1956: Csak magunkra számíthatunk

Pénteken délelőtt tartották meg az ’56-os forradalom és szabadságharc kezdetére emlékező városi ünnepséget a Színház téren. Az eseményen a Pécsi Nemzeti Színház tagjai és a Kovács Béla Általános Iskola tanulói adtak műsort, Girán János alpolgármester pedig beszédében az összefogás szükségességét hangoztatta.

hirdetés

59 évvel ezelőtt, 1956. október 23-án vette kezdetét az a forradalom és szabadságharc, amely az elnyomó szovjet diktatúra ellen robbant ki. Girán János alpolgármester ünnepi beszédében hangsúlyozta, hogy számára 1956 a szabadságba vetett hit, remény, akarat és bátorság jelképe.

56-os megemlékezés, hl06

– Elszántnak és bátornak kell lenni ahhoz, hogy merjünk változtatni. Nem félhetünk a változástól, nem tarthatunk a jövőtől, nem lehet rettegéssel élni. Végig kell mennünk a magunk választotta úton akkor is, ha tudjuk, hogy nehézségekkel kell szembenéznünk. Tudták ezt 56 hősei, és tudták, hogy a szabadságnak ára van. Néha pedig igen súlyos ára. De a félelem mégsem volt képes gyökeret verni a szívükben, nem tudta meghátrálásra bírni őket.

Bár a 56-os forradalmat az akkori államhatalom és a szovjet harckocsik vérbe fojtották, valami végérvényesen megváltozott.

56-os megemlékezés, hl05

– Felébredt a remény. De ezzel együtt az a tudat is, hogy csak magunkra számíthatunk. Ha baj van, a magyarok csak egymásra számíthatnak, senki sem ment meg bennünket. Senki más nem áll mellénk, ha csak az érdekei azt nem diktálják. A magyarok megtanulták, hogy mindig maguknak kell megvívniuk a küzdelmeiket.

A városvezető ezt a gondolatot emelte ki akkor, amikor a jelenről és a jövőről szólt.

56-os megemlékezés, hl02

– Ma is ugyanez a helyzet. Ma is csak magunkra és egymásra számíthatunk. Ma is szabadságharcot vívunk, még ha mások – most is, mint akkor – mást akarnak elhitetni velünk. Függetlenségi háború ez, ha úgy tetszik forradalom, mert évtizedes, mélyen gyökerező struktúrákat kell megváltoztatni. A tegnapot kell legyőzni és rávenni, hogy engedje át a helyét a holnapnak. Mert mi a holnapra tettük le a voksunkat. Mi a holnapot akarjuk, s nem a tegnapot. Nem a múltat, hanem a jövőt.

Mint mondta, 56 hősei hitet és reményt adtak, mert kitaposták számunkra a remény útját. Most rajtunk a sor.

56-os megemlékezés, hl03

– Most nekünk kell kitaposnunk az utat gyermekeink, unokáink számára. Hittel, reménnyel, egymás iránti tisztelettel, tudással és szűnni nem akaró tenni akarással. Hinnünk és bíznunk kell magunkban. jövő tehát már itt kopogtat, nyissunk neki ajtót és halljuk meg 1956 magyar hőseinek üzenetét, amely így szól: Ha összefogtok, van hitetek, nem riadtok meg a sötétben bujkáló árnyaktól és közös a célotok, akkor győzni fogtok.

A városvezető mondandóját követően a Kovács Béla Általános Iskola tanulói elevenítették fel a forradalom kirobbanásához vezető eseményeket, valamint a PNSZ táncosai Vincze Balázs koreográfiájára mutattak be előadást a teátrum előtti szökőkutakban. A rendezvény végén az emlékezők megkoszorúzták a színház falán található emléktáblát.