25 éve Ifj. Rajk László és pécsi tervezőtársa, Bachman Gábor vad és formabontó stílusával pályázatot nyert Nagy Imre ravatalának díszletezésére. Az alkotóművészek felülmúlták a várakozást – tervük beleírta magát a magyar építészek történetébe.
1989 áprilisában arccal lefelé, kátránypapírban találták meg Nagy Imre holttestét a 301-es parcellában. A mártírhalált halt miniszterelnöknek és társainak 25 évvel tudták megadni a végtisztességet, miután a kommunisták kivégezték őket; negyedévszázada, június 16-án több mint 250 ezer ember előtt tartották meg újratemetésüket.
A ravatal díszletét a pécsi születésű, Balázs Béla-díjas magyar építész tervező Bachman Gábor és Ifj. Rajk László tervezte. A két dekonstruktivista építészt azonban nem véletlenül választották ki, az általuk képviselt stílus tökéletesen példázta az aktuális politikai és kulturális helyzetet. Szükség volt a kapcsolataikra és a formabontó, merész stílusukra – amit egyébként máig képviselnek. Nemcsak a tervezésben és a szertartás megjelenítésében, de a ravatal elhelyezésében is komolyan szerepet vállalt a két tervező.
A látványelemek között szerepelt a rozsdás vastól elkezdve a lyukas zászlón át, az örök lángig számos szimbólum – Bachman és Rajk megfelelt az elvárásoknak, a vizuális élmény megosztó volt, ám a megrendelők célja pont ez volt: olyan művészeket kerestek, akik meg merik lépni a nehezebb döntéseket.
A Kháron ladikjára emlékeztető szószék és az akasztófa alakú elemek beleégtek a résztvevők memóriájába, a díszlet ugyanis rendkívül erős asszociációt indított meg. Ifj. Rajk László szerint a terv nem szimbólumokra épült, hanem a belőlük, tervezőkből áradó érzelmek tükröződése. Bachman Gábor azóta is a dekonstruktív vonalat képviseli, melyről jelenlegi holnapja is árulkodik.
