyílt a Látványmanufaktúra, mert szerintem hozzátartozik a kínálathoz, és nekem hiányzott, amíg nem volt.
– Más-e a Rózsaszín Kiállítás este, mint napközben?
– Sokkal csillogóbb este, mert érvényesül a sok lámpa, de a lényege persze este is ugyanaz, mint napközben. Ez egy nagyon fontos kiállítás, és nem azért, mert nekem közöm van hozzá, hanem a gyár és az egész szakma szempontjából is, mert a Zsolnay-gyár és általában a régi fazekas világ egy alapvető részét mutatja be. A dísztárgyak vannak reflektorfényben, holott ezek a tárgyak is nagyon jelentősek a gyártás történetében.
– Mire kíváncsiak az emberek? Mit kérdeznek meg legtöbbször?
– Ami leginkább megdöbbenti őket: a rózsaszín tárgyak nagy tömege. Elvégre itt használati tárgyakról, tömegáruról van szó, hiába készült eleinte nagyrészt kézi munkával, attól még tömegárunak számított. Ezt nagyon szépen bemutatja a kiállítás. Meg a dizájn kialakulását is, mivel idővel a dísztárgyak is részben ebből a formakultúrából bontakoztak ki. Az külön szerencse, hogy engem mindez izgatni kezdett és összegyűjtöttem az anyagot, mert ma már nem hiszem, hogy meg lehetne tenni.
– Amióta megvan a Rózsaszín Kiállítás, mennyire értékelődött fel eszmeileg?
– Óriási az értéke. A nyugati országokban gyorsabb volt a műanyag tárgyak előretörése, főleg a konyha világában, ezért az efféle régi termékeket eldobálták. De mi szegényebbek voltunk, megbecsültük, amink van, tovább használtuk őket. Mára – és hiszem, hogy ebben a kiállításnak is van szerepe – az emberek rádöbbentek, hogy mindez érték, és akinél még otthon fellelhető egy-egy ilyen darab, jobban megbecsüli. Még akkor is, ha csorba vagy repedt, nem baj, mert ezeknek a tárgyaknak érzelmi értéke is van, fontos az, hogy kik használták ezeket korábban.
(x)
