A PTE hallgatója még csak 22 éves, de komoly céljai vannak és mer nagyot álmodni!

Fotó: Csortos Szabolcs

Nem túlzás azt állítani, hogy magával ragadja az embert Horváth Normannak, a Pécsi Tudományegyetem Kultúratudományi, Pedagógusképző és Vidékfejlesztési Kar (PTE KPVK) hallgatójának kitörő lelkesedése. A szemtelenül fiatal, de nagyon elhivatott egyetemista ugyan vegyészként kezdte a felsőoktatásban, de hamar rájött, hogy szíve a gyermekek és a pedagógia felé húzza. Jelenleg pedig egy érzékenyítő könyvet ír, mellyel a fogyatékossággal élő kicsik könnyebb társadalmi beilleszkedését segítené. Ennek kapcsán lapunk is megkereste őt. 

hirdetés
Uránia Mozi

Alapvégzettsége szerint Horváth Norman csecsemő- és kisgyermekgondozó, de végzett gyógypedagógiai segítőmunkatársi, illetve gyermekpszichológiai asszisztensi képzést is. Most a PTE harmadéves tanítószakos hallgatója, testnevelés és sport műveltségterülettel. A Balatonfűzfőről származó 22 éves férfi életében mindig is nagy szerepet kaptak a gyerekek, hiszen három kistestvérének gondozásában sokat segített a szülőknek. Célja, hogy a későbbiekben gyógypedagógusként dolgozhasson.

A fogyatékossággal élő kicsik társadalmi integrációja akkor kezdte igazán érdekelni, mikor egy buszmegállóban a következő jelenetnek volt tanúja:

„A buszmegállóban volt egy hölgy egy láthatóan valamilyen rendellenességgel született, babakocsiban ülő kisgyerekkel. A pici nagyon sírt, nem csillapodott sem cumitól, sem plüssjátéktól. Erre az anya dühbe gurult és lekevert neki egy pofont, azzal a mondattal, hogy „most legalább tudod, hogy miért sírsz”. Földbegyökerezett lábakkal álltam, nem értettem hogy lehet ilyesmit tenni. Ráadásul egy olyan kicsi gyerekkel, aki nyilván nem tudja megfogalmazni mi a baj, hiszen nincs még kifejlett beszédbázisa, az önképe sem alakult ki, sőt fogyatékkal élőként valószínűleg a külső ingerekről sincs tudata! Akkor és ott eldöntöttem, hogy belevágok egy társadalmi szintű érzékenyítésbe.”

Horváth Norman már nyolcadikos korában pedagógus szeretett volna lenni (Fotó: Csortos Szabolcs)

Az egyetemen aztán több kurzuson is érintették a különböző fejlődési rendellenességeket, főként az SNI (sajátos nevelési igény) és a BTMN (beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézség) jöttek elő. Horváth Norman emellett azonban rengetegen olvasott is a témáról, elmondása szerint leginkább az autizmus spektrum zavar érdekli. Végül szakkollégiumba jelentkezett, melyen keresztül kutatásba kezdett szekszárdi és a veszprémi intézmények inkluzív nevelési attitűdjeit, valamint a bölcsőde-óvoda-iskola átmenetek közötti integrációs és szocializációs lépcsőket illetően.

Mint lapunknak elárulta, emlékszik bölcsődei gyakorlatából arra, hogy az integrált intézményben a speciális és atipikus fejlődésű gyerekekkel együtt nevelkedtek a tipikus fejlődésű társaik és elfogadták egymást olyannak, amilyenek.

Azt is elmondta, hogy tapasztalatai szerint az óvodában és az iskolában a gyerekek már sokkal nagyobb mértékben érzékelik az egymás közötti különbségeket, mind a testi, mind a szellemi fogyatékosságokat. Ezért lenne nagyon fontos az intézményekben figyelni rá, hogy a kicsiket arra neveljék, fogadják el a másikat – fogalmazott. Elmondta, ő maga is tartott már érzékenyítő foglalkozásokat, a gyerekek pedig nagyon fogékonyak voltak a témára.

„Annyian nem járnak nyitott szemmel a világban. Szeretném, ha ez változna. A Célom, hogy már az óvodákban foglalkozzanak a fogyatékossággal élőkkel. Hiszen volt már rá példa, hogy egy szülő megkérdezte tőlem, fertőző-e a Down-szindróma. Ebből látszik, mennyire fontos a társadalmat érzékenyíteni, edukálni erről”

– mondta Horváth Norman. Hozzátette, tisztában van vele, hogy céljaival magasra tette a lécet és nem csak hatalmas összefogásra, de globális szemléletformálásra is szükség lenne az elérésükhöz. Innen jött a mesekönyv ötlete, hiszen ezt a családokhoz és az oktatási-nevelési intézményekhez is el lehet majd juttatni.

A végső cél, hogy a most még gyerekcipőben járó könyvprojektből kiadott kötet jöhessen létre

– Ha egy gyermek korábban hall a fogyatékosságok típustüneteiről, melyeket én általában szituációkon keresztül mutatok be, könnyebben fog tudni viszonyulni a különböző emberekhez, nagy valószínűséggel nem fog esetleg bántón megnyilvánulni vagy kellemetlen helyzetbe kerülni. A kicsik nagyon fogékonyak az elfogadásra, könnyen növelhető az empátiaszintjük. Pont ezt szeretném a mesekönyvvel elérni – fogalmazott Horváth Norman.

A kötet még nem elérhető, jelenleg egyelőre a szinopszisa van kész. A könyv szereplői többek között egy vak kisfiú, egy Down-szindrómás és egy Afrikából örökbefogadott, siket kislány. Ez utóbbi azért is izgalmas karakter, mert megjelenik nála a más bőrszín is, mely által még inkább különbözik a többiektől. Az ő történeteiken keresztül ismerkedhetnek meg az olvasók a különféle fogyatékossági típusokkal, segít megérteni ezeket a felnőtteknek és persze a legkisebbeknek is. Mint azt a szerzőtől megtudtuk, a hosszútávú cél az, hogy keményborítású könyvként megjelenhessen a mű és ezzel széles körben eljusson a társadalom tagjaihoz. Az alkotáshoz a tervek szerint külön foglalkoztatófüzet is tartozik majd, mely segítségével akár tanórákon vagy otthon is tovább foglalkozhatnak a témával a gyerekek.

Mindemellett Horváth Normannak saját YouTube-csatornája is van, a Plüsskaktusz. Az itt megtalálható videók többek között készségfejlesztő játékokat és tippeket tartalmaz, melyeket az egyetemista főként szülőknek szán. De akadnak olyan felvételek is, melyeken olyan fogalmakat tisztáz, mint az SNI, a BTMN, az ADHD (figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar), vagy a gyógypedagógia. Sőt, interjúkat is készít olyanokkal, akik arról mesélnek, hogyan és miért rekeszti ki őket a társadalom állapotuk miatt.

Mint megtudtuk, az eddigi visszajelzések a könyvvel és a videókkal kapcsolatban is nagyon pozitívok és támogatók voltak.

 


Korábban a Pécs TV is meghívta a tehetséges fiatalembert egy beszélgetésre, íme: