Szikár Brahms, „Királyi” Chopin-Schumann

Majdnem minden másképp szólt az elmúlt hét pécsi koncertkínálatában. Király Csaba sorozatzáró Chopin-Schumann estjén egymás hangját idézték a zongorista-szerzők, Brahms Német rekviemje a kelleténél szikárabb oldalát mutatta a Nemzeti Énekkar és a Pannon Filharmonikusok Peskó Zoltán vezényelte halottak napi hangversenyén, katarzist adott viszont az UniCum Laude énekegyüttes Európai Rádióuniós koncertje.

hirdetés

Király Csaba két szép Chopin-keringővel kezdett koncertjén Schumann: Pillangók című, Weber és Schubert hatását tükröző korai zongoraciklusa állt legközelebb ahhoz a könnyedebb hangvételhez, mely Chopin népszerű örökzöldjeit jellemzi.

Ugyanakkor az ő 4 Schezrója azt a zenei világot idézi egyéni ízzel, amely a pályája végén „bús kedélyű” Schumannt jellemezte. Király ezt a „karakterváltást” főleg Chopinnél virtuóz szenvedélyességgel, drámaisággal valósította meg, a nyitó h-moll scherzóban lebilincselően szép lírai pillanatokat is átadva a sorozatért is hálás közönségnek.

Brahms Schumann és saját édesanyja halálának hatása alatt komponált Német rekviemje elmélyült szembenézés a halállal, az élet értelmével és a halál felett aratott diadalával, melyhez egy túlzásoktól mentesen drámai, emberi léptékű, kifejezetten meghitt hangulatú muzsikát komponált.

A Peskó Zoltán vezette Pannon Filharmonikusok és a Nemzeti Énekkar hangversenyén leginkább ez a bensőségesség hiányzott, ami azért is érdekes az Antal Mátyás vezette kórussal kapcsolatban, mert ők Pécsett már előadták a művet más felfogásban is, épp négy éve, Howard Williams vezényletével. Most azonban túlságosan sok volt a harsányság, ami néha még az ehhez a karmesteri felfogáshoz alkalmazkodó zenekart is elnyomta.

A Domingo pécsi Operalia versenyén 3. helyezést elért litván Kostas Smoriginast ugyan nem lehetett „elnyomni”, varázslatos basszbaritonját azonban inkább operában lett volna jobb hallani, miként a beígért Keszei Bori helyére beugró Trubin Beátát is, aki könnyed lírai koloratúrján zavaróan „vibráló” operás hangon énekelt, ami Brahmsnál „stílustörés”.

Arról nem is beszélve, hogy pécsi, baranyai énekes is adódott volna, Váradi Mariann vagy a mohácsi születésű Sümegi Eszter személyében, akik már bizonyítottak ebben a műben, miként a Pécsről indult lírai bariton sztár, Massányi Viktor is. Brahms „üzenete” azonban így is „átjött”, ha a szokottnál kissé kevesebb részletszépséggel is.

Sokszínű, logikus műsorszerkesztés és több műben is katartikus szépségű előadás jellemezte az UniCum Laude Énekegyüttes szombati Európai Rádióuniós koncertjét, melyen a középkortól napjainkig terjedő angol, magyar, olasz, spanyol, francia egyházi muzsikát, gospeleket, spirituálékat adott elő a „pécsi King’s Singers”, a példaképeket idéző, nemegyszer meghaladó színvonalon.

Remekül csatlakozott hozzájuk a Pécsett tanító kiváló mezzoszoprán, Meláth Andrea, valamint Erdélyi Zoltán hegedűs és Erdélyi Dániel orgonistaként. A magas színvonalra jellemző, hogy Grandi és Poulenc művei mellett Billy Joel ráadásként előadott Altatója is katartikusan szólt.

Kovács Attila írása.

hirdetés