A legutóbbi pécsi ellenzéki tüntetés sem váltotta meg a világot, hiszen amíg a fővárosi demonstráción tízezrek vettek részt, addig március idusán a Széchenyi téren szemerkélő esőben megtartott megmozdulásra alig pár százan voltak csak kíváncsiak. A tanulságokról Kákai László politológust kérdeztük.
A szakember szerint Pécsen mindig kevesen vesznek részt a demonstrációkon, hiszen a korábbi pedagógustüntetésen sem voltak túlzottan sokan. Noha a szervezők megpróbáltak „húzónevekkel” nagyobb tömeget megmozgatni, nem jártak sikerrel.
– A szervezők felelőssége, hogy miért állt szándékukban különböző pártok képviselőit meghívni szónokként. Érdekes, arra figyeltek, hogy a mostani tüntetésen ne lehessen a pártok kapcsán a stigmatizációt megtenni. Nem vagyok biztos benne, hogy ez jó húzás volt a részükről, lehet, hogy sokan éppen emiatt maradtak távol – mondta Kákai László.
A politológus szerint ha országosan ragaszkodnak ahhoz, hogy a politika ne telepedjen rá a civil rendezvényre, akkor a pécsi esemény kifejezetten rossz hatást ért el. Úgy véli, hogy sokkal inkább a pedagógusok ellenállását kellett volna jobban hangsúlyozni tanárok vagy egyetemi tanárok meghívásával és jelenlétével.
A pécsi felszólalók között láthattuk Tóth Bertalan szocialista országgyűlési képviselőt is. Vele kapcsolatban a szakember kifejtette, hogy mivel a választók politikai emlékezete elég gyorsan változik, nem biztos, hogy ő volt a megfelelő személy a kritikák megfogalmazására.
– A választók emlékezete hamar megváltozik, elég csak Szili Katalinra gondolnunk, aki mára eléggé eltávolodott Pécstől. Korábban meglehetősen beágyazott, jól csengő neve volt Pécsen, de jó ideje már országos és határon túli kérdésekkel foglalkozik. Ennek eredménye volt az, amikor simán alulmaradt Páva Zsolttal szemben. Tóth Bertalan azzal, hogy a parlamentben a szocialista párton belül megpróbál magának saját területet találni, rontja a helyi beágyazottságát. Persze ez attól függ, hogy mennyire akar visszatérni Pécsre.
