Rátgéber Lászlót a hamarosan épülő kosárakadémia létesítményéről, a magyar kosársport mai helyzetéről és kilátásairól, Pécshez fűződő vonzalmáról, s arról is kérdeztük, sikeredző lévén a nyugat-európai vagy orosz trénerség helyett miért azt választotta, hogy nálunk nevel fiatalokat.
– Nemzeti sportközpont épül Pécsen közel kétmilliárd forintból. Az utóbbi közel negyven év legnagyobb sportberuházása ez a városban. Rátgébernek, a helyi kosársportnak, sportéletnek vagy a városnak szól a döntés?
– Pécsnek szól a siker. Az itt elért kosaras eredményeknek, a játékot szerető szurkolók ezreinek, a pécsi kosárhagyományoknak. Ezért érzi a kormány, hogy nálunk jó kezekbe kerül hazai utánpótlás központja. Nem utolsósorban a három éve működő akadémiának is szól. Az akadémia pilléreit olyan nagyszerű emberek tartják, akiknek rengeteget köszönhetek: Páva Zsolt, Bódis József, Lovasi András, dr. Halmos Péter.
– Miért foglalkozik gyerekekkel, fiatalokkal ahelyett, hogy lényegesen jobban fizető nyugat-európai, orosz vagy más klubokhoz szegődne?
– Az utánpótlás-neveléstől indultam Újvidéken, tanítványaim közül ötven az európai élvonalban szerepelt, szerepel, így tudom, milyen fontos ez a munka. Ezután viszont a profi sporttal kezdtem foglalkozni. A pécsi kispadon eltöltött időszak életem legértékesebb harmada, rengeteg boldogságot kaptam itt. Mikor viszont a teljesítmény alulbecsülése elindult, külföldre igazoltam. Korábban olyan magyar külső sorral dolgoztunk, mint Iványi, Újvári, Csák, Károlyi és Zsolnay, 2005-2006-ban viszont Fűzy Ákos barátommal azt láttuk, nincs minőségi magyar utánpótlás, ezen pedig változtatni kell. Ekkor született meg az akadémia alapja.
– Hat éve – visszatérésekor – kezdett el építkezni. Ma 700 kosarast nevel az akadémia a kisiskolás korúaktól a középiskolásokig. Mi kell a jó utánpótláshoz?
– A tömegesítés, a kiváló szakemberek és az infrastruktúra. A tömegesítés szenzációsan sikerült, világszínvonalú edzőcsarnokot kapunk, és kész terveim vannak az edzőképzés reformját illetően. Számomra példaértékű az, ahogy a délszláv térségben dolgoznak. Szakmai programunkat és a szakértelmet, edzőinket tekintve nem dolgozunk rosszabbul, a létesítmény szempontjából pedig jobb lehetőségeink is lesznek náluk. Most a legnagyobb feladatunk a kiválasztás: a legjobb fizikai adottságú, legtehetségesebb gyermekek megtalálása nem csak Pécsett és környékén, hanem az egész országban és a határon túli magyarlakta régiókban. Ehhez nyújt segítséget a sportközpont, amely egy hatvanfős kollégiumot is magában foglal majd. Viszont nem kell, hogy mindenkiből világbajnok legyen. Az első és legfontosabb, hogy minél több gyereket karoljunk fel, neveljünk belőlük jóravaló, derék embert, adjunk nekik jövőképet. Ez nem más, mint társadalomformálás.
– Miért lesz jó a pécsieknek, hogy megépül a sportközpont?
– Jelenleg harmincegy csapatunk van országos versenyben, nekik minden nap edzést tartunk a város számos pontján. A hétvégi meccsekkel együtt hetente több mint száz órát töltünk tornatermekben, csarnokokban Pécsen. A sportközponttal tehermentesül a városi tornaterem-infrastruktúra, ezt a száz órát ki lehet adni más sportcélra. Ráadásul amikor nálunk nincs edzés, a heti mintegy 70 órát, mi is felkínáljuk az iskolai testnevelésnek. Így nálunk is több gyerek kezdhet el sportolni, hiszen megoldódnak teremgondjaink, Pécs városának pedig szintén előrelépést jelent a tornateremhiány kezelésében. Pécsett pedig a sok kihasználatlan ingatlanból egy sorsa megoldódik: az elhagyatott szennyvíztelepre gyémántdobozt helyezünk el, egy világszínvonalú létesítményt.
– Saját profi felnőtt csapatok is alakulhatnak az akadémia keretein belül?
– A nevelést az első elemi osztályban kezdjük, de jövőre már óvodás kortól szeretnénk a gyerekekkel foglalkozni. Jelenleg a középiskola végéig képezzük a játékosokat, viszont ez egy stratégiai kérdés, mivel 18 és 20 év között veszik el a legtöbb játékos, ezért lehet, hogy 20 éves korig kitoljuk a képzést. A-csoportos csapatunk nem lesz, hiszen jelenleg a férfiaknál és a nőknél is van élvonalbeli együttes Pécsen, azaz tudnak hová továbblépni helyben is. Tudunk életképet, jövőt festeni a fiataloknak.
