A Metropol.hu interjút közölt Csonka Zsófia sportlövővel – a pécsi versenyző már a harmadik olimpiájára készül.
Nem rossz előjel, ha az olimpia előtti világversenyen jól szerepel?
– Peking előtt második lettem az előolimpián, s most a februári finnországi Eb-n is csapatezüstöt szereztünk. Ám sem ez, sem pedig az egyéni ötödik helyem nem olyan kiemelkedő produkció, hogy attól kellene tartanom, innen nincs felfelé.
Kísérti még Peking emléke?
– Sőt, Athéné is. Nyolc évvel ezelőtt még tapasztalatlan junior voltam, Pekingnek viszont már sokkal komolyabb felkészülés után vágtam neki. A külső körülmények azonban egyik esetben sem engedték meg, hogy kihozzam magamból a maximumot. Pekingben vírusfertőzés döntött le a lábamról a verseny előtt.
Nagyon csalódott volt?
– Peking után egy év alatt összesen két versenyen indultam, a lövészet háttérbe szorult az életemben. Fájdalom és düh dolgozott bennem, s kissé meg is csömörlöttem. Úgy éreztem, meg kell újulnom, ha valamit még el akarok érni a lövészetben.
Ezért költözött Madridba?
– A tanulás 18 éves korom óta a második helyre szorult az életemben. Szerettem volna kipróbálni, milyen az igazi egyetemistaélet. S erre az Erasmus-ösztöndíj remek lehetőséget kínált. Ilyen előzmények után lettem Eb-ezüstérmes 2010-ben!
Madridban kiélte-e a festészet iránti rajongását?
– Igen, de közben rákaptam a fotózásra. Egyébként kommunikációs tudományokat tanultam, bár gyerekként még belsőépítésznek készültem.
Miként passzol a finom művészi lélek és a lövészet?
– A fegyvert éppoly lágyan kell elsütni, ahogyan az ecsetet végighúzza az ember a vásznon. Mindkettő belső folyamat, az önkifejezés eszköze.
A teljes interjút elolvashatja itt!
Forrás: Metropol.hu
