100 éve orvosok, patikusok terítették a drogot Pécsen

Egy kicsit elmerültünk a régmúltban, amikor Pécsett még nem dílerek árasztották el dizájner drogokkal a város utcáit, hanem orvosok és gyógyszerészek terítették a morfint, ópiumot, kokaint és heroint.

hirdetés

Sajnos manapság már nyilvánvaló, hogy a dizájner drogok óriási teret hódítottak maguknak az országban, így pedig Pécsett is, ugyanakkor hozzá kell tenni: a kábítószerek tulajdonképpen több mint 100 éve is taroltak a városban, csak épp más formában, más közegben, máshogy. A továbbiakban a régi szép idők drogozási szokásairól lesz szó.

Fájdalomcsillapítóból kábítószer 

Az első világháború korában, dédapáink fájdalomcsillapítás címszó alatt váltak a morfin rabjává. Szemelyácz János, pécsi addiktológus elmondta, hogy a morfin az 1800-as években terjedt el, köszönhetően az akkori orvosoknak, akik lényegében minden fájdalomtípusra felírták azt. Természetesen az első világháború idején, a csatákban lesérültek is szép adag morfint kaptak fájdalmaik enyhítésére, csak hát az akkor csodaszernek tartott fájdalomcsillapító (mely a sebészetet is modernizálta) nem csupán a lőtt sebekre és egyéb sérülésekre volt jó: masszív eufóriát és hallucinációkat okozott, amire gyorsan rá is álltak a betegek és a sebesültek.

Műtét egy morfinnal érzéstelenített betegen az 1900-as években

A morfin ugyanis – mondta Szemelyácz – nagyon gyorsan, 3-4 adag után függővé tette az embereket, akik az egyre gyengébbnek érzett hatása utána rendre többet akartak belőle. Ráadásul úgy, hogy akkoriban még nem volt ismert a morfin káros, életveszélyes hatása. Az első világháború idején több ezer morfinfüggő kereste a megváltó szert, és állítólag a katonák rendszeresen rabolták ki a frontra induló morfinszállítmányokat.

Kábítószert receptre

Az igazi nagy drogrobbanás az 1920-as és 1930-as években történt hazánkban, a morfin mellett ugyanis az ópium (melynek egyébként fő alkaloidja, „összetevője” a morfin), a heroin és a serkentő és érzéstelenítő hatásáról ismert kokain is bevett orvosi szerré vált, rengeteg akkoriban kapható magyar gyógyszer legfőbb hatóanyagai voltak. Simán lehetett receptre ilyen anyagokhoz jutni, és jutottak is, sokan.

Kokainos fogfájás-csillapítót valaki?

Nem dílerektől jutottak a kor pécsi polgárai bódító szerekhez, hanem a gyógyszerészektől és az orvosoktól, akik Pécsett is ügyeskedtek az anyagokkal, ismerőseiknek például recept nélkül is kiadták a morfint, kokaint, heroint és más opiátokat (ez amúgy büntetendő tettnek számított 1924-től).

Ópium, kokain, heroin, morfin a gyógyszertárból

Hozzá kell tenni, hogy sok-sok helyi orvos és gyógyszerész is kemény drogfüggőségben szenvedett ekkor, hiszen munkájukból kifolyólag könnyen hozzáférhettek a szerekhez. Őket egyébként már a Magyar Királyság idején is ellenőrizték, majd pedig 1934-től a KEKSZ, azaz Kábítószereket Ellenőrző Központi Szerv ellenőrei is rájuk szálltak, hamis recepteket, leltári hiányosságokat keresve, de nem mindig jártak sikerrel.

A pécsi urak szerei

Nem a szegényebb réteg kábítószerezett tehát – ők az alkoholba menekültek problémáik elől –, ez sokkal inkább a pénzesebb pécsiekre volt jellemező, az arisztokrácia képviselőire. Ahogy Szemelyácz János mondta, a legvalószínűbb az, hogy az úri réteg különböző zártkörű rendezvényein, szeánszokon, művészeti eseményeken éltek vissza a leggyakrabban a drogokkal, Pécsett pedig ilyen összejövetelekből akadt bőven. A bódult urak és hölgyek ilyen estéi minden bizonnyal nagy szexorgiákba torkolltak – tette hozzá az addiktológus.

Recept nélkül adták az ópiumot

Mivel a morfinozás és minden egyéb orvosi kábszer fogyasztása a felsőbb osztályok „hóbortja” volt, nem igazán kellett félniük a kor nemes drogosainak a rendőrségtől sem. Ha lebuktak a recept nélkül „kiváltott” cuccokkal, pénzbüntetést kaptak, esetleg egy beutalót a korabeli kényszergyógykezelőbe.

A „zöld tündér”

Nem lehet elmenni szó nélkül az abszint mellett sem, hiszen ebben a korban bevett ital volt az ánizsból és a mérgező fehér ürömből főzött nagyon erős, akár 80 százalékos alkoholtartalmú – és szép zöld – szesz. A fehér üröm, miként a legtöbb gyógyszer, apránként vagy kis mennyiségben fogyasztva orvosság (étvágy- és emésztésjavító), nagy mennyiségben viszont halálos méreg. Szemelyácz János elmondta, hogy az első pár pohár abszint serkentőként hatott fogyasztóira, nagyobb mennyiség után viszont hallucinációk is jelentkezhettek.

Egy delíriumos abszint-beteg

Az addiktológus kiemelte, hogy ez azért lehetett, mert a fehér üröm felső levélzetében és virágában található tujon alkoholban oldva idegméreggé válik. A tujon-alkohol kombináció kis mennyiségben „csupán” izomrángásokat okoz, ha túlzásba vitték, akkor viszont a központi idegrendszert roncsolta maradandóan. Ma már az abszintban a tujon-tartalom minimálisra csökkentett, de sok gyártó egyszerűen csak a nem mérgező fekete ürömöt használja inkább a fehér helyett.

Ez a szesz a művészek itala volt (Ady Endre és Baudelaire is nagy rajongója volt), Pécsett a bohémélet alapvető kellékeként itta megannyi kreatív alkotó. Szerte a világban szedte áldozatait a „zöld tündér” becenevű pia, feltehetően Pécsett is sokan rokkantak vagy haltak meg miatta. Franciaországban viszont olyan esetek is megtörténtek, hogy abszintos delíriumban öldösték egymást a részegek, szerencsére ilyesmiről Pécsett nem tudni.