A templomba járók számára nem ismeretlen jelenség, de találkozni lehet vele rendezvényeken, koncert- és színháztermekben is: síró, üvöltő, hangoskodó kisgyermekek, akik roppantul zavarják a figyelmet. De mi a megoldás? Zavarjuk ki őket? Ne is engedjük be? Bonyolult a kérdés.
A rendetlenkedő, regulázatlan, neveletlen gyerekek már eleve zavaróak tudnak lenni, egy előadáson, ünnepségen, szentmisén viszont sokak számára kifejezetten idegesítőek lehetnek. Az egészen kicsik nem tehetnek arról, hogy velőtrázóan sírnak – ebben az esetben a szülő vállán a felelősség. Ám ha ezt szóvá teszik neki, személyes sértődés a vége. Pedig egy komolyzenei koncert harmóniáit, egy szentmise misztériumát könnyen tönkrevágja a hangos gyermek.
– Minden a szülői hozzáálláson múlik – vélekedik Kajtár Edvárd atya, a pécsi székesegyház plébánosa. – Sajnos több olyan esettel is találkozunk a szentmiséken, mikor a szülők teljesen magára hagyják a szertartás alatt a gyerekeket, akik szabadon futkároznak fel-alá, kiabálnak. Szögezzük le: alapvetően, Jézus tanítását követve, minden atya örül a gyermekeknek, ezzel semmi probléma. Jó, ha már egész fiatalon hallják a tanítást, ezért is vannak számukra a gyerekmisék, amit az ő hangvételüknek megfelelően vezetnek a papok.
De roppant zavaró is tud lenni a zabolátlan gyermek. Elmondta, adódott már olyan szituáció, mikor ő maga is belezavarodott a prédikációba egy felsikító kisgyermek miatt. Ráadásul nem csak a papot, a szentmisén résztvevő többi hívet is zavarja a gyermek viselkedése. Ők sokszor tőlük várják a megoldást, a renitens gyerekek és a szüleik csak a rosszalló szempillantásokat kapják.
– Ha a pap pedig felemeli a hangját ez ellen, rászól a szülőkre – esetleg a gyerekekre –, könnyen a visszájára fordulhat a helyzet, és ő kerül célkeresztbe, mint aki nem kedveli a gyerekeket, kellemetlen modorú – hangsúlyozta a pécsi pap.
Mi lehet a megoldás?
Kajtár Edvárd szerint jó volna, ha adódna lehetőségük a problémás kisgyermekes szülőkkel elbeszélgetni külön egy kicsit, akár mise után rögtön, hogy miként, hogyan lehet kezelni ezt a helyzetet.
– Több templomban is ki tudnak alakítani gyerekszobákat, ahol a kicsik tartózkodhatnak a szertartások alatt, esetleg oda is felhelyezünk hangszórót, ha a szülő is ott szeretne lenni. Sajnos a lehetőség azonban nem mindenhol adott – mondja. – Tanácsolhatjuk azt is, hogy a szülők ne együtt járjanak el templomba, hanem valamelyikük maradjon otthon a kicsivel és váltsák egymást. Persze a gyermekek viselkedése változik, így időről időre nyugodtan meg lehet látogatni az egyes liturgiákat – a szülők példamutatása mindennél előbbre való. És persze az is fontos, hogy a családok ne érezzék magukat szétszakítva a váltott misére járás miatt.
Ha pedig mindenképpen, már egészen kis kortól szeretnék misére vinni a gyermekeket, ne hagyják felügyelet nélkül.
