Mindeddig nem volt világos, hogy mi alapján akarnak új Csontváry Múzeumot létrehozni fővárosban, ezért utánajártunk, mégis miért emlegetik azt, hogy a festő hat nagyméretű képét tartalmazó kiállítást szeretett volna létrehozni.
A Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető miniszter által nemrég felvetett kormányzati elképzeléssel lapunk is foglalkozott már , e szerint ötletpályázatot írnak ki egy új Csontváry Múzeum elhelyezésére, a lehetséges helyszínek között emlegetik a Liget II. projekt keretében a Nyugati pályaudvar rehabilitálandó területet. A miniszter mindezt Csontváry hivatkozva tette meg, mondván a művész külön helyen helyezte volna el hat nagyméretű képét.
Eddig azonban homály fedte, hogy mégis itt mire is gondolhatott pontosan – a szerző – Lázár János.
A Csontváry által 1918-ban megálmodott az eredeti elképzelésről Molnos Péter művészettörténész, Csontváry-monográfiájából (Csontváry – Legendák fogságában) kaphatunk közelebbi információkat.
A szerző szerint az első világháború éveiben Csontváryt élénken foglalkoztatta egy saját életművét bemutató kiállítás ideája, sőt, önálló múzeumának terveit is elkészítette. Előbbiről egy 1918. július 25-én kelt, a hagyatékban maradt levélfogalmazvány tudósít, amelynek létrejötte érdekében a festő Wekerle Sándor miniszterelnök segítségét kérte a Gellért Szálló földszinti termeinek rekvirálásához. Csontváry úgy vélte, hogy ezen a helyen kellene képeiből nagyszabású bemutatót tartani, a »külföldi bölcseket« meghívni, és ezzel helyreállítani Magyarország vészesen romló presztízsét.
A művész végső célja egy önálló, külön múzeum létrehozása volt, melyet »a Rákóczi út sarkán lévő Nemzeti Színház 100-100 méter üres telkére« tervezett. Az állandó tárlat bevételei a hadiárvák és rokkantak javára létrehozott alapot gazdagította volna, úgy, hogy mindeközben a festő és Magyarország hírnevét növeli. Csontváry arra is gondolt, hogy »amíg a különálló kiállítási helyiség elkészül, ideiglenesen az Eskü-téren lévő kis park helyén rögtönzött épületben… két három nagyobb motívum elhelyezhető lenne«”.
Ebből a szövegből az ugyan nem derül ki, hogy konkrétan mely képeit gondolta kiállítandónak, viszont máshonnan felsejlik, hogy a Baalbek, A taorminai görög színház romjai, A panaszfal bejáratánál Jeruzsálemben, a Nagy Tarpatak a Tátrában című festményekről vélte úgy – néhány kisebb méretű alkotásával egyetemben -, hogy méltó helyük lenne saját múzeumában. (Néhányan a „nagyok” közé sorolják a Magányos cédrust is, annak mérete azonban kisebb. Talán jelentőségénél fogva számítják az említettek közé.)
Jelenleg az összes felsorolt festmény – A taorminai görög színház romjai kivételével – a pécsi Csontváry Múzeumban láthatók.
Mindenesetre a Magyar Nemzeti Galéria tulajdonában lévő képekre vonatkozó letéti szerződéseket további tíz esztendőre meghosszabbították, így nincs akadálya, hogy a jelenleg a fővárosban látható festmények visszakerüljenek Pécsre.
Hoppál Péter, kulturális államtitkár szerint azonban az eredetileg 2016 januárjában Pécsre visszaszállítani szándékozott alkotások valóban vissza is kerülnek megszokott helyükre.
