Aki tudománnyal varázsol

A Zsolnay Kulturális Negyedben minden hétvégén összegyűlnek a pécsi apróságok és szüleik, hogy a tudományokról szórakoztató, humoros, látványos és kísérletezős formában tanuljanak. Szász Jánossal, a 2012-től létező Varázsóra rendhagyó fizikaóráit tartó pécsi fizikatanárral beszélgettünk a népszerű programról és a fizika szépségeiről.

– A Varázsórák mellett az egyetem gyakorló iskoláiban oktatja az általános- és középiskolás diákokat. Miért szerette meg a fizikát és miért választotta ezt a pályát?
– Mindig is érdekelt, hogy mi van a dolgok mögött, a miértekre akartam választ kapni. Dolgoztam fizikusként is, de úgy éreztem, hogy a tanítás és az ismeretterjesztés hozzám közelebb álló terület, mint a tudóskodás.

Megkedvelteti a fizikát a gyerekekkel

– Mi volt a céljuk a Varázsóra létrehozásával?
– Szórakoztató, humoros, érdekes módon szerettünk volna kedvet csinálni a gyerekeknek ahhoz, hogy érdeklődjenek a tudományok iránt. A mindenki által ismert Öveges professzor ötlet volt, hogy legyen a gyerekeknek egy olyan intézménye, ahol kísérletezni tudnak és megismerkedhetnek a természettudományokkal. Pécsett ilyen a Labor Interaktív Varázstér a Zsolnay-negyedben, a kiállítás kísérőprojektje pedig az interaktív, kísérletezős Varázsóra, amit Sebestyén Zoltán és Markovics Ákos kollégáimmal kezdtünk el.

– Előre elkészített forgatókönyv szerint mennek az órák?
– Sok-sok kísérlet van a repertoárunkban, de nem mindig szervezzük meg pontosan, hogy hogyan fog kinézni egy foglakozás. A kísérleteket tudjuk a gyerekek korához, hangulatukhoz is igazítani, figyeljük, hogy a gyerekek mire hogyan reagálnak, és az alapján döntünk arról, hogy milyen kísérleteket mutatunk be.

Látványos kísérletekkel készül minden órára

– Vannak közönségkedvenc kísérletek?
– Az elektromos kísérleteket nagyon szeretik, de a légörvényágyú, vagy épp a folyékony nitrogénes kísérletek is ilyen örök kedvencek, főleg azért, mert a kicsik számára ez az anyag újszerű, meglepő. Meg persze azért, mert a segítségével felfújt lufi ki is pukkan. De most éppen azon gondolkodom, hogy legközelebb lefagyasztok vele egy banánt, és azzal verünk majd be szögeket egy deszkába.

– Nem fordulnak elő balesetek a kísérletek során?
– Nem, leginkább a technika ördöge tréfál meg, amikor például nem indul el egy eszköz, vagy nem úgy működik, ahogy kellene. Mondjuk múltkor egy szétpukkant lufi darabjait az arcomról kellett leszedegetnem.

Arra ösztönöz, hogy kérdezzünk rá a dolgok működésére

– Nehéz megkedveltetni a gyerekekkel a fizikát?
– Megkedveltetni nem, inkább az érdeklődésüket fenntartani a nehéz!

– Mennyire fogékonyak a fizika iránt a gyerekek?
– Óvódás kortól már nagyon fogékonyak rá a gyerekek, nemzetközi trend, hogy a természettudományokkal való ismerkedés egyre korábbra tolódik, de az igazi gondolkodásra való „érettség ” az 5-6. osztályra alakul ki, aztán jön egy nagy filmszakadás és elvesztik az érdeklődésüket a tantárgy iránt. Ez talán azért lehet, mert középiskolában a fizikához társul a matematika is, amit sokan nem szeretnek. Ezért szokták azt is mondani, hogy a fizika lényegében matematika plusz némi mese. A másik ok az lehet, hogy mára a világ annyira bonyolult lett, hogy a gyerekek lemondtak arról, hogy megértsék mindazt, ami körülveszi őket, szinte telítődnek, ha úgy érzik, hogy úgysem fogják tudni megérteni és befogadni az őket körülvevő világot.

Imádják a gyerekek

– Az iskolai keretek között is úgy tanítja a fizikát, ahogy a Zsolnay-negyedben és a városi rendezvényeken?
– Persze, gyakorlatilag elnyújtva Varázsórát tartok az iskolában. Muszáj is humorosan, stand up komédiásan előadni a tananyagot, különben a diákok elalszanak az órán. De sajnos sokszor ez is kevés. Nagyon alacsony a természettudományok megbecsültsége a társadalom szintjén is. Gyakran hallom a diákoktól, hogy fizikából csak át kell menni valahogy, hiszen nem ettől a tantárgytól fog függeni a jövője és a megélhetése. Így pedig én vihetek akár atombombát is az órákra, nem fogja őket érdekelni. Az ilyen gyerekeket nagyon nehéz motiválni. Ugyanakkor persze vannak nagyon tehetséges és a fizika iránt lelkesedő diákjaim is.

– Miért lenne fontos, hogy megszeressék a fizikát?
– Egyrészt persze azoknak fontos, sőt, elengedhetetlen, akik mérnöknek, orvosnak, informatikusnak, biológusnak szeretnének tanulni. Azoknak, akik viszont nem szeretnének továbbtanulni a fizikával, azért fontos, hogy tudják, hogyan működnek a hétköznapi eszközök, a hétköznapi fizikai jelenségek. Sokkal magabiztosabban lehet kezelni bármilyen gépet, telefont, eszközt, ha tudjuk, hogy mi történik bennük. De a legfontosabb talán az, hogy azt a gondolkodásmódot fejlesszük a gyerekekben, hogy tudományos igényességgel várják és nézzék valaminek a működését, hogy kérdezzenek rá egy-egy eszköz vagy készítmény hatásmechanizmusára, hogy alakuljon ki bennük a kellő érdeklődés és szkepticizmus. A fizika meg tudja mutatni az utat ahhoz, hogy logikusan egymásra épülő állításokból miként vonjunk le objektív és nem véleményszintű következtetéseket arról, hogy valami működhet-e vagy sem, például ha a „legújabb mágneses kezelést” akarják eladni nekünk.