Y generáció: lusták, de a pénzt szeretik?

Sokat hallani arról, hogy a rejtélyes Y generáció mennyire különbözik elődeitől. Nem csak a viselkedésükben, a munkavégzés terén is speciális igényeik vannak. Már Bill Gates is megpróbálta helyretenni ezt a korcsoportot. Tényleg lusták dolgozni, vagy senki nem tud velük bánni?

Bár az 1976 és 1995 között született emberek csoportjáról van szó, sokan mégis ezredfordulós generációnak nevezik őket. Számítógépek között nőttek fel, így a technika szakértői és egyben megszállottjai is, ennél fogva pedig gyakorlatiasak. Nevelésükre nagyban hatott, hogy a szüleik mindent biztosítottak számukra a megfelelő testi és lelki fejlődéshez, önállóságra és szabad véleménynyilvánításra nevelték őket.

Bajner Mária, a PTE főiskolai tanára, az Y generáció igazi szakértője, hiszen évek óta kutatja a korcsoport szokásait, ráadásul konferenciákon is rendszeres előadónak számít a témában. Ő segített elemezni az Y generációt.

Egybefolyik a munka és a magánélet

A harmincas, negyvenes korosztállyal ellentétben az ezredfordulós generáció tagjai nem tudják, illetve nem akarják különválasztani a munkájukat a magánéletüktől. Rendkívül fontos számukra, hogy használni tudják a közösségi médiát miközben dolgoznak, muszáj állandóan leellenőrizniük online profiljaikat.  Cserébe viszont egész nap elérhetők telefonon, munkatársaikkal állandó e-mail kapcsolatot tartanak fent. Úgy érzik: nem tehetik meg, hogy ne legyenek egész nap online. Sokuk emellett képtelen arra, hogy kikapcsoljon, lazítson.

Nem tartanak fent viszont személyes kapcsolatot munkatársaikkal. Míg az előző generációkra még jellemző volt, hogy egy kollektívát alkottak, a „digitális bennszülöttek” már nem járnak el szórakozni kollégáikkal. Helyette inkább „online ismerőseik” vannak.

Mindig online!

Feszültség a főnökkel

Neveltetésük és világszemléletük miatt rendkívül sok ellentét alakulhat ki köztük és a főnökük közt, hiszen a szüleiktől egész életükben azt hallották, hogy ők a legjobbak. Az ezredfordulós generáció ráadásul sokkal őszintébb és merészebb is elődeinél, ez pedig gyakran konfrontálódáshoz vezethet.

Nem szeretik ugyanakkor azt sem, ha a főnökük munkaidejükön túl terjedő feladatot ad. Képesek ugyan sokat dolgozni, de a plusz munkáról maguk szeretnek dönteni, nem bírják az utasítgatást. Nem egy parancsnok kell melléjük, hanem mentor, vagy coach, fontos számukra a rugalmas környezet.

Az Y generáció ugyanakkor eddig ismeretlen kihívások elé állíthatja a munkaadókat, hiszen máshogy kell bánni ezekkel az alkalmazottakkal. Látszólag ugyanis követelőzőek és lusták, igazából csak másként kell őket motiválni. Előnyük, hogy rendkívül kreatívak, innovatívak, ráadásul speciális technológiai és kommunikációs készségekkel vannak „felszerelve”. Képesek egyszerre több informatikai eszközt kezelni.

A legszebb, legjobb és legokosabb?

Mi a fontos számukra?

A pénz! Felmérések szerint a – többnyire irreálisan – magas fizetés az elsődleges cél a digitális bennszülöttek számára. Sokkal előbbre helyezik, mint a szakmai fejlődést, vagy a változatos munka lehetőségét. A magánélettel való összeegyeztethetőség pedig csak a sokadik szempont. Ambíciójuk a jobb pozíció megszerzése, de nem a rang motiválja az előrelépést, hanem a minél több pénz.

 

[frame]Bill Gates jótanácsai

Már Bill Gates, a Microsoft alapító-tulajdonosa is megpróbálta helyretenni ezt a korcsoportot. 11 szabályt írt össze, amit nem tanítanak meg az iskolában az életről:

1. Az élet igazságtalan – szokj hozzá már most!

2. A környezeted nem fog gondoskodni az önbecsülésedről. Arra számítanak, hogy előbb te viszel véghez valamit, ami miatt jól érzed magad.

3. Nem fogsz 60.000 dollárt keresni egy évben rögtön az iskola után. Nem leszel igazgatóhelyettes szolgálati kocsival és szolgálati mobillal addig, amíg te magad meg nem tudod keresni a rávalót.

