Munkások zaklatják a pécsi lányokat a belvárosban

Bizonyára minden lánynak ismerős az a helyzet, amikor néhány “igazán romantikus” kommentárt fűznek a külsejéhez az építkezésen dolgozó munkások. Legyen rajtunk mackóalsó, zokni, papucs mindegy: a munka leáll, ásó megáll, a „helló cica, na mi van” pedig csak a kezdete a verbális szexuális zaklatásnak. Két pécsi lány pedig így jár minden nap, bujkálva, lehajtott fejjel napszemüvegben közlekedve. 

Ne foglalkozz vele, hamarabb szabadulsz – olvashatjuk a bölcs tanácsokat az internetes fórumokon, van, aki azt is mondja, hogy a férje is ezt csinálja, meg lehet szokni. Hanna és lakótársa, Ági azonban aligha gondolja így. A két lány a pécsi belvárosban lakik, a mellettük levő telken azonban pár hónapja építkezés kezdődött, nap mint nap kapják a kellemetlen beszólásokat, megjegyzéseket.

– Másfél éve itt lakom, Ági két hete költözött ide. Reggel 6-tól néha este 10-ig dolgoznak itt a munkások, a beszólogatások mindennaposak. Eleinte nem zavart, hiszen csak megtámaszkodnak a lapáton és néznek, ami nem olyan nagy baj, de ezek az emberek itt dolgoznak hónapok óta – meséli a pécsi gimnazista lány, Hanna. – Ha kértem őket, hogy nem bámuljanak, fütyüljenek, akkor nagyon durván válaszoltak, pedig nem magassarkúban és miniszoknyában voltam, hanem éppen a szennyest vittem át egyik épületből a másikba, mackónadrágban, pulóverben és papucsban.

Az építkezés során ráadásul a szomszéd épület és a lányok otthona közti falat is felújítják, így a munkások most nyugodtan átbámulhatnak a lányok udvarára.

– Ez is nagyon kellemetlen. Semmilyen formában nem tartom elfogadhatónak ezt a viselkedést, de valahol nagyon mélyen megértem, hogy egy tizenkét órás munkaidő alatt unatkoznak a munkások, és egymást hergelik, ha elhalad mellettük egy lány – mondta Ági.

A jelenség persze nem új, és ahogy a lányok is mesélik, egyszerűen nincs rá „ellenszer”. Próbálkozni lehet azzal, hogy nem vesznek róla tudomást, felfoghatják viccesen is, akár be is szólhatnak, de akármit is csinálnak, olaj a tűzre, mondják. Úgy vélik: el lehet viselni a kellemetlen helyzeteket, de ha a szomszédjába költözik a zaklatás, már nem olyan egyszerű a helyzet. A két lány ráadásul próbált segítséget, tanácsot kérni hozzátartozóiktól, barátaiktól és ismerőseiktől, de sajnos senki sem veszi őket komolyan, a legtöbben pedig legyintenek rá.

– Ma már sokszor van olyan, hogy kerülőúton jövünk haza, mert úgy érezzük, hogy egyszerűen nincs lelki erőnk az újabb mondatokhoz – meséli Hanna.

Az ügyben kerestük az építkezőcég vezetőjét is, ám nem reagált megkeresésünkre.

hirdetés
Uránia Mozi

Hirdetés

16 HOZZÁSZÓLÁS

  1. Eszembe jutott Sándor György, “humoralista”, ahogy Ő hívta magát! A keleti pályaudvar aluljárójában, leszólította, a hölgyeket és
    ‘beszélgetett’ velük. Minden szó után, kínos hallgatásba kezdet, így hamarosan otthagyták ügyfelei, majd az egyik, hölgy vállára tette, a kezét, és hosszú ideig hallgatott, de a kapcsolatot, kezével fenntartotta, ha el akart menni, mondott két szót……..
    Talán, így van ez a színház igazgatóknál is?
    Most a székesfehérvári bukott meg. Nem kellene több, ilyen ‘humoralista’, aki némi vidámságot, és kapcsolatépítő magatartást fejlesztene ki az emberekben, mert a magányosság lehet ennek, a búskomor világnak, és a túlkapásoknak az oka?

