Az aranyat érő pécsi szőlő temploma

Pécs templomait bemutató sorozatunk következő részében a Donátusi kápolnába tekintettünk be, melynek elég fontos kötődése van a város „aranyat érő” szőlőjéhez.

hirdetés

A város szőlővidékeinek egyik leghíresebb és legjobb minőségű termőterülete, az Arany-hegy, ahol a 18. és a 19. században országszerte híres, isteni, „aranyat érő” szőlő termett, köztük a „pécsi szőlő”, a cirfandli. Arany-hegy a Deindol, Bálics, Makár és Ürög határolta domboldali terület, azaz a Donátus központi része.

Az 1932-ben felújított templom

Régen ebben a városrészben hétvégi kertek és persze szőlőbirtokok voltak, ma viszont már leginkább családi házak uralják a városrészt, melyeket a ’80-as és ’90-es években kezdtek építeni. Szőlő már alig található az egyébként Pécsen belül is igencsak falu-jellegű, csendes, békés helyen.

A szőlészek kápolnája

Érdekes, hogy a Donátus nevét csak a városrész kápolnájának felépítése után kapta. Az ott élők ugyanis annyira büszkék voltak a szőlőjük minőségére és hírnevére, hogy az Arany-hegyen 1736-ban egy kis római katolikus kápolnát emeltek az aranyat érő szőlőtőkék védőszentjének, Szent Donátnak. Ez volt az első donátusi kápolna, melyhez a Ferences templomtól minden év augusztus 7-ét (Szent Donát napját) követő vasárnapon körmenetet vezettek a szőlőhegy és a szőlő tiszteletére és védelmére.

A deszkamennyezet egyediségét ki kell emelni

Az egyszerű fatornyos kis kápolna helyén Hoffmann László pécsi építészmérnök tervezett 1936-ban egy modernebb, alacsonyabb tornyú kápolnát, melynek déli oldalán jellegzetes félköríves ablakokat alakított ki, a templom belsejében pedig deszkamennyezetet épített. A kápolna hajójának és sekrestyéjének érintkezésénél található a kápolna dísze: a Zsolnay Porcelángyár által készített pirogránit szabadtéri szószék.

A mártírhalált halt csodatevő szent előtt tiszteleg a kápolna

A kápolna, a városrész és a pécsi szőlő tehát összefonódnak itt, Szent Donát vigyázó tekintete alatt. Donát pedig nem akármilyen szent volt. Egyes források szerint ókeresztény püspök, mások szerint katona volt, aki a közép-olaszországi Arezzóban halt mártírhalált. Mint minden szenthez, Donáthoz is kapcsolódik egy legenda, méghozzá nem is akármilyen.

Szent Donát

Történt egyszer ugyanis, hogy Donát kezéből egy mise alkalmával a pogányok kiütötték a szent kelyhet, ami a földre esett és darabokra tört. Donát összeszedte a kehely szilánkjait, szomorúan az oltárra helyezte azokat, majd imádkozni kezdett. Imája annyira erős volt, hogy kis idő múlva a kehelydarabok összeforrtak és Donát kezében ismét egyé váltak. Amikor ennek a kehelynek az ereklyéit 1652-ben Rómából a Rajna-vidéki Münstereifel városába vitték, a kelyhet kísérő papba a történet szerint belevágott egy villám, de nem történt semmi baja. Ezért imádkoztak a pécsi szőlészek és borászok Donáthoz, hogy szőlőjüket kímélje meg a villámcsapásoktól (valamint ehhez idővel hozzátoldották a jégesőt is). Mikor pedig tiszteletére körmenetet rendeznek, nem véletlenül kerül elő a pincékből, sufnikból az „aranyat érő” nedű.