Egerági üstökösök: a tatami csillagai

A Leányvár Egerági Üstökös, azaz a Szabó család neve immár örökre egybeforrt a magyar dzsúdósporttal: az egykori olimpikon, Eb-bronzérmes, tizenhatszoros magyar bajnok, amerikai hadseregbajnok, világhírű kaszkadőr, 6. danos „klánalapító” Szabó Ferenc mind a hét gyermeke a tatamin nőtt föl, öten ma is aktív dzsúdósok, ketten pedig eséllyel készülnek a londoni olimpiára.

hirdetés

Ha tudatos volt az egerági faluszéli családi ház alagsorának szakszerűen berendezett dozsójában ma összesen mintegy negyven fiatal dzsúdósnak otthont adó klub névválasztása, tökéletesre sikeredet, ha véletlen, az élet hozzáigazította a sikereket. A Szabó testvérek ugyanis valóban üstökösszerűen robbantak be az elmúlt esztendőkben a hazai, majd a nemzetközi dzsúdóelitbe. A ma is aktívan sportoló ötösből a legidősebb Franciska (20), az ikerpár Katinka és Frigyes (17) korosztályában szinte első versenyen indulásától nem talált legyőzőre. A két nagylány az éppen a múlt héten véget ért magyar bajnokságon is diadalmaskodott – mégpedig mindketten különféle sérülésekből lábadozva.

A régebbi Franciskáé, aki egy keresztszalag-műtét miatt súlycsoportváltásra is kényszerült – ami könnyen Londonba is kerülhet neki. A 63 kilósok között ugyanis vitathatatlan ötkarikás indulónak számított, most, a 70 kilósok között azonban szemben áll vele a sportág másik hazai női csillaga, Mészáros Anett. Aki egyébként ugyancsak sérüléssel bajlódik, úgyhogy könnyen elképzelhető, hogy a londoni repülőjegyről végül nem a versenybírók, hanem a sportorvosok lesznek majd hivatottak kettejük között dönteni.

A két szupertehetségre a közeljövőben még egy sor világkupa vár, amelyen a sportág szabályai szerint londoni kvalifikációs pontokat szerezhetnének. Ám ezeken már az indulás is súlyos nehézségekbe ütközik számukra – természetesen pénzügyiekre gondolunk. Ahogy Szabó Ferenc szomorúan fogalmaz, egykori ifjúkori ellenfelén, Pfluger Antalon kívül, aki ma a másik dzsúdós falu, Leányvár sportéletét menedzseli, szinte senkinek a támogatására nem számíthatnak. A válság, a frankárfolyam egekbe szökése olyan közvetlen problémát is okozott nekik, hogy – mivel nem tudták törleszteni a részleteit – a Mercedes visszavette tőlük azt a kisbuszt, amellyel a versenyekre utaztak. Csak a versenyekre utazás évi hatmilliót emészt föl, számol utána, a működés költségének pedig egy részét a saját házára fölvett hitelből finanszírozza, teszi hozzá még a klub lehetőségeire utalva sokatmondóan.

Mindezzel együtt sem ő, sem a család nem adja föl, sőt, erőiket megsokszorozva készülnek a mindig aktuális versenyekre. És nemcsak a legnagyobbak, hiszen máris ott sorakozik mögöttük a Zsóka, Hugó, illetve Békési Gábor alkotta feltörekvő ifjú generáció.

A sportág hazai anyagi megítélését, támogatottságát minősítő összehasonlításra jó alapot kínál Franciska férje, a szlovén állampolgár (de itt élő edző) Jerman Gasper példája: náluk ugyanis a nemzetközi elitbe került dzsúdósok költségeit az állam magára vállalja, nálunk csak mutatóba jut az élmezőnynek bármiféle támogatás. Szerencsére a Szabó család szíve egyelőre nagyon is piros-fehér-zöldben dobog: bár azonnali szlovén állampolgárságot kínáltak nekik áttelepülésük esetére, a hazafiúi érzések nem engedtek nekik igent mondani.

És nagyon-nagyon nem szeretné, ha az élet mégis ennek az elvüknek a feladására kényszerítené őket, búcsúzott az egykoron háromszor is az év magyar dzsúdósának választott edző-családapa.

Szűcs Zsolt írása.