    Egy történet, busójárás, magas helypénz. Mondom a nejemnek: -Mondtam, ne jöjjünk Somogy megyébe! A két díjbeszedő rám néz, ez nem Somogy hanem Baranya! Elgondolkozva feléjük fordulok, Baranya -És milyen járás? -Mohácsi járás, vágják rá egyszerre.
    Visszafordultam a nejemhez: Nekünk meg azt mondták busójárás! Nagyot nevetve elmentek.
    Ha így kezelnék mindenhol, az emberi kapcsolatot, a két nem között, TALÁN, megszűnnének, a túlkapások!!!! Persze ehhez némi humorérzékre is szükség lenne, amiből egyre kevesebb van!!!!! (Vagy erkölcsi felelősségre? Ezt hol tanítják, nem a neten, ugye?)

  2. Örülök, hogy töröltek, most arról írnék, hogy a lányok hogyan jelentkeztek, de nem írok, csak a végeredményt! Köszönöm jelentkezését, de e miatt nem veszem fel! Becsomagolta magát és elkullogott!!!

  3. Szélesedik a balhé, még van aki valami jó megoldásban reménykedik, nem sok esélyt látok rá, alacsony, a színvonal, és egyre lejjebb megy!
    Feleségem, aki rendezvényeken árult, az én segítségemmel(ha ez jó kifejezés!), nagy balhékat éltem meg, vagy amikor strandon dolgoztam gimnazista ként, ahol a női nem külső vonásai, tisztán látszanak, de adott esetben, a belsők is!!!
    A pénztáros 10 óra táján kibukott, amikor egy vihar lehetősége kibontakozóban volt. Az egyik mentős beült a helyére. Aztán a női kabinos következett, mivel nekem sokféle kulcsom volt, beálltam helyette. Jött egy lány, maga nyitja, a szekrényeket? Igen. Majd azt mondta, jöjjön és majd szólok ha bejöhet. Azt nem tudom mit csinált, de már jött a vihar és a sok hölgy, menjek nyissam az ajtókat! Mind vetkőzött és a szekrény kinyitása után öltözött, én közben a sok meztelen nő között futkároztam ide-oda, az első
    lány, még mindég, a törölközővel bajlódott, majd egy negyedóra csend következett, leültem egy padra. Ekkor odajött, hogy a
    fejem feletti tükörben megfésülködjön, meztelenül. Csak az újabb roham tüntette el, többet nem láttam!!!
    Az egyik rendezvényen jött egy lány, anyja fedezete mellett. Megkérdeztem tudok segíteni? Nem!!!!!. Néztem az eget, nehogy szó érje a ház táját. Majd a lány megkérdezte: Felpróbálhatom a gyűrűt? Természetesen, válaszoltam, majd hozzátettem, mi is
    kipróbáljuk, az új asszonyt, esküvő előtt! Az anyuka nyaka 10cm-t nyúlott, majd az asszonnyal keveredett vitába és amikor kellően hülyének néztek, azt mondtam, az asszonynak: miért mondod, hogy nem próbáltalak ki, hogyan főzöl! Ja,ja mondta dadogva az
    anyuka miközben, a lánya fulladozott, a nevetéstől!!

