A déli régió idei második MARB-futama, a 12. Magyarbóly-kupa főrendezője, Balatonyi Árpád emlékei szerint a kezdet kezdetén még jóval száz feletti rajtszámot osztottak ki, amiket most, a hat előfutóval együtt is sajnos csak negyvenöt versenyautóra kellett felragasztani. Azonban a május eleji napsütéses vasárnapon így is izgalmas verseny zajlott. Egy itt debütált hölgypáros pedig nem kis meglepetéssel rukkolt elő.
A község központjában kialakított három kilométeres körpályán futamonként kétszer kellett
végigszáguldani, összesen huszonkilenc kilométert teljesítve. A pálya egyik nyílegyenes és
leggyorsabb, a vasútállomáshoz vezető szakaszának aszfaltrétegébe anno állítólag a
szomszédos villányi kőbányából származó fehér zúzalék került, valójában fehér márvány, ami esőben, szárazon egyaránt nagyon csúszik.
A szombati gépátvétel ragyogó napsütése után vasárnap reggel kiadós zápor tócsái adták fel a leckét az első körben. A pálya gyorsan felszáradt, nem történt baleset, borulás, néhány árokjáráson és két Lada tengelytörésén kívül probléma nélkül zajlott a futam, amiről begyűjtöttünk pár versenyzői véleményt
Rácz Tibor, pécsi historic ladás: – Küzdelmes, de eredményes Miskolc-rali után nagyon
vártuk a magyarbólyi futamot, állandó navigátorom, Hetesi Viktor mégse tudott velem tartani. A helyére beugró Varga Balázs diktálta az itinert, ez volt az első bevetése. Rendesen felkészült, hibátlanul teljesített. Remélem, barátaival néhány éven belül rendszeres szereplői lesznek a versenyeknek! Most tét nélküli előfutást választottunk, próbáltunk látványosan közlekedni, sikerülhetett, mert sokan lelkesen integettek. Jól éreztük magunkat egész nap, a kocsi hibátlanul működött, jó hangulatú versenyt kaptunk, sok nézővel, barátságos helyiekkel.
Hajdu Zoltán villányi pilóta: – Ladánk felkészítése jól sikerült, Jozipovics Timivel a
jobbomon mindjárt az első gyorson abszolút első idővel kezdtünk. Nagyon örültem, mert
szokásunk „bealudni” az első gyorsaságin. Nagy kedvvel vágtunk neki a másodiknak, ahol
sajnos mégis voltak technikai hibáink, és a mezőny elejétől kaptunk tíz másodpercet, ami a
rövid pályán és a szoros küzdelemben ledolgozhatatlannak bizonyult. A végére abszolút
harmadik és kategória második helyet értünk el, és rendkívüli módon élveztük a versenyt.
Vogel Adrienn, fővárosi pályaversenyző: – Ez volt a második ralink Notheisz Ivettel. aki
Mánfán él. A MARB déli régióban versenyzünk idén Kia Picantóval. Nagyon megbízható az
autó, elégedett vagyok vele, ezzel megyek a gyorsasági szakágban is.
Az első ralinkon, Orfűn a pálya és a környék fantasztikus volt, csak az időjárás tréfálkozott velünk. Hatalmas eső jött, s az utolsó gyorsot sötétben teljesítettük. Számunkra az első év itt is a tanulásról szól, a rali sokkal improvizatívabb, mint a pályaautózás. Számolni kell a változó körülményekkel, útviszonyokkal, sok meglepetést okoznak. Ilyen volt a mostani versenyünk is. A fehéraszfaltos részek nem kedveztek a tapadásnak, az út minősége is hátráltatott, mert pálya futóművünk van, elég pattogós volt az autó. Hamar hozzászoktam, körről körre javítottam az időnkön.
Az utolsó szakaszon a biztonságra mentünk, hogy megtartsuk a kategória második és az abszolút hetedik helyünket, butaság lett volna hibázni. Élveztük az eddigi két versenyt, a
következőn, Bakonyán is ott leszünk, de addig még vívunk egy jót a srácokkal Ausztriában a Kia Platinum Cupban.