4. Ha azt hiszed, hogy a tanárod szigorú, csak várj, majd meglátod, milyen szigorú lesz a főnököd.

5. Sütődében, gyorsétteremben, mosodában vagy kifőzdében dolgozni nem rangon aluli dolog. A nagyszüleid ezt még lehetőségnek tekintették.

6. Ha elrontottál valamit, az nem a szüleid hibája, tehát ne nyávogj, inkább tanulj belőle!

7. Mielőtt megszülettél, a szüleid nem voltak olyan unalmasak, mint most. Az tette őket azzá, hogy fizetik a számláidat, tisztítják a ruháidat és hallgatják, hogy te milyen menőnek érzed magad. Tehát mielőtt a természetet akarnád megmenteni az azt szennyező szüleidtől, próbáld meg tisztán tartani a saját szobádat!

8. Az iskoládban lehet, hogy nincsenek nyertesek és vesztesek, és talán még megbukni sem lehet, mert újra és újra próbálkozhatsz. Ez a leghaloványabb kapcsolatban sincs a valós világgal.

9. Az életben nincsenek tanévek, és nem kapsz nyári szünetet. Mi több, nagyon kevés munkáltató fog segíteni neked megtalálni önmagadat. Ezt szabadidődben kell majd megtenned.

10. A tv nem az igazi életet mutatja. Valójában az emberek nem a kávézóban ülnek, mint a szappanoperákban, hanem dolgoznak.

11. Legyél kedves azokkal, akik szemetek veled. Jó esélyed van rá, hogy egyszer még valamelyik a főnököd lesz.[/frame]

hirdetés
Uránia Mozi

Hirdetés

3 HOZZÁSZÓLÁS

  1. Kedves Mr. Gates!
    Mivel a mi “generációnk” alatt a ’76 és ’95 között születetteket kell érteni, akár magázódhatnánk is, hiszen a legfiatalabbak java része is elmúlt már 18. De ha nem ragaszkodsz ehhez, ám legyen! Szóval:

    1.: Az élet igazságtalansága az első (és sajnos sokszor az egyetlen), amit az ember az iskolákban megtanulhat, hiszen mindannyian találkoztunk már olyan elemekkel az osztályban, akik élősködnek társaikon és ezért semmilyen felelősségre vonásban nem részesülnek – különböző okokból kifolyólag – valamint a károsult fél semmilyen jóvátételben nem részesül. Sőt! Szerintem tőled is elvették párszor az uzsonnapénzedet.

    2.: A környezet igenis gondoskodik az önbecsülésünkről, minden eszközzel azon dolgozik, hogy lerombolja azt (miért is?). Ezért kell sokszor túltöltekeznünk belőle, hogy egy kicsi maradjon a nap végére is. Ha ez zavar téged és emiatt bunkóknak gondolsz bennünket… sajnálom! Ugyanakkor ha véghez viszünk valamit, ami önmagában nagyszerű teljesítmény ugyanez a környezet igyekszik lefitymálni, a nullára redukálni a jelentőségét, vagy egyszerűen figyelmen kívül hagyni. Biztosan sokan gratuláltak neked pl. a Win ’95 – höz.

    3.: Ez a tételed nagyon izgalmas több szempontból is:
    3/1.: Bármelyikünk számára nyilvánvaló, hogy értelmes munkahelyünk sem lesz az iskola után, nemhogy álomfizu és álommeló. Ezt is tanítják az iskolákban (nem lesz belőletek semmi és senki stb. stb.), bár lehet, hogy nálatok a Tengerentúlon a hiperliberális oktatásban máshogy van. (Tudod, ahol ha “túl eleven” a gyerek, gyógyszerekkel tömik és később csodálkoznak, hogy mitől lett skizofrén…)
    3/2.: Kérlek, fejtsd ki bővebben mit jelent az, hogy nem lesz igazgatói posztom, szolgálati kocsim, vagy szolgálati mobilom, amíg nincs rá pénzem?! (A korrupcióra utalsz, vagy esetleg a fordítás nem tökéletes?)

    4.: A tanáraink és a főnökeink több ponton mutatnak rokonságot egymással. A szigor valóban nem tartozik ezek közé. Lehet, hogy másképpen értelmezzük a szigor fogalmát; mivel a te értelmezésedet csak sejteni tudom álljon itt az enyém:
    4/1.: A szigor nem egyenlő az (akár szóbeli, akár tettleges) erőszakkal megvalósuló kényszerítéssel, mert ez utóbbit terrornak hívják. A szigor első sorban egy szilárd jellem ÖNMAGÁVAL szembeni következetessége. A szigor eredménye a tisztelet és nem a megfélemlítés következménye. Sokan dolgozunk jellemtelen, gyenge fajankóknak, akik fenyegetéssel akarnak eredményt kizsarolni. Ha azonban tudjuk, hogy az adott (vezető, tanár egyre megy) személy megbízható, egyenes és konzekvens, érdemes a tiszteletünkre. A mi “generációnk” olyan, hogy ki kell érdemelni a tiszteletét, küzdeni kell érte; mert ez csak így lehet értékes fogalom. Hogy ti minden jött – ment idiótának ezt előre megadtátok, az nem a mi bűnünk úgy hiszem. (Milyen főnökeid lehettek, te szegény?!)