    Egy lány jön a standhoz, mosolyog, már messzebbről kedvesen köszön, majd azt mondja: veszek egy kísérő gyűrűt, magamnak! Ez nem, a gavallér dolga? 24 éves vagyok, még udvarlóm sem volt. Nem csodálom mondtam, mire ugyancsak fennakadtak, a szemei: Miért? Nézze, csinos, okos, vidám el tudja képzelni azt a fiút, aki vállalkozik arra, hogy egy ilyen
    csinos lánytól kosarat kapjon! Kicsit kócolja össze a haját, vegyen fel egy szakadt farmert és egy blúzt, amiből a dekoltázs picit kivillan, a többit bízza, a férfiakra. Eltelt egy év, már messziről feltünt, gyönyörűen kiöltözve, mosolyogva közeledik. Mutatja a gyűrűket, majd mutatja a férje képét, egy loncsos manus, majd hátra mutat, ott jön. Egy csinos hozzáillő férj, meséli: Jó volt az ötlet, negyedik éve, ugyanabban az időben mentek, a menzára, de leszólítani nem merte, most hogy meglátta, csak annyit
    mondott: MI TÖRTÉNT? HOGY MEGVÁLTOZTÁL? MIATTAD, volt a válasz!

  4. Ugye mivé fejlődik egy téma, világszerte! A férfiak, köztük én is,(70 évesen!!!), megnézzük a lányokat,(viszonyítva 64 éves feleségeinkhez!). Tény, ha ezt fél szemmel tesszük, (nekem még mind, a kettő meg van!), nem kihívóan, nincs belőle probléma,
    legalábbis eddig: Van még pár évem és ki tudja, talán egy ovis szerelem, most döbben rá, elvettem, a játékát, itt az idő, az elrontott évekért, megvan ki felel, feljelent.
    Én is voltam fiatal, és a minden érdekeltbe, a szex is beletartozott, így egy késő éjszaka játszott szexfilm, felkeltette érdeklődésemet, a téma iránt, megnéztem: A szokásos, gazdag lány, sánta kertész esete, ahol egy kigombolt blúz, egy figyelemre méltó, mozdulat sem volt, gyerekük született, gondozták, a házigazda, az apa háttérből támogatta Öket, Mély kómában aludtam el,
    majd másnap, valahogy eszembe jutott, majd egyre többször, hol volt, a mások által leírt, szex! Aztán később megismételték a filmet, már más szemmel néztem, azokat az apró jeleket, amik utaltak két ember kapcsolatára, kidolgozott, izgalmas film volt, nem mindent elsöprő meztelenkedés!
    Most megnéztem néhányat a “pénzért szex” epizódokból, nem lettem álmos, a filmecskék, nem terhelték az agyat, két éves feleség, pénzért mindent jelszóval, gyakorlati szexelés! El tudom képzelni mekkora élmény, majd utána, az udvarlója nyakába ugrik,
    szeretetet színlelve, majd így folytatja esküvő után, és ha meglátja magát, a neten, felháborodva mondja, milyenek a férfiak! Most értem csak meg, milyen az ha valakit, megérintenek, rámosolyognak, megsimogatják, megbecsülnek, tisztelnek, befogadnak, gyermeket nevelnek, kitartanak egymás mellett, és még millió apróság, szexelnek, mennyivel többre értékelik a kapcsolatot.
    Ez nem egy JANCSÓ film, ahol a vesszőzős jeleneten kívül, nem sokra emlékszem mert előtte, azt olvastam, a jelenetet sokszor ismételték meg, mert akit futás közben hátulról, picit meglöknek, de sokszor, az hasra esik!!!!
    Négyfelé szakadt az ország, jobb és bal oldalra, nőkre és férfiakra, jöhet a király, mert olyan csinos, mondja, a 70 éves néni!!!

