A 30Y különleges produkcióval készül, ami valahol félúton helyezkedik el egy koncert és egy színházi előadás között. Az egyedi, egyszeri és megismételhetetlen előadásról mesélt nekünk Beck Zoli, az együttes frontembere.
A 30Y Mono című különleges produkciójában színház, irodalom, és természetesen zene találkozik, és alkot egy speciális elegyet. Épp ezért nem meglepő, hogy a művészeti projekt alcíme az, hogy „Nem koncert és nem színház”.
Beck Zoli, az együttes frontembere lapunknak elmondta, hogy a darabot ugyan két éve már bemutatták a 2013-as Monodráma Fesztiválon, az a Mono viszont, amivel augusztus 14-én pénteken állnak a Városmajori Színpadra, más lesz.
Az új darabban az együttes tagjai, valamint Szorcsik Kriszta, a pécsi Köles Ferenc és Seress Zoltán (aki a mű rendezője is) színészek jelennek meg, és gyúrnak új és ismert dalokból, monológokból, és kortárs prózai szövegekből egy egyszeri és ebben a formában megismételhetetlen elegyet.
A Mono ugyan épít ismert slágerdalokra is, a mű gerincét azonban a Beck Zoli és Kiss Tibor Noé prózái adják, melyekhez a 30Y zenéje – akárcsak két éve – finoman alkalmazkodik, aláfesti azokat, de olykor ezek a szerepek meg is változnak.
A régebbi és az új szövegek is – mesélte Beck – az emberi egzisztencia, az élet megértése és elgondolása köré szerveződnek. Arról szólnak, ahogy megpróbálunk értelmet találni az életben, ahogy az életünkről és annak miértjeiről gondolkodunk. A hangvétel viszont a nyilvánvaló mélységek és komoly kérdések mellett mókás, szókimondó, és vulgáris.
A művészeti formákat ötvöző műben az a jó – folytatta a dalszerző –, hogy mindig újra lehet alakítani, új dalokkal, szövegekkel, új zenékkel lehet megtölteni, így akárhányszor is mutatják majd be, mindig más alakot ölt.
Ugyan a darabot most csak a fővárosban mutatják be, de Beck hozzátette, hogy a Mono feltehetően több előadást is meg fog élni, legyenek azok akár Pécsett, vagy máshol. Ez viszont nem jelenti azt, hogy az előadással előre terveznének. Ez a maguk kis „kedvtelésük”, amit csak akkor vesznek elő, ha már elég olyan új szöveget írtak, melyekből már lehet dolgozni.