    5.: Rengeteg kortársam dolgozik ilyen helyeken, egyik részük panaszkodik, a másik tűr. Tudod, mi ebben az izgi? Azok panaszkodnak, akik képtelenek jól megcsinálni egy hamburgert, akik pedig jobb sorsra érdemesek, eltűrnek minden szarságot. És vannak persze a protekciósok, akik hülyék az adott pozícióhoz, amit betöltenek és mégis 60 ezret ($) visznek haza nem is évente, de havonta! Lerágott csont, nem vitás. (Igen, ők azok akik miatt tehetséges, tanult emberek dolgoznak például mosodában.) Biztos te is ismersz párat.
    És jó lenne végre megérteni, hogy a nagyszüleinknek ehhez semmi köze. Ez a mi életünk. A “Bezzeg a mi időnkben” mentalitásról annyit, hogy az ük – ük nagyszüleink szerint jó ötlet volt a boszorkányégetés. Hogy a nagyi mit látott helyesnek és mit nem, az rá tartozik. Ha megtette, amit jónak látott, megtette és ezzel a cselekmény lezárult, nem szolgálhat hivatkozásként. Hogy én mit tartok lehetőségnek az meg nem tartozik rád!

    6.: Ha elrontottam valamit, az csak és kizárólag egyedül az én hibám. De nem csak ennyi! Lássuk, mi még? Egyrészt örökös hivatkozási pont a vezetőség és a kollégák részéről, amit évekig hallgathatsz, ha ugyan ki nem rúgnak érte. (“Kovács? A fénymásolós Kovács? Az az!”) Másrészt hiába minden, az összes cselekményed, munkád értékelése egy adott hibád végtelen újra – újra tárgyalásához vezet. Nem nyavalyogsz miatta, hanem próbálsz felejteni, de nem hagynak. Tanulhatsz belőle, de ezt a tudást már cégnél kell kamatoztatnod… (Feltéve, hogy ott nem hallottak erről.)

    7.: A szüleim egyáltalán nem unalmasak. Hasonló elveik vannak, mint neked, (kivéve a 7. pontot) és ebből adódóan sok vitánk van. A vita pedig jó, mert fejleszti a gondolkodást és tágítja a látókört. Ugyanazt a tárgyat mutatja be több szempontból és itt ütköztethetjük a véleményünket. Ez szerintem csoda izgalmas. Vagy te még azt az iskolát képviseled, hogy a másik félnek kuss a neve? Így is lehet élni. Csak baromi unalmas. (Ami a szobámat illeti: ki is mondta, hogy a zseni átlát a káoszon?)

    8.: Az iskolámban (gondolom ez sem egyedi eset) csak és kizárólag nyertesek és vesztesek voltak. Attól a perctől, hogy megszületsz, sosem kezdesz tiszta lappal semmit. Ez pompásan felkészít az életre: ha egyszer buktál, örökre buktál. Nem is értem, hogy az 1. pont után ezt miért vetted be a felsorolásba Bill. (Ki kellett tölteni a helyet?)

