Idősebbeket is megelőzve lett bronzérmes a pécsi fiú a Természettudományos Olimpián

Osztálytársa, Moldován Csenge készített interjút a Természettudományos Olimpián harmadik helyezett Csonka Illéssel, aki ugyan még csak nyolcadikos, de kilencedik és tizedik osztályos fiatalokkal szemben is megállta a helyét. A tehetséges fiatalember felkészülését tanárai, Mostbacher Éva, Dénes Eszter és Kovács Attila segítették. 

A beszélgetés apropója, hogy tavaly decemberben Csonka Illés kijutott a Nemzetközi Ifjúsági Természettudományi Olimpiára (IJSO), amelyet Katarban rendeztek meg.

Csonka Illés (balról a második) magyar versenyzőtársaival a versenyt követően

– Az olimpiáról általában fizikai sportokra asszociálunk, mint úszás, atlétika, és a többi. Hogyan képzeljük el a tudományos olimpiát? Honnan érkeznek a résztvevők? Hazánkat többen is képviseltétek?

– Az IJSO egy természettudományi verseny, amelyet Indonézia alapított 2004-ben azok számára, akik a verseny évének december 31. napján 15 évesek, vagy annál fiatalabbak. Ez egy nemzetközi verseny, amelyen egy-egy ország 6 fős diákcsapattal vehet részt, és amelyet minden évben – más-más országban – december első felében rendeznek meg. Természettudományi témákkal kapcsolatos elméleti és gyakorlati feladatokat kell megoldani.

– Az olimpia a „legek” megmérettetése. Úgy tudom, nem csak az adott tudományok területének „legjobbjaként”, de legfiatalabbjaként is szerepeltél ezen a versenyen. Mióta és hogyan készültél, hogy elérj ebbe a kiemelkedő mezőnybe?

– A versenyen, a magyar felkészítőben olyan diákok vehettek részt, akik biológiából, fizikából vagy kémiából (esetleg ezek közül több tárgyból is) országos döntőben jól szerepeltek. A felkészítés Budapesten volt, az ELTE Apáczai Csere János Gyakorló Gimnázium tanárai tartották. Ez június második felében kezdődött meg, első körben egy tíz alkalomból álló felkészítőn vettünk részt. Ezenkívül nyárra feladtak még további tananyagokat, amelyek ismerete szükséges volt a szeptember első vasárnapján megrendezett első válogatóhoz. Ekkor tíz diákot válogattak be, akik tovább versenyezhettek az olimpián való részvételért. Innentől kezdve szinte minden héten legalább 2 alkalommal utaztam Budapestre a felkészítésre. Ilyenkor az előző heti tanagyagból dolgozatokat írtunk, amelyek pontszáma 1/3 részben beszámított a második válogató végső pontszámába. A második válogatót október végén rendezték meg. Ennek eredménye alapján került be összesen 6 diák a Magyarországot képviselő válogatottba. Ezután még három, a gyakorlati fordulóra való felkészítőn vettünk részt.

Itt még izgulhattak a fiatalok, hiszen előttük állt a nagy megmérettetés

– Harmadik helyezést értél el, amihez itt is gratulálok! Mi volt a versenyen a legnagyobb kihívást jelentő feladat? Hogyan oldottad meg?

– A gyakorlati fordulón nehéz feladatokat kaptunk. Szerencsére ez a versenynek olyan része volt – egyébként ez volt az egyetlen ilyen része –, hogy együtt dolgozhattunk, így csapatmunkával ezeket is egész jól sikerült megoldanunk.

– Az olimpia helyszíne Katar volt, ami napjainkban sokak bakancslistás úti célja, akik meg szeretnék ismerni a különleges és változatos arab kultúrát. A verseny mellett jutott időd turistáskodni is? Mi ragadott meg a hely miliőjéből?

– Az ott töltött tíz napból a három versenynapon kívül a többin kirándultunk, ezért valóban nagyon szerencsések voltunk! Katar teljesen más világ, és nem csak az arab kultúra miatt, ami persze önmagában is rendkívül érdekes európai szemmel. A legjellemzőbb benyomásom mégis az volt, hogy mindenen látszik a rendkívüli jómód, amiben ott élnek, felhőkarcolók, üveges üzlettornyok, luxusszállodák, bevásárlóközpontok sokaságát láttuk. Éjjel minden ki volt világítva, még a lámpák is (ezt nem csak viccből mondom).

– Korunk egyik nagy természettudósa, Alain Connes azt írja: „A matematika Himalájájában elképesztően nehéz eljutni a csúcsra, és talán meg is kell fizetnünk az árát. De az igazság az, hogy ha elérjük a csúcsot, akkor onnan fantasztikus a kilátás”. Talán ez az olimpiai helyezés, de méginkább a mögötte álló munkád nevezhető egy csúcs meghódításának. Hogy érzed magad itt állva? Mit látsz magad előtt?

– Azt érzem, ez egy nagyon aprócska csúcs, amin állva a sokkal-sokkal magasabb csúcsok sorát látom, amik arra várnak, hogy küzdjek értük. Nagy igazság, és én is megtapasztaltam, hogy minél többet tanulsz, minél több információ birtokában vagy, annál erősebben érzed azt, hogy milyen keveset tudsz.