  5. Reggelente, ahogy felébredek, átnézem a hozzászólásokat, vagy inkább, a veszekedéseket és úgy érzem valami, nagyon nincs
    rendben! Ma a TV-t is bekapcsoltam, talán egy 56-os harcos gyűrött képe bukkant fel, motyogását nem nagyon értettem, talán a sors tépázta meg, szemeiből gyűlölet áradt, le is kapcsoltam gyorsan, ma egy ilyen nap lesz? Kérdeztem magamtól!
    Ilona, szövege is másképp hatott rám, talán az élet vele is kibabrált, vagy csak ez egy újabb divat le……., a másik embert. Csak úgy félálomban elképzeltem vajon, hogy nézhet ki Ő, hogy másokról ilyen, a véleménye? Lehet belül másként gondolkozik, szeretné, ha a fiúk megnéznék, csak nem őszinte, ezekben, a kölcsönös utálatokban, ahol a férfiak és nők is ellenségekké válnak. Gondoltam megyek máshova, ahol vidámabb, a helyzet, aztán megálltam, a lap elején, arcokat nézni. Arcán
    egy idős, életvidám mosollyal, Soros, akit nem viselt meg a sors, szememéből sugárzik valami, ami nyugalmat áraszt, a képből az is kitűnik, gerince nem roggyant meg, kora ellenére sem. Micsoda kontraszt! Ébresztően hatott rám, háromszori megjelenítése, talán azért van, mert ettől mások is boldogabbak lesznek! Aztán halvány mosoly, egy művésztől, aki Pécsre megy fellépésre, a kisugárzást így éri el, szakmai mosollyal, lehet, hogy Éva és Ilona is ott lesz, a rendezvényen, kicsit megbékélve.
    És milyen figyelmetlen voltam, még egy arc, amit eddig nem vettem észre, talán egy pécsi lány, aki ezt, a gyűlölet lavinát felfedte.
    Férfi vagyok, jobban megnéztem, Sára, haja a vállára omlik, szeme tiszta és szikrázó, szembe mer nézni, arcán két halovány gyűrődés, pajkos mosoly jele, ami melegséget áraszt! (remélem nem jelent fel zaklatásért!) Talán vannak még sokan hozzá hasonlók, ha kevesen is, az országban, vagy a világon, akik ébredéskor csak ilyen arcokkal találkoznak! Köszönöm Sára,
    megnyugodtam, jobb lesz a napom!!!!

  6. A színésznő már megbocsájtott, a férje nem! Valami még jobban nem stimmel, a hölgy rosszul játszotta, a férje által előírt szerepet,

    és egy másik ember kinyírása, a cél? Lehet az előzmény nem is igaz, üveggyöngyökre váltotta az életét, ez sokkal kellemetlenebb csalódás lesz, ha nem menekül el ebből a társaságból! Ahogy a társaság hiteltelenné vált, annak a balhéját is neki kell elvinni,
    itt már nem, az igazságról van szó, hanem egy taposómalom működéséről, lehet éppen a ‘gerinces’ barátnők részéről, akik gyorsan a másik oldalra állnak!!!!

  7. Csak nem csitulnak, a dolgok, a felzavart forrás is nehezen ülepedik! Most már én is bevallom, sok lánnyal feküdtem le, de még egy sem jelentett fel, tehát, aki az esti mese után, feküdt le velem egy időben, mindegyik megteheti, hogy világgá kürtöli. Ez 19,30-kor volt!!!

  8. Az ‘egyenes beszédben’ kiderült, mi az indíték, “szétesőben, a család”, ahogy a színésznő mondta! Ez hozta felszínre,
    amit, a hosszú idő alatt, nem dolgozott fel.

