Vallanak a söröskorsók – mesélnek a habzó italról

Volt idő, amikor főbenjáró bűnnek számított, ha valaki hígított sört mért. A habos ital népszerűsége évezredek óta töretlen, s korántsem mindegy, hogy Svejk derék követői miből isszák a folyékony kenyeret.

hirdetés

Ki hitte volna, hogy bányászlámpát formázó kriglitől a Gizella királyné alakjával díszített, domborműves ivóedényen át 2,5 literes űrtartalmú Zsolnay-söröskorsóig megannyi különleges darab létezik. A Néprajzi Múzeum nyáron nyílt időszaki kiállításán ezekből vehetünk szemügyre kétszáz darabot.

A sör az emberiség nagy találmányainak egyike, története 7000 évre nyúlik vissza.

A sumérok készítették először, sőt, a folyékony kenyér elnevezés is tőlük származik, ugyanis a gyömbérrel, fahéjjal és babérlevéllel ízesített italt savanyított kenyér erjesztésével készítették. Gabonából elsőként a babilóniaiak főztek sört, s a legrégebbről ránk maradt teljes törvénykönyvben Hammurapi király úgy rendelkezett, hogy fojtsák vízbe azt, aki hígított sört mér.

Európában elsősorban a kelták és a germánok voltak a mesterei, Magyarország első sörfőzdéje 1848-ban létesült, Pécsett. Ennek állít emléket a JPM Néprajzi Múzeumának legújabb időszaki kiállítása, melyen kétszáz söröskorsót láthatunk a vitrinekben. S nem is akármilyen krigliket! Mert van köztük bányászlámpát formázó és vadászjelenetekkel díszített, tréfás kedvűek által használt csalikorsó éppúgy, mint a baranyai üveghutákban készített, vastag falú ivóedény és hatalmas, kék-fehér mintázatú holland korsó is.

A pécsi sörgyár fennállásának 125. évfordulójára a Zsolnay gyár hatalmas, két és fél literes, szecessziós söröskorsókat készített, tisztelete jeléül. Ezekből is láthatunk most néhányat. Miként itt vannak a millennium alkalmából megálmodott műremekek, a fémkorsók is, egyik díszítésén Gizella királyné egész alakos ábrázolásával. És fotók, írásos dokumentumok, plakátok ugyancsak.

– Ebben az 1930-ból való szabályzatban az olvasható, hogy a Pécsi Sörfőzde területén szigorúan tilos sört fogyasztani.

Aki ezt megszegte, annak azonnali hatállyal fölmondtak – mutatja az egyik vitrinben kiállított, eddig páncélszekrényben őrzött, így közönség elé még sosem tárt céges dokumentumot Burján István főmuzeológus, a kiállítás rendezője. – Két kivétel mégis akadt: a sörfőző mester és a kazánfűtő ihatott csak a munkahelyi sörből: előbbi hivatástudatból, utóbbi a nagy melegre való tekintettel. Egy másik papíron az áll, hogy az innen nyugdíjba vonultak mennyi kedvezményes sör vásárlására jogosultak, kizárólag a gyár területén. Fölsorolni sem tudom azt a sok érdekességet, amit itt mind megtalál a látogató.

– Az igazán látványos tárgyak mégiscsak a söröskorsók. Melyek a legkülönlegesebbek?

– A XIX. században még csak szénbánya volt Pécsett, de bányász szakemberben nem dúskált a város. Nyugatról hívtak hát mestert, aki ide is magával hozta a saját, otthoni, bányászlámpát formázó kriglijét, annyira ragaszkodott hozzá. Ez a darab is fellehető a mi tárlatunkon, köszönhetően Köves L. Imrének, akié volt e nagyszerű gyűjtemény. Imre bácsit tollforgatóként is sokan ismerték, 95 éves korában, tavaly hunyt el. Közel kétezer darabos kollekciója a szegedi Móra Ferenc Múzeumhoz került, onnan kaptuk kölcsön az egész anyag tizedét.

