Ha az ember lánya tudja, mit várhat Szerbia fővárosától, nem érheti csalódás. A művészetért, kiemelkedő építészetért és a kellemes, tiszta levegőért ne ide utazzunk, ezt bárki tanúsíthatja, aki járt már itt. Belgrádban a múltszázadi dohányfüstös hangulatot, a hajnalig tartó bulikat, közvetlen embereket, páratlan balkáni ízeket, és a pulzáló éjszakai életet kell megtapasztalni, életünkben legalább egyszer, kötelező érvénnyel.

A szerbek kiváló sportolók, óraműves iparuk még a svájcinál is idősebb, és nagyon büszkék Nikola Teslára. A nándorfehérvári diadal révén már általános iskolában tanulhattunk a mai Belgrád múltjáról, de általában sokkal többet nem tudunk erről a sokarcú országról. Kíváncsiságunk és tapasztalatlanságunk vezérelt, amikor úgy döntöttünk, hogy néhány napot Belgrádban fogjuk tölteni, és milyen jól döntöttünk.

A szerb főváros semmihez nem fogható, a kevesebb mint két évtizede véget ért háború nyomait szomorúan, mégis büszkén viseli a város. Hangulata elragadó, az emberek sokkal kedvesebbek és közvetlenebbek, mint gondoltuk, és valamihez nagyon értenek: megélni a pillanatot.

Az első dolog, ami feltűnt az országba lépve, azok az illegális szemétlerakók voltak. Nem meglepő, hiszen Szerbia Európa egyik legszennyezettebb országa. Nem csak a szemetelés, a légszennyezettség, az ivóvíz rossz minősége, és a hiányos szennyvízelvezetés a nagy probléma a szerbeknél, de a törvényesen működő szemétszállítás is több sebből vérzik. Ezek az állapotok nem változtak Belgrád belvárosáig sem, sajnos bármerre fordul az ember, hulladékba botlik. A levegő érezhetően nehezebb Belgrádban, zöld övezetet is elvétve találunk csak, meglepő, hogy mindezek mellett sok a park.

Ahogy a szállásadónk is fogalmazott, ezt a várost nem az építészetért, vagy a művészetért érdemes meglátogatni. Ezzel tökéletesen egyetértve, ám ennek ellenére érdemes megemlíteni a Szent Száva-templomot, mely a maga gigantikus méreteivel – 82 méter magas – és csodálatos formájával terebélyesedik felénk. A világ második, egyben Európa legnagyobb ortodox temploma lenyűgöző látványt nyújt.

A Knez Mihailova sétálóutca végén találjuk történelmünk egyik szemtanúját a Kalemegdan parkot, ahol Dugovics Titusz a törököt átnyalábolva, példátlan hősiességgel vetette magát a mélybe. Itt emelkedik a magasba a belgrádi vár is, ahonnan rálátunk a Száva és a Duna összefolyására, és ha már ott vagyunk, mindenképpen nézzük meg a vár lábánál elterülő, szabadtéri hadtörténeti múzeumot is. És ha már múzeum, akkor Tesla! A szerb születésű feltaláló tiszteletére állított múzeumban, szervezett, angol nyelvű tárlatvezetések keretében tölthetünk el egy-két tartalmas órát.

Burek, kajmak és rakia!

A belgrádi gasztronómia maga a Kánaán. A balkáni ízek, fűszeres húsok, sajtok, fokhagymás kenyér, töpörtyű, csevapcsicsa, kajmak (félúton a zsíros tejföl és a friss sajt között), burek és a közkedvelt rakia (melyet mi pálinkaként ismerünk) elmaradhatatlan élmények egy belgrádi túra során. Szuper éttermek vannak, az egyik legszebb belgrádi, macskaköves utcán, a Skadarliján sétálgatva számtalan vendéglátóegység közül válogathatunk.

A Tri Šešira vagy a Dva Jelena is több száz éves múltra tekint vissza, a fenomenális balkáni ételek maradandó élményt nyújtanak, vegetáriánusként vagy vegánként azonban bajban leszünk: a zöldség kevésbé ismert vendég a szerb fogásoknál. A zsíros, nehéz, fűszeres ételek egy magyar gyomornak megszokottak, de azért készüljünk fel némi kényelmetlenségre. Bátran fogyasszunk szerb sört a lakoma mellé, és nyugodt szívvel gyújtsunk rá egy cigarettára falatozás közben, ha úgy szottyan kedvünk, ugyanis nem tilos.

Hiába a tiltótáblák, Belgrádban kis túlzással mindenhol engedik a dohányzást. A szerb lakosság mintegy 37 százaléka rendszeresen rágyújt, legyen péntek este egy étteremben, vasárnap reggel egy kávézóban, szórakozóhelyen, vagy közterületen. Elsőre még izgalmasnak tűnhet a számunkra ismeretlen helyzet, pár nap után azonban garantáltam megfájdul az ember feje.

A Beton hala este vibrál a partihangulattól

A pezsgