Nagy Imrére emlékeztek a Mártírok Napján

Az emlékezésé volt a főszerep csütörtök délután a 48-as téren. Június 16-a országszerte a mártírok emléknapja, 1958-ban ezen a napon végezték ki Nagy Imrét és társait. 1989-ben pedig szintén június 16-án temették újra az 1956-os forradalom és szabadságharc legnagyobb alakját. A pécsi rendezvényen nem csak rájuk, minden 56-os mártírra, szabadságharcos hősre emlékeztek.

Méltó ünnepséggel rótta le tiszteletét Pécs a Mártírok Napján, a hazájukért életüket adó hősök előtt. A városvezetés részéről dr. Őri László alpolgármester volt jelen, aki elmondta, a városházán és az összes hivatalon egész évben kinn lobogó lyukas zászló jelzi, a város és a pécsiek szüntelenül emlékeznek a forradalom és szabadságharc hőseire.

– A felnövekvő fiatalságnak tudnia kell, mi történt akkor, 1958-ban, hogy ennek fényében, méltón róják le tiszteletüket Nagy Imre és társai előtt – mondta az alpolgármester.

mártírok napja2
Őri szerint minden fiatalnak kötelessége emlékezni

Őri szerint nem mehetünk el a Mecseki Láthatatlanok példája előtt sem, akik utolsó leheletükig hittek a magyar szabadságban. Pécsiként rájuk különösen büszkék lehetünk.

Debreceni László, az 56-os Diákparlament elnöke, pécsi szabadságharcos mondott beszédet. Mesélt börtönélményeiről, arról a napról, mikor megtudta: Nagy Imrét kivégezték. Úgy fogalmazott: „mintha minket is kivégeztek volna, olyan volt”.

mártírok napja
Debreczeni: “mi csak tettük a dolgunkat”

Debreczeni szerint szabadságharcos hősök azok, akik a küzdelemben, egy eszméért esnek el, mártírok azok, akiket bosszúvágyból végeznek ki. A többiek, ők, a megmaradtak, csupán tették a dolgukat – a történelem, az elkövetkezett évek, évtizedek tették őket hősökké.

Nagy Imre és társai kivégzése 1958. június 16-a hajnalán
A három halálraítélt kivégzésének időpontját másnapra tűzték ki, s átszállították őket Kőbányára, a Kozma utca 13. szám alatti Gyűjtőfogházba. Nagy Imre utolsó óráit levélírással töltötte, ezek a levelek azonban szeretteihez sohasem jutottak el.

Másnap, június 16-án, kora hajnalban jöttek a foglyokért. A Kisfogház udvarát jelölték ki a kivégzés színhelye gyanánt, ide az elítélteket egyesével kísérték.

Bogár János ítélet-végrehajtó 5 óra 9 perckor elsőnek Nagy Imre nyakába akasztotta a kötelet, aki a független, szocialista Magyarországot éltette utolsó szavaival. Utána következett Maléter Pál és Gimes Miklós.

Az összedrótozott, kátránypapírba tekert holttesteket arccal lefelé koporsóba tették, és jeltelenül elföldelték a börtön sétálóudvarában. 1961. február 24-én szállították át a koporsókat az Új köztemető 301-es parcellájába, ahol hamis nevek alatt – Nagy Imrét “Borbíró Piroska” néven – ismét jeltelen sírba tették őket. A sírokat csak 1989 tavaszán azonosította az exhumálást végző bizottság.

hirdetés
Uránia Mozi

Hirdetés