Ha Márton-nap, akkor bor és hatalmas lakoma – jut eszünkbe. Az átlagember sajnos ennél akarva sem tudna többet mesélni Márton napjáról, hiszen épp eléggé lefoglalja, hogy az éttermek jobbnál jobb ajánlatokkal csábítanak. Mondunk 5 dolgot, amit nem tudtál erről az ünnepről.
1. Márton Pannóniában született
A legenda szerint Szent Márton 316-ban született Savariában, a Római Birodalom Pannónia tartományának egyik városában, a mai Szombathelyen. A történet szerint Márton nagylelkű ember volt, az akkori római császár katonájaként szolgált, amikor belovagolt a franciaországi Amiens városába. A kapu tövében egy koldust pillantott meg, leszállt a lováról, kettéhasította palástját, hogy betakarja vele a didergő embert. Később Márton álmot látott, amelyben a koldus Jézus alakjában jelent meg.
2. Nem csupán az evésről szól, de „ki Márton-napján libát nem eszik, egész évben éhezik!”
Manapság már inkább marketingfogás az éttermeknek, de a november 11-i lakoma természetesen mélyebb történelmi gyökerekkel rendelkezik, mint gondolnánk. Burján István, a Janus Pannonius Múzeum Néprajzi osztályának vezetője elmeséli, hogy miután Jézus megjelenik Márton álmában, a katona kilép a seregből, és szerény, egyházi életet kezd élni. Amikor a tours-i püspök meghal, a szentnek a tudomására jut, hogy őt szeretnék megválasztani a helyére, ezért szerénységből a libák óljába bújik. Az éjszakába nyúló keresés során a helyi polgárok lámpásokkal keresik a szentet, az ijedt libák pedig leleplezik Mártont.
3. Egy kocsmai balhé miatt kapcsolódik ide a bor
A történet szerint – avat be Burján István muzeológus – a szamárháton közlekedő Márton betér egy fogadóba. Mielőtt még bármit ehetne, a fogadós durunggal kergeti el a kikötött csacsival együtt, mert a szamár lelegelte a fogadós féltve őrzött szőlőtőkéjét. Évekkel később a sors úgy hozza, hogy újra betér a fogadóba, ám a tulajdonos ezúttal nem veréssel, hanem öleléssel köszönti. A legenda szerint ugyanis a csacsi által lelegelt tőke nem ment tönkre, évekkel később csodálatos hajtást hozott, abból pedig fantasztikus bor lett.
4. A libát a tollai miatt vágták és jósoltak is csontjaiból
November 11-e körül a legpihésebb a libák tollazata, az úgynevezett tollfosztó időszak alatt. Az állatok készülnek a télire, ezért rendkívül puha és selymes a tolluk, amiből ágyneműt, párnát és dunyhát készítettek a gazdák. A libacsontból azonban jósolni is lehetett, a fehér, világos színű csont fehér, havas telet, a vöröses-barnás pedig lucskos, semmirevaló hónapokat jövendölt. A kiszárított libamellcsonttal pedig titkos kívánságaink válhatnak valóra, ha valakivel eltörve a mi kezünkben marad a nagyobb darab.
5. Az év legkeményebb másnaposságát jósolják Márton-nap másnapjára
A Janus Pannonius Múzeum szakembere szerint az újbor Márton napjáig megnyugszik, így aznap már „rá lehet ütni a dugót”. Gyakori eset, hogy a hosszú megtartóztatás után picit mindig többet ivott és evett az ember, mint korábban. Ezért jósolják, hogy a Márton-nap utána másnaposság a legborzasztóbb nyavalya.
Kíváncsiak voltunk, hogy az átlag pécsi mit tud a Márton-napról. Íme néhány gyöngyszem a válaszokból:
A Márton-nap arról szól, hogy a Mártonokkal iszunk, és közben valamiért libát kéne enni, de inkább az evés helyett is iszunk!
Márton-nap az, amikor a szomszéd bácsit össze kell szedni a kapualjból.
Böjtvégi nagyzaba, de gyakorlatilag félpénzes liba zabálás újborral belvárosi éttermekben. Mer’ féláron.
Amikor a felettünk ragyogó égitest immáron tengeri hallá változott!
