Az ügyész öt évnél valamivel hosszabb, letöltendő, a védő ugyanakkor felfüggesztett szabadságvesztés kiszabását kérte a Pécsi Egyházmegye egykori vagyonkezelőjére a Pécsi Törvényszéken, kedden.
Az ügyészség W. Gyulát hűtlen kezeléssel, jogosulatlan gazdasági előny megszerzésével, adócsalással és a számvitel rendjének megsértésével vádolja, amellyel százmillió forintos nagyságrendű vagyoni hátrányt okozott munkáltatójának.
Az MTI tudósítása szerint a törvényszék március 5-én hirdet ítéletet az ügyben, s ha a férfit bűnösnek mondja ki, 2 és 8 év közötti szabadságvesztéssel sújthatja.
Az ügyész kedden azt kérte a bíróságtól, hogy W. Gyulát a középmértéknél, vagyis ez esetben öt évnél valamivel hosszabb szabadságvesztésre ítélje.
A vádlott ügyvédje keddi perbeszédében a vádat részben megalapozatlannak nevezte az MTI tudósítása szerint, és felfüggesztett szabadságvesztést indítványozott. Azzal érvelt, hogy védence felelőssége eshetőleges szándékkal kizárólag a kistérségi támogatások kifizetésének egy részében és a számvitel rendjének megsértésében mutatható ki, a többi vádpontban vagyoni hátrány nem állapítható meg, nincs visszaélésre utaló adat és bűnös szándék sem.
Az ügyvéd úgy vélte: nem W. Gyula az, aki egyedüli felelőse a hiányosságoknak, viszont „vele vitetik el a balhét”. A védő szerint nem a vádlott volt az egyetlen, aki pénzügyi kérdésekben dönthetett, ehhez bizonyos esetekben a püspöki helynök és az egyházmegyét vezető püspök közreműködése, jóváhagyása is kellett.
A védő a felfüggesztett szabadságvesztés kiszabása mellett érvelve nyomatékosan kérte figyelembe venni a jelentős időmúlást, W. Gyula büntetlen előéletét, megromlott egészségi állapotát, valamint azt is, hogy a papnak nem származott anyagi előnye a történtekből.
Korábban lapunk részletesen foglalkozott az üggyel. Akkor azt írtuk, hogy a vádirat szerint az egyházmegye vagyonkezelői feladatait 1994 és 2010 között ellátó vezető tehető felelőssé a kétezres évek közepétől valótlan tartalmú elszámolási okiratok benyújtásáért, és összesen több mint százmillió forint pénzügyi támogatás jogcímtől eltérő felhasználásáért.
A vád alapján W. Gyula olyanoknak is engedélyezte az adó- és járulékmentes kistérségi támogatás kifizetését, akik erre nem voltak jogosultak. Elmulasztotta a járulékfizetési kötelezettség havonkénti bevallását és teljesítését, így összesen több mint 9 millió forint nyugdíj-, egészségbiztosítási és munkaadói járulékkal rövidítette meg az állami költségvetést.
Az ügyészség a vádlott terhére rója azt is, hogy vagyonkezelői kötelességeit megszegve, 213,5 millió forint vagyoni hátrányt okozott, mert az egyházmegye által bérelt gondozóotthon bérleti díjához képest lényegesen magasabb összeg kifizetéséről rendelkezett a bérbeadó, az általa vezetett Fény Kft. részére.
A Fény Kft. számos, jelentős összegű számláját az egyházmegye fizette ki, a társaság emellett bérbe vette a püspöki pincészetet, bérleti díjat azonban nem fizetett a püspökségnek. Az egyházmegye állta a pincészet felújítással, működtetéssel kapcsolatos költségeinek egy részét is. Mindez újabb több tízmillió forint vagyoni hátrányt eredményezett.
A vád szerint könyvelési hiányosságok, mulasztások miatt követhetetlen volt az egyházmegye költségvetése, és gondok voltak a máriagyűdi vendégház, a W. Gyula kuratóriumi tagságával működő Gaudium Nostrum Alapítvány gazdálkodásával is.
Korábban a volt püspököt is meghallgatták
Korábban az ügyben tanúként hallgatta ki a Pécsi Törvényszék Mayer Mihály volt pécsi püspököt is a W. Gyula egyházmegyei vagyonkezelő ügyében folyó büntetőperben. Mayer azt mondta, nem volt részletes betekintése az egyházmegyénél folyó pénzügyekbe.
Mayer Mihály a Pécsi Egyházmegye éléről röviddel azt követően mondott le, hogy W. Gyula egyházi vagyonkezelő ügyében nyomozás indult. Hétfőn őt is tanúként hallgatta meg a törvényszék Bencze Beáta vezette tanácsa.
A volt püspök vallomásában tagadta, hogy tudott volna a vádiratban felsorolt visszaélésekről. Mint mondta, nem látott bele olyan részletességgel az egyházmegye, annak alapítványának és cégének működésébe, gazdasági ügyeibe, hogy ezeket észre tudja venni.
Mayer azt mondta, ő maga nem látott bele sem az egyházmegye, sem a vádlott által vezetett, az egyházmegye tulajdonában álló Fény Kft. pénzügyeibe, nem fért hozzá a számlákhoz. Hangsúlyozta: megbízott a vagyonkezelőben, de saját szemével is meggyőződött róla, hogy „jól mennek a dolgok”.
Mind az ügyész, mind a bíró többször is kérdőre vonták a volt püspököt, hogy tudott-e bizonyos, a vádiratban bemutatott törvénytelenségekről, arról, hogy az egyházmegyénél nem tartották be a számviteli rendet. Mayer Mihály azt mondta, „protokoll dolgokkal, bérmálásokkal foglalkozott, nem töprengett anyagi dolgokon”. Hozzátette: a beosztottak intézték a pénzügyeket, neki ideje sem lett volna arra, hogy pénzügyi szabályokkal foglalkozzon.
A W. Gyula és közte lévő kapcsolatot úgy jellemezte, hogy gyakran tartottak munkaebédeket, s legtöbbször ezeken az informális megbeszéléseken kerültek szóba az egyházmegye pénzügyei, a Fény Kft.-vel kapcsolatos ügyek. Ezeken a beszélgetéseken azonban neki úgy tűnt, hogy minden rendben van. A Fény Kft. működésével kapcsolatban például minden évben volt hivatalos beszámoló is, ezek pedig szintén megnyugtatóak voltak.