  9. Országossá terebélyesedett, a nők zaklatása! Ma már nincsenek, búcsúk, ahol a “hagyománynak” megfelelően, a lányok fenekére ütöttek, finoman, jelezvén, hogy ismerkedni szeretnének, a viszonzás lehetett elutasító, vagy elfogadó! Ma hasonló esetben, a válasz lehet egy pofon, vagy egy finomabb elküldés, kocsis módra! Változott a világ, de nem javára! Mi lehet, a megoldás, a
    disco, talán nem, mert annyira szabadok, a lehetőségek mindkét fél részéről, hogy az illetők, az ismerkedés részét, a szexualitásban látják, aztán a 20. parti után veszik csak észre, az itókás lányok, hogy ennyire voltak elegek! A munkahelyi kapcsolatok sem hoznak sikert, az együtt eltöltött órák unalmassá válnak, megszűnt a vidámpark, ahol még normális körülmények között, elfért a két nem, szabadon nevethettek egymáson az idegenek, ne adj isten, egy trükkel egy sötét helyiségben érinthető távolságba kerültek, de ne gondoljunk rosszra, mert az érintés egy első lépés lehet, amire bármelyik fél mondhatta, csak véletlen volt, de másnap, már kézen fogva sétálhattak. A strand, a nagy kalandok lehetősége, lehet egy hosszabb ismerkedés, első helye!
    Fiatal pár érkezik, a lépcsőhöz, majd a lány azt mondja, kérdezd meg a mentőst, hány fokos a víz? 5cm,válaszoltam kapásból!
    Amikor kifelé jöttek, megkérdeztem, megnézte hány fokos? Neeeem, válaszolt nevetve! Ledőlt egy fal! Kell valami, külső hatás, ami elindítja a kapcsolatot, egy pillantás, egy szó, egy érintés, egy válasz? Igen egy véletlen, mert egy direkt ‘támadás’,
    zaklatásnak számít. (Nem vagyunk őszinték, magunkhoz sem!)
    Leszerelés előtt kerültem, olyan helyzetbe, amin elgondolkoztam. A Margit körúton, dugóba kerültem, balról egy villamos, lehúzott ablakokkal, szemben egy csinos, mosolygó lány, nagy tömeg. Nem kiálthattam volna át, mint ahogy azt sokan tették, nem tartottam értelmes dolognak. Vegyek elő egy darab papírt, írjam rá a nevem címem és átadom, ‘ugye nem ismertél meg’,
    erről megismersz! Nem volt papír, a véletlen nem volt előkészítve! Még egy mosoly és tovább mentünk!
    Ezt az emléket is helyén kell kezelni, még ha jó is! A rossz kaland is ilyen, ha ott nem rendeztem le, megérdemlem, hogy 20 éven át kolonc ként hordjam magamban, majd világgá kürtöljem, ilyen hülye vagyok! Hogy ezt mi váltja ki, nevezzük véletlennek, vagy egy alattomos támadásnak, előre mutatónak semmi képen!!!!!

  10. Azt írtam, a lányok is megnézték a fiúkat, de hagosan nem nyilvánítottak vélemény! És ÍME, az új divat, 60 évvel ezelőtti csalódásukat tárják, a világ elé, vagy vádolnak meg férfiakat azzal, hogy szexuálisan zaklatták Őket! Igen zaklatták, mert ha egy
    kapcsolat, érdekek mentén születik, abból csak gond lehet. Egyszer azt mondtam, a házasság is egy érdek kapcsolat, aminek az alapjai világosak, a céljaik érthetőek, de hogy elérhetőek-e, azért, a két félnek sokat kell tennie és ha mégsem menne, akkor nem voltunk elég megfontoltak, ŐSZINTÉK, önmagunkhoz sem és ebből, ne csináljunk, szexuális zaklatást, 60 év múlva!
    A sors úgy hozta, New Yorkba mentem, megkaptam, a kioktatást, ne nézzek senkire, mert ott már ezért is elvihetnek! Nem tartottam be, mégsem vittek el! Bementem, a boltba, nagyot köszöntem, a pénztáros lányok visszaintettek. Előzékenyen segítettek, távozáskor, már nem tudtam megelőzni Őket, úgy mosolyogtak, mintha száz éve ismertük volna egymást, az utcán előre köszöntek, és mindég mondtak valamit, amit én nem értettem, de éreztem, a kisugárzásukat. Most jelentsem fel Őket?
    Ír országban, rendszeresen esik az eső, Az áruházból kifelé, kinyitottam az esernyőt, és egy mellettem haladó hölgy felé tartottam,
    akinek, mindkét kezében, tele szatyor volt. Elkísértem, az autóig, ott már, a férje várta esernyővel, a sok köszönömre, csak fejbiccentéssel tudtam válaszolni, de mindég, dudálnak és integetnek. Én voltam a “dzsentlemen”!
    Ne ítéljünk korán, de későn sem, a helyzetet, ott és akkor kell megoldani, ha képesek vagyunk rá!!!!

