„A gyermekotthonban élőknek nem egy újabb játék kellene karácsonyra”

Szőke Tibort sokaknak nem kell már bemutatni. Ő volt az a pécsi postás, aki „isteni szerencsének” fogta fel, hogy Györgytelepen segíthetett a szegénységben élő pécsieknek. Ő az, aki kis cetlikre írt pozitív Nap-Igéivel hoz boldogságot a pécsieknek, és ő az, aki könyvet írt fiatalkori kemény drogfüggőségéről. Dolgozott többek között pszichiátrián, közmunkásokkal, idősek otthonában is, jelenleg a pécsi Család- és Gyermekjóléti Központnál dolgozik a Tüzér utcai Gyermekek Átmeneti Otthonában, gyermekfelügyelőként segít a rászoruló kicsiken. Kevés jobb embert találhatunk a városban, ha az adventi szellemiségről és az elesettek ünnepéről akarunk váltani pár szép szót.

– Mivel foglalkozol a gyermekotthonban?
– Gyermekfelügyelőként a nehéz sorsú gyerekeknek nagyjából olyan vagyok, mint egy apa és egy anya egy személyben. Főzök, mosok, takarítok, játszok velük, mesét olvasok nekik és nevelem őket.

– Milyen lenne az ideális karácsony ezeknek a gyerekeknek?
– Egy igazi otthon állandó, szerető családi közegében lenne számukra a tökéletes karácsony. Van, aki még soha nem élt át ilyet, nekik viszont az lesz a jó karácsony, amit a gyermekotthonban tapasztalnak. Nagyon sok otthonban nevelkedő gyereknek nem feltétlenül egy újabb játék kellene, noha persze az is öröm, hanem inkább egy olyan valaki, egy olyan szülő vagy nevelőszülő, egy szerető személy, akivel közösen tudnak játszani az ajándékba kapott játékokkal. Ezt a valakit azonban nem lehet becsomagolni és nem lehet a karácsonyfa alá rakni.

„A gyerek az gyerek marad, akkor is, ha bántják. Ez egy csoda.”

– Hol lehet ilyen valakiket találni?
– Szükség lenne egy olyan érzékenyítő kezdeményezésre, csúnya szóval élve egy olyan propagandára, ami sikeresen eljuttatja ezt a problémát az emberek szívéig. A megoldással együtt.

– Miért kerülnek gyerekek hozzátok és milyen lehetőségeik vannak arra, hogy kikerüljenek az otthonból?
– Egy család problémája sokféle lehet. Lehet lakhatási, anyagi, lelki, lehet szenvedélybetegségből adódó. Ha egy alkoholbeteg szülő például nem figyel arra, hogy normálisan jár-e a gyereke iskolába, így pedig elhanyagolja őt. De vannak durvább esetek is, amikor azért lesznek veszélyeztettek a gyerekek, mert bántalmazzák őket a szülők. Miután a családvédelmi szakemberek megállapítják, hogy a gyerek egészséges fejlődéséhez nem megfelelő a családi közege, ideiglenesen az otthonba kerül, ahol biztonságosabban élhet. Vagy addig, amíg a szülei meg nem oldják a gondjaikat, vagy addig, amíg megfelelő nevelőszülőt nem találnak neki, de akár állami nevelőintézetbe is kerülhet, ha nem sikerül más megoldást találni.

„Ilyenkor mérlegre kell mindenkinek tennie, hogy mennyi szeretet is van benne.”

– Milyen érzés nap mint nap ezekkel a gyerekekkel lenni?
– Ez egy furcsa dolog, mert testközelből mindez nem igazán látszik. A gyerek az gyerek marad, akkor is, ha bántják. Ez egy csoda. Persze, sajnos sérülhet a lelkük, de mindig próbálnak feloldódni, játszani, gyerekként élni. Vannak, akik látják, hogy az otthon jó nekik, hiszen ott figyelnek rájuk, ezért könnyebb velük, de vannak olyanok is, akik érthetően szorongósabbak és visszahúzódóbbak. Úgy szoktam mondani, hogy ők mind hajótöröttek, mi pedig a sziget vagyunk, ahol megvárhatják, hogy értük jöjjön egy másik hajó és közben igyekszünk a hátizsákjukba használható dolgokat pakolni.

– Nagyon nehéznek, érzelmileg megterhelőnek hangzik ez.
– Az. Nem jó szembesülni a gyerekek sorsával, de látom a reményt és gyakorló katolikusként van hitem, máshogy nem is tudnám csinálni. Ezt a fajta közelséget csak így lehet elviselni, mert hát mégis csak olyan mindennapos dolgokat teszek meg értük, amiket a saját gyerekeimért is megtennék.

– Pécsett az adventi és karácsonyi időszakban naponta jelennek meg az újabb és újabb adományozási felhívások, jótékonysági események, ilyenkor azok is szeretnek jót tenni másokkal, akik egyébként nem szoktak ilyesmivel rendszeresen foglalkozni. Mi a véleményed erről?
– Szerintem nagyon jó, hogy túltoljuk ezt ilyenkor. Sőt, nem lehet eléggé túltolni a karácsonyt és az ünnepeket, ilyenkor mindenki észreveszi és tudja, hogy ünnepel a világ, ki ezért, ki azért. Ha valaki az év során nem adakozik, de advent idején igen, akkor az jó, annak örülni kell. Ha ez a valaki ezután már nem csak az ünnepek alatt szeretne jót cselekedni, hanem rendszeresen is, az még jobb. Ilyenkor mérlegre kell mindenkinek tennie, hogy mennyi szeretet is van benne. Minél kevesebb, annál frusztrálóbbá válik számára az advent, annál inkább idegesítik a karácsonyi reklámok, zenék, díszek.