Az emlékezésé volt a főszerep csütörtök délután a 48-as téren. Június 16-a országszerte a mártírok emléknapja, 1958-ban ezen a napon végezték ki Nagy Imrét és társait. 1989-ben pedig szintén június 16-án temették újra az 1956-os forradalom és szabadságharc legnagyobb alakját. A pécsi rendezvényen nem csak rájuk, minden 56-os mártírra, szabadságharcos hősre emlékeztek.
Méltó ünnepséggel rótta le tiszteletét Pécs a Mártírok Napján, a hazájukért életüket adó hősök előtt. A városvezetés részéről dr. Őri László alpolgármester volt jelen, aki elmondta, a városházán és az összes hivatalon egész évben kinn lobogó lyukas zászló jelzi, a város és a pécsiek szüntelenül emlékeznek a forradalom és szabadságharc hőseire.
– A felnövekvő fiatalságnak tudnia kell, mi történt akkor, 1958-ban, hogy ennek fényében, méltón róják le tiszteletüket Nagy Imre és társai előtt – mondta az alpolgármester.
Őri szerint nem mehetünk el a Mecseki Láthatatlanok példája előtt sem, akik utolsó leheletükig hittek a magyar szabadságban. Pécsiként rájuk különösen büszkék lehetünk.
Debreceni László, az 56-os Diákparlament elnöke, pécsi szabadságharcos mondott beszédet. Mesélt börtönélményeiről, arról a napról, mikor megtudta: Nagy Imrét kivégezték. Úgy fogalmazott: „mintha minket is kivégeztek volna, olyan volt”.
Debreczeni szerint szabadságharcos hősök azok, akik a küzdelemben, egy eszméért esnek el, mártírok azok, akiket bosszúvágyból végeznek ki. A többiek, ők, a megmaradtak, csupán tették a dolgukat – a történelem, az elkövetkezett évek, évtizedek tették őket hősökké.
Másnap, június 16-án, kora hajnalban jöttek a foglyokért. A Kisfogház udvarát jelölték ki a kivégzés színhelye gyanánt, ide az elítélteket egyesével kísérték.
Bogár János ítélet-végrehajtó 5 óra 9 perckor elsőnek Nagy Imre nyakába akasztotta a kötelet, aki a független, szocialista Magyarországot éltette utolsó szavaival. Utána következett Maléter Pál és Gimes Miklós.
Az összedrótozott, kátránypapírba tekert holttesteket arccal lefelé koporsóba tették, és jeltelenül elföldelték a börtön sétálóudvarában. 1961. február 24-én szállították át a koporsókat az Új köztemető 301-es parcellájába, ahol hamis nevek alatt – Nagy Imrét “Borbíró Piroska” néven – ismét jeltelen sírba tették őket. A sírokat csak 1989 tavaszán azonosította az exhumálást végző bizottság.