Súlyos tízezrekbe kerül egy-egy beavatkozás, vizsgálat a családoknak. Van olyan orvos, aki egy tanári fizetést kap műtétért, szülés levezetéséért. Aki tud, az fizet. Az ápolónőknek viszont alig jut.
Hallgatólagos megegyezés van az orvosok és betegek között arról, hogy ki és mennyit kaphat egy-egy beavatkozásért. Pécsett van olyan orvos, aki szülésért 100 ezer forintot, más egy kéztörés meggyógyításáért 10 ezret, egy-egy bélműtétért 40-50 ezret kap. Súlyosabb esetekben, daganatos betegségek esetén akár 50-100 ezer forint is a fehér köpenyek zsebében landol. A szívüket, lelküket kitevő ápolónőknek legtöbbször azonban csak néhány ezer forint jut.
[poll id=”84″]
A huszonöt éves Katalin az egyik pécsi szociális intézményben dolgozik. Ő azt mondja, mindent megadna azért, hogy egészséges gyermeke szülessen, ezért nem sokallná a 100 ezer forint kifizetését sem orvosának. A szintén egyetemi végzettséggel rendelkező, tanárként dolgozó Anna nem érti, miért kellene egyhavi bérét odaadnia, hiszen ő se nem több, se nem kevesebb egy orvosnál. – Megalázónak tartom azt, hogy amiért én egy hónapon keresztül dolgozom, azt odaadjam néhány vizsgálat, a szülés levezetése után – mondta.
A jogszabályok szerint az orvosok elfogadhatnak hálapénzt, hogyha a felettesük azt engedélyezi. A pécsi klinikákon erre van mód. Az orvosetikával foglalkozó dr. Jakab Tibor a PTE-n oktat. Mint mondta, az ajándékozásnak, a hálapénznek többféle módozata van.
Amikor a beteggel valóban jót tettek, azt érzi, hogy életminőségében jelentős javulás állt be, akkor egyfajta erkölcsi kiszolgáltatottsági érzés alakul ki beteg és orvos között, amit szeretne a páciens feloldani a hálájával, ajándékkal – emelte ki. Szintén ebbe – az önkéntesen hálapénzt adók körébe – tartozik az, hogyha valaki azért ad, mert ez a szokás.
A szakember szerint azonban ennél sokkal súlyosabb erkölcsi, etikai kérdést vet fel, ha már el is várják a betegtől a paraszolvenciát, s előre elkérik a pénzt. A doktor úgy véli, a rendszer az orvosok számára is megalázó, megoldást a társadalmi elismertségük és az ahhoz igazodó fizetés jelentene.
Az ügyben több pécsi orvost is szerettünk volna megkérdezni. Volt, aki azzal utasította el közeledésünket, hogy ez magánügy, és nem is nyilatkozik erről senki. Egy neves professzor pedig nem akart kérkedni azzal, hogy ő nem fogad el pénzt, mondván „különböző emberek vagyunk, én sem vagyok jobb másoknál”.