– Keressünk néhány kuriózumot!

– Méretüket tekintve a legkisebbek a szuvenírként külföldről hazahozott minikorsók, köztük például az Oktoberfestről származók. Ezek az emlékek akár a nadrágzsebben is elfértek, hátizsák nem kellett hozzájuk. Jókorák a kék-fehér színű, dekoratív holland ivóalkalmatosságok, a legnagyobb kriglik pedig a Pécsről származó, óriási, csodás virágmintával díszített Zsolnay porcelánok. A germánoknál a sörivás és a vadászat kéz a kézben járt. Az egyik vitrint olyan darabokkal raktuk tele, amelyek vadászjelenetekkel díszítettek: egyiken például szarvasüldözést ábrázolt az alkotójuk, a másikon elejtett zsákmánya mellett áll diadalmasan a vadász, vagy már a sikert ünnepli a kocsmában, cimborái társaságában. A sómázas korsókon a vendéglőben, a konyhában, az asztalnál, s a kertben mulatozók jelennek meg színes, vidám képeken.

– Jókora darabok, megemelni sem lehetett könnyű őket, még üresen sem.

– Azért olyan vastag falúak – hasonlóan a fémből készült és a metszett üveg korsókhoz -, hogy idő előtt ne melegedjen át bennük a habos nedű. Mert a langyos sörnél kevés kiábrándítóbb dolog létezik. Sok azért kapott díszes kupakot, hogy az italban lévő szén-dioxid ne illanjon el belőle, illetve a sörkertekben, fák árnyékában fogyasztott sörbe véletlenül se hulljon levél vagy bármi más szennyeződés. Olyan darabok is sorakoznak itt, amelyeken nagy sörfőző hagyományú városok nevezetességei láthatók. Freiburgé és Salzburgé mellett a budapesti Országházat ábrázoló kupát is megtaláljuk. A jó sörnek gyönyörű habsüvege van, így ha csalikorsóba csapolták a nedűt, a megtréfált egyén észre sem vette, hogy a pereme körben lukacsos, így amikor fölemelte a korsót, jól nyakon öntötte magát… Az első híres sörfőzők egyházi berkekből kerültek ki, ennek állítanak emléket azok a kriglik, amelyeken egy-egy testes barát látható, természetesen sörrel a kezében.

– A híres baranyai üveghutákban is készültek egykoron korsók.

– Ezek szintén külön vitrint kaptak. Magyarlukafáról származót is találunk köztük. Feltűnő, hogy az üvegkorsók is milyen vastagok. A sörivásnál – szemben a borkóstolással – nem kell átlátszónak lennie az üvegnek. Míg a jó bor nemcsak finom ízű, de látványra is szép tiszta, addig a söröknél ez nem követelmény. A szűretlen búzasör például kifejezetten zavaros, de az élvezeti értékén ez nem csökkent, az íze ettől még kiváló. Ezért jellemző a söröskorsókra általában a gazdag színvilágú ábrázolás.

– Kísérőrendezvényeket is szerveznek a kiállítás mellé. Volt már a sör jegyében fogant irodalmi vacsoraest, és más ínyencséggel is készülnek.

– Például koncerttel, melyen angol sördalok csendülnek föl Andy Rouse és muzsikustársai előadásában szeptember 26-án, a kétszáz éve született Charles Dickens előtt tisztelgő Brit Ősz eseménysorozata keretében. A Simply English zenekar vendéget is hív Takács Ferenc színész személyében. Ősszel mozizunk is, levetítjük az immár klasszikusnak számító Egy pikoló világos című filmet, október elején pedig kultúrtörténeti kalandozást teszünk, annak járunk utána, miért nem koccint a magyar ember sörrel. Tárlatunk október 13-ig tart nyitva a Rákóczi út 15-ben, de érdemes folyamatosan fürkészni a múzeum honlapját (www.jpm.hu), mert ott tesszük közzé ezeket az egyszeri és különleges, és mindig sörkóstolással egybekötött rendezvényeket.