    9.: Ezt a pontot szét kell bontanom, mert így együtt értelmezhetetlen. Szóval:
    9/1.: Aki figyelmes a környezetére, szüleire, annak nyilvánvaló, hogy az élet nem tanévekre és nyári szünetekre osztott. Bármilyen hihetetlen, a tanároknak sincs nyári szünete! Anyu apu (mostanában már sajnos nagyi és papi is) eljár dolgozni rekkenő nyári és borzongató téli napokon is. Van, hogy az ünnepeket is munkával töltik. (Hogy lehetnének ilyen emberek unalmasak te Bill?)
    9/2.: Nem értem, hogyan függ össze az önmegvalósítás és a nyári szünet. De megpróbálom megfejteni. Vagyis: Ha lekötnek a teendőid (tanulás/munka) már nem figyelhetsz magadra? Nem érdekelhet amivel foglalkozol? Nem valósítható meg az egyéniséged, ha mást csinálsz? (Kár, hogy nincs pszichológiai Nobel – díj, mert esküszöm, hogy ezért a felfedezésért megérdemelnéd!) A munkáltatónak persze ritkán érdeke az, hogy a beosztottjai “önkifejezzenek”, ugyanakkor nem hiszem azt sem, hogy direkt ellentétes lenne a céljaival. Sőt! Kreatív munkakörökben kimondottan előny lehet. (A szoftverfejlesztés például nem ilyen?)
    9/3.: Látom, az utolsó szó joga fontos neked. De meg kell említenem, hogy ez a hozzáállásod szörnyű. Saját eszmefuttatás következik, remélem nem haragszol. Ha azt mondod, hogy a szabad időmben (ami nem sok) megvalósíthatom magamat, és a szabadidőmben pontosan ezt teszem, akkor ez véletlenül nem olyan, mintha kvázi a te jóváhagyásodra tenném azt, amit? Mintha megengednéd nekem, azaz szükségem lenne az engedélyedre, hogy “önmegvalósítsak”? Tudsz követni? Nem? Akkor mondom máshogy. Tegyük fel, hogy 1977- ben születtél, tehát ez már az y generáció. 20 évesen (1997) joghallgató vagy és egy hosszú beadandó dolgozatot kell elküldened. Számítógépet használsz és egy “kék halál” miatt oda lesz mind az 50 oldalad és bibliográfiád és már csak 2 napod van határidőig. Na mit teszel? Elmész inni egy sört. Helyes. A korsó felénél felötlik benned a keserűség, hogy: “Én hülye! Mi a faszért nem csináltam mentést, van 25 db floppym de… á! Amiatt a hülye tyúk miatt van aki ráb*szott a lábamra a buszon reggel, hogy utálom már… meg a buszt… meg ezt a helyet… Pokolba az egésszel!” És köpsz egyet egyenest a padlóra mérgedben. A pultos, akinek fingja sincs a motivációidról, életedről a kárba ment munkádról, természetesen (joggal) azonnal neked áll, hogy hogyan képzeled ezt, takarodjál kifelé! Ő fel nem takarítja stb. És (most figyelj!) amikor már kint vagy, messziről ugat utánad, hogy meg ne lásson ott még egyszer. Na: a te jóváhagyásod is pont ilyen felesleges és idegesítő, mint ennek a fazonnak az utolsó megnyilvánulása. (Pedig látod, hogy többé úgysem mész oda) Remélem megértesz!

    10.: Ezt a pontot rövidre tudom fogni. Tudom, hogy a TV nem a valóságot mutatja, viszont nem is az én generációm gyűjtött pénzt Isaura felszabadítására és Esmeralda szemműtétjére. (Vajon hová lett az a pénz?) Továbbá nem az én generációm telefonál távgyógyítóknak, mágusoknak vagyonok fejében pénzenergiáért. (Hová lesz az a pénz?) A Jóbarátokat meg ne bántsd, mert szerettem azt a néhány poént!

    11.: Ugye nem gondolod komolyan, hogy meghazudtolom, amit eleddig leírtam Billy boy? A kölcsönös tiszteletről és a többiről? Ha valaki szemétkedik velem és főnököm lesz az alábbi esetek lehetségesek: Nem vesz föl, vagy fölvesz és tovább szemétkedik. => Kirúg, vagy nem rúg ki és tovább szemétkedik. => A.) Belenyugszom, dolgozom tovább és hagyom, hogy tönkre tegyék az egészségemet, a családomat és meghalok 35 évesen a stressztől: Akkor azt mondjátok, hogy az “Y generáció lusta és fél a változástól”, vagy B.) Felmondok és akkor lehet tovább rinyálni, hogy az “Y generációnak semmi sem elég jó!” Ebből nem kérek. Köszönöm. Ellenben gratulálok neked, hogy ilyen jól feltérképezted a generációm problémáit. Jár a puszi érte!

    Végül: Tulajdonképpen nem tehettek nekünk szemrehányást az életvitelünk miatt, mert csak abból építkezhettünk, amit a te generációd ránk hagyott. Ez pedig olyan, mint mi. Kár, hogy nem látod be.
    De bárhogy is: lehet, hogy olykor kicsit elszaladt velem a ló és sarkítottam, egyszerűsítettem, sztereotipizáltam. De te is ezt tetted. És amennyiben ismered Newton III. törvényét, tudnod kell, hogy “minden erőhatás kivált egy vele egyenlő nagyságú, ám ellentétes irányú, un. ellenhatást. Vagy ne beszéljek neked almákról? 😉

    Szeretettel ölel: egy Y generációs

  2. A cikk eléggé sarkosít, ennél jóval árnyaltabb a helyzet, utána lehet nézni a szakirodalomban. Vagy meg lehet kérdezni jó néhány fiatalt, akik dolgozni, tanulni akarnak és tudnak is -és küzdeni, kitartani is, nemcsak önmaguk, de eljövendő családjaik fenntartása érdekében is.

Comments are closed.