Égő csigák, kerékbe tört katicák és fül nélküli tehenek

A huszonegyedik század kisgyerekeit nem lehet kellően megóvni az őket körülvevő világ gonoszságától, attól az erőszaktól, amellyel a tévében, újságokban találkoznak. Így a végső menedéket a mesekönyvek, a mondókák, népmesék jelenthetik. De bármilyen hihetetlen, ezeket a klasszikus dalocskákat is átitatja az erőszak.

hirdetés

Kerékbetörés, csonkolás, késelés – mindegyik felbukkan néhány olyan gyermekmondókánkban, amelyek tulajdonképpen kulturális örökségeink. Mivel ez a műfaj inkább a ritmusra és a zeneiségre épít, a tartalom másodlagossá válik. Valljuk be: sokan bele sem gondoltak, miről énekelnek, amikor a Boci-boci tarkát fújták. De ha mégis, akkor félelmetes, hogy a hallott rémségek miként maradhatnak meg a gyerekek fejében.

 

Jöjjenek a rigmusok:

Gólya, gólya, gilice!
Mitől véres a lábad?
Török gyerek megvágta,
Magyar gyerek gyógyítja.

A gyengébb vonalat képviseli a véres lábú gólyáról szóló mondóka. Szegény madár a gonosz oszmán ellenség kezére jutott, aki véres sebet ejtett rajta, de szerencsére a magyar gyerek hamar elsősegélyben részesíti, így pozitív kicsengéssel zárul ez a négysoros mű.


 

Boci-boci tarka,
Se füle, se farka,
Oda megyünk lakni,
Ahol tejet kapni.

Sokan erős erotikus tartalommal illetik ezt a versecskénket, és minden valószínűség szerint igazuk is van. De a gyerekeknek nyilván nem ez tűnhet fel, hanem a megcsonkított, torz tehén, akinek se füle, se farka nincsen.


 

Csip-csip csóka,
vak varjúcska.
Komámasszony kéreti a szekerét,
nem adhatom oda, tyúkok ülnek rajta.
Hess, hess, hess!

Egy hasonlóan fogyatékos állattal találkozhatunk a csip-csip-csóka versikében. Itt egy varjú vesztette el szeme világát.


 

Csiga-biga gyere ki,
ég a házad ide ki,
kapsz tejet, vajat,
holnapra is marad.

Könnyen megeshet, hogy hajléktalanná válik egy szerencsétlen csiga, akit szintén megénekelnek a kicsik a Csiga-biga gyere ki című mondókában. Ugyanis tűz ütött ki otthonában – „ég a házad ideki”. Azonban bőséges lakoma várja tejjel-vajjal, tehát valószínűleg nem fog sokáig bánkódni.


 

Katalinka, szállj el!
Jönnek a törökök,
Sós kútba tesznek,
Onnan is kivesznek,
Kerék alá tesznek,
Onnan is kivesznek,
Kemencébe tesznek,
Onnan is kivesznek.
Mikor jönnek a törökök,
Mindjárt agyonlőnek!

Valószínűleg semmi sem überelheti a katicabogár horrorisztikus, szadista tortúráját, amely ugyan csupán egy figyelmeztetés formájában hangzik el, de elég rettenetes ahhoz, hogy beleégjen emlékezetünkbe. Vegyük sorra. A halálos fenyegetést itt is a törökök testesítik meg, akik négy fázisban is megkínoznák Katalinkát. Először sós kútba lógatnák, azután a már megviselt bogarat kerék alá helyeznék – értsd: kerékbe törnék. De még ez sem volna elég, kemencébe is tennék a további szenvedés érdekében. Végül a legegyszerűbb megoldás is elhangzik: mindjárt agyonlőnek. Talán ez az utolsó tűnik a leghumánusabb megoldásnak szegény Katalinka sorsát illetően.


 

Ürge van a gödörbe, gödörbe.
Nincsen, aki kiöntse, kiöntse.
Majd a sógor, majd kiönti, kiönti,
Hazaviszi, megsüti, oszt megeszi.

Egy rigmus szerint az ürge komoly problémát okoz, hiszen nincsen, aki kiöntse üregéből. Sógorunk vállalkozik a feladatra, aki azonban nem csupán kiönti, hanem hazaviszi és meg is eszi a szerencsétlen állatot. (Zenei feldolgozása is született a mondókának)

Mókuska mókuska, felmászott a fára
Leesett leesett, eltörött a lába
Doktor bácsi, ne gyógyítsa meg
Huncut a mókus, újra fára megy

A kevésbé ismert mondóka egy mókusról szól, aki felmászott a fára, majd leesett, így eltörött a lába. Nem lehetünk benne biztosak, hogy az emberi káröröm, vagy éppen javító szándék vezérli az illetőt, aki arra kéri a doktort, ne gyógyítsa meg a mókust, hiszen akkor újra fára mászna.