Így nyúlják le az ivóvizkincset

Hogyan szerezte meg Európa-szerte a közművállalatokat két francia multicég, a Suez és a Veolia? Miként árasztották el embereikkel a világszervezeteket, Európa vezető kormányait, vagy magát a brüsszeli adminisztrációt? Milyen módszerekkel korrumpálták a döntéshozókat és hogyan verték fel mindenütt a szolgáltatás árát? – ezekre a kérdésekre ad választ a magyar felirattal elsőként a PestiSrácok.hu-n bemutatott, világszerte nagy sikert aratott dokumentumfilm, a Water Makes Money. A leleplezésnek komoly magyar vonatkozása is van, hiszen kiderül: a Suez és a Veolia itthon az MSZP-SZDSZ-kormányok kiemelt üzletfele volt – írja a lap. Feltűnnek a pécsi vízművitában, csakúgy mint az új csepeli óriás-szennyvíztisztító botrányában. Sőt: információk szerint már a teljes magyar vízműágazatot felosztották egymás között, ám a franciák terveit végül keresztülhúzta a 2010-es politikai fordulat – olvasható a blogon.

hirdetés

Felkavarta Nyugat-Európa túlprivatizált huszonegyedik századi állóvizét az elismert dokumentumfilm rendező páros, Leslie Franke és Herdolor Lorenz, akik 2010-es „Water makes money” (A víz pénzt csinál) című alkotásukban a nagy gazdasági világszervezetek által erőltetett közműprivatizáció kártékonyságát mutatja be francia, német és belga példák segítségével. Nem kisebb világcégeket vesznek górcső alá, mint a hazánkban a villamosenergiával, és a gázellátással operáló Suez, illetve az a Veolia, amely többek közt a Szegedi Vízmű 49 százalékos tulajdonhányadát és a Fővárosi Csatornázási Művek részvényeinek 25 százalékát tudhatja magáénak – számol be a PestiSrácok.hu.

Mi a módszer?

A filmben szereplő szakértők, mint a Veolia egykori adminisztratív igazgatója a víz multinacionális gazdasági kisajátítását vezetik le átláthatatlan pénzügyi szerződéseken keresztül, a helyi önkormányzatok és magánvállalatok titkos  és korrupt egyezségén át a lakosságra kirótt jelentős pluszterhekig. Az alkotás kifogásolja a nagyvállalatok által akár 130 százalékkal felsrófolt vízárakat, a hálózat karbantartási munkálatainak ritkulását. A szereplők szerint a lelkiismeretlen, jogosulatlan profitszerzés pénzügyi, könyvelési technikája országtól függetlenül mindig ugyanaz.

A filmben látható, hogy a magáncégek nem, vagy csak ritkán fektetnek be saját tőkét a csatornázási hálózat építésébe, illetve a karbantartás sem érdekük, mivel a hálózatban elszivárgott víz fogyasztásnak számít, amit ráterhelhetnek a fogyasztókra. Másrészt nem maradnak (szolgáltatnak) addig egy adott országban, ameddig megérné komolyabb pénzt fektetni a hálózatba, vagy a csövekbe.

Magyar szálak, politika és teljes kiárusítás

A PestiSrácok cikkében – és a filmben is –  részletesen írnak a Csepeli központi szennyvíztisztító teleppel kapcsolatos komoly botrányról és annak 2005-ig visszanyúló politikai szálairól, de bőven szerepel Pécs is. Az Index egy korabeli cikksorozata szerint is a Gyurcsány-kormány a Suez, illetve a Fővárosi Csatornázási Műveket ellenőrző Veolia között egy (minden szereplő által harsányan cáfolt) háttér-megállapodás születhetett a hazai vízpiac felosztásáról. Eszerint Kelet-Magyarországon a Veolia, Nyugaton a Suez juthatott volna hozzá a regionális közművekhez.

A legnagyobb “százéves” privatizációs háború nem olyan rég ért véget Pécsett, amelynek kirobbantó oka az volt, hogy a Suez a baranyai megyeszékhely lakóira terhelte dunántúli terjeszkedése költségeit  – számolnak be. Ekkor az új fideszes városvezetés úgy döntött, hogy einstandol és visszaveszi a vízmű felügyeleti jogát. Természetesen a Suez ezt nem hagyta szó nélkül és tízmilliárdos fájdalomdíjat követelt Pécstől, amelyet aztán 2013-ra tavaszára egy három milliárd forintos peren kívüli megegyezésre sikerült lealkudni Páva Zsolt polgármesternek.

Mi a tét?

A hazai nézők számára külön tanúságként is szolgál a Water Makes Money-ban bemutatott, a fél világot behálózó korrupt mechanizmusok leleplezése, hiszen az áprilisi országgyűlési választás fő tétje is ennek a hálózatnak a magyarországi térnyerése lesz – állítja a lap. Mint olvasható, az MSZP-SZDSZ kormányok (jól felfogott magánérdeküktől vezérelve, de engedve a Nemzetközi Valutaalap nyomásának is) 1994 óta folyamatosan privatizálták az energiaellátást és a közművállalatokat, míg a Fidesz-kabinetek igyekeztek megfékezni a magánosítást, reprivatizálni a már eladott szolgáltatójat. A Bajnai-kormányt csak a 2010-es bukás akadályozta meg a teljes hazai vízszektor kiárusításában, míg a jobboldali adminisztráció 2010 után számos céget visszavásárolt, például a Fővárosi Vízműveket, vagy éppen az emlegetett pécsi vállalatot.

A Water Makes Money alkotói bebizonyították: a közműprivatizáció kivétel nélkül rosszabb és drágább szolgáltatást eredményezett, miközben az államok és önkormányzatok lemondtak az emberiség legfontosabb stratégiai kincsének, az ivóvíznek a birtoklásáról.

A film

[youtube url=”http://www.youtube.com/watch?v=rBaZa0QgAJc#t=76″ width=”650″]

  • szöcs

    Miért nem csodálkozom börtönbe a vörös hordával

  • ÉBRESZTŐ!

    Fel kéne ébredni a csúsztatásokkal teli cikkel.

    1./ Nem szoci, vagy libsi polgármester adta el a Pécsi Vízművet.

    2./ Most is arra hivatkoznak a cikkben, hogy kivitték a profitot és a pécsiekre terhelte terjeszkedése költségeit. Azt ígérték az einstandkor, hogy olcsobb lesz a pécsiknek a víz, itt marad az extra profit, nem lesz tejeszkedési költség. Lassan 5 év múlik el, de én nem emlékszem, hogy azt érzékeltük volna az árakban.

    Nagyon frankó kampány szöveg, csak sajna megint – legalábbis a pécsi vonatkozása – teljesen messze áll a valóságtól….

  • violator

    A PTE-ről szóló PestiSrácok anyagot is szemlézitek, ha már kiegyensúlyozott tájékoztatás?

  • va-la

    Rendkívül sajnálatos, hogy szocialista-liberális-internacionalista kötődésü Dunántúli Napló,
    illetve a bama.hu hallgat az ilyen témában. Így aztán nem is nyújt alkalmat a mind a mai napig
    a pécsi “vízműfoglalással” ellképesztő ostobaságokat hangoztató hozzászólók bocsánatkérésének. Hiszen ez nem hozna szavazatokat a bigott ellenzékieknek!