Rónaky Edit munkásságát jó felidézni, és fel is kell idézni, hiszen ő a példája annak, hogy tanítani a legnemesebb hivatás – mondta Őri László, Pécs alpolgármestere, a Pécsi Művészeti Gimnázium volt igazgatója számára emelt emléktábla hétfői avatóünnepélyén.
Az 5 éve, augusztus 30-án balesetben elhunyt Rónaky Edit, Apáczai Csere János díjas kiváló pedagógus és anyanyelvápoló tanár tiszteletére helyeztek el emléktáblát hétfőn, a Pécsi Művészeti Gimnázium bejáratánál. Ott, ahol Rónaky Edit igazgatói, és tanári szerepet is betöltött.
A meghitt eseményen részt vettek Rónaky Edit munka- és pályatársai, volt diákjai és barátai is, valamint beszédet mondott a város alpolgármestere, Őri László is.
– Rónaky Editre emlékezni jó, és emlékezni kell is – mondta Őri – hiszen felsorolni is hosszú azt a megannyi eredményt, sikert, gondolatot és szakmai munkát, melyekkel a város közismert, ikonikus pedagógusa hozzájárult Pécs kulturális és oktatásbeli életének formálásához, alakításához, fejlesztéséhez. Egyszemélyes intézmény volt Ő – folytatta az alpolgármester – aki meghatározta a város közéletét, és bebizonyította, hogy a tanítás a legnemesebb hivatás. Alázatosan és példátlan alapossággal végezte munkáját, ezt pedig elvárta másoktól is.
Az emléktábla felavatásával pedig – mondta Őri – nem csupán azokhoz szólnak, akik ismerték és szerették a pedagógust, hanem azokhoz is, akik nem. Így pedig a jövő nemzedéke is megismerheti azt az elhivatottságot, tudatosságot, és páratlan szakmai szárnyalást, melyet Rónaky Edit képviselt.
[su_box title=”Rónaky Edit munkássága” box_color=”#12120f”]Rónaky Edit Pécsett született, 1938. április 11-én. A Pedagógiai Főiskolát 1960-ban, az ELTE BTK-t 1973-ban végezte el. Munkássága felöleli a magyar nyelv és irodalom, a történelem tanítását, szakfelügyeletét, e szakterülethez kapcsolódó tantervkészítői, tankönyvírói és lektorálási tevékenységet, szakértői feladatok ellátását. Dolgozott a Pedagógiai Intézetben, órákat adott a Tanárképző Főiskolán. Nyugdíjazásáig (1995) a Művészeti Gimnázium igazgatója volt. E szakterület feltétel- és követelményrendszerének egyik kidolgozója. Tanítványai többször szerepeltek sikeresen megyei és országos tanulmányi versenyeken. Mintegy 200 publikációja jelent meg, köztük önálló kötetek is. A diáknyelv ismert kutatójaként e témakörben több díjnyertes pályamunkát és könyvet írt. Nyugdíjasként is tanított, anyanyelvi szakkört vezetett.[/su_box]