  11. Ilona, jól körülírta a gondokat, Repülővel jöttem “jó társaságban?”, az egyik felajánlotta, ha akarom 2000Ft-ért lesz……, mert nincs pénze, a vonatra! A dolog végül is sikeres volt, előbb lesz-álltam!!

  12. A pasik nem emberek, hanem két lábon járó f@szok. Viszont ezek nem migránsok, hanem csak a pofájuk jár! Ostoba, sötét bunkók. Le kell szarni őket.

  13. Nem meglepő a dolog, mint katona tapasztaltam, a lányok is megnézik, a fiúkat, csupán hangos megjegyzést, nem tettek. A fiúkra vár, a kezdeményezés, és sokan “edzéssel” képezték magukat, hogy bátran viseljék el, a kudarcot. Voltak durvább megjegyzések, érdekes módon, néha ezek is hatottak, viszont volt, hogy egy normális kezdeményezés is, kosarat ért!
    Leszereléskor, a vonaton egy helyet találtam, három lány között. A másik oldalon, négy sokat megélt katona, ostromolta a lányokat. Kapóra jöttem, hajam alig volt nagyobb, a kopasznál, így jó célpontnak bizonyultam, ki is tört rendesen, a háború, a lőszer utánpótlás ‘sör’ formájában, kitűnően működött. Kb. egy óra múlva nyitott be a kalauz, akinek átadtam a jegyet:
    – Leszerelő? – Igen. Döbbenetes csend, a lányok meglepett arccal néztek rám, majd most, már szolidabb formában beszélgetett
    mindenki, a másikkal. Én nemsokára leszálltam.

    Egy másik alkalommal, mosdótálat vásároltam, a kiszolgáló egy idős hölgy volt. Behívott a raktárba, ahol legalább 100 darab volt
    felrakva 10 sorban, azt mondta válasszak. Elindultam, a felső soron és amikor, a rakás közepére értem, azt mondja, hoz segítséget. Mire visszaért már, az alsó sor közepén jártam. Hátranézve, egy csinos lány áll, kicsit megdöbbenve.
    – Te is eladó vagy? – Igen mondta halvány mosollyal. Az idősebb eladó felé fordultam és azt mondtam: – Őt kérem.
    Ma már 70 évesen visszaemlékezve, ma is megnézem a lányokat, asszonyokat, fiatalokat, időseket. Ha már sokszor találkoztunk
    integetünk, vagy köszönünk egymásnak, higgyék el jólesik, ebben a mai, megbolydult világban, egy jó szó, vagy kedves mosoly!
    Még egyet leírok.Egy hölgy rakodik a polcon, köszönök: – Csókolom. Mosolyogva köszön vissza: – Jó napot kívánok!
    Jaj, mondom rosszul köszöntem, úgy kellett volna: – Csókolnám, akkor megengedné? – NEM, jött a válasz, harsány nevetéssel.
    Akkor mindegy: SZIA. Azóta, ha meglát, messziről kiált SZIA és ez így van rendjén!

  14. Ez egy igen gyenge cikkecske volt. A nőket-sajnos-mindig is molesztálták az ilyen-olyan férfiak.Akkor is, amikor Pécs városa VALÓBAN hemzsegett a munkásoktól, és ma is. Nagy kár, hogy az újságíró leszűkítette a az ellenünk történő erőszakot egyetlen kis rétegre. Semmivel nem tartom különbnek az öltönyös , idős “úriembereket”, akik az ifjú vagy éppen gyereklányoknak teszik meg arcpirító felajánlásaikat. A tömött buszon szoknyára, (nadrágra) elélvezőket sem tisztelem egy hangyaf..nyival sem jobban. Nem tudom, mi a teendő, én anno általában magamban feldúlva , némán távoztam a helyszínről. Be lehet jelenteni a molesztálókat, tán megbüntetik őket? Csak remélni merem, hogy mi, nők leszünk egyszer abban a helyzetben, hogy teszünk ellene…

Comments are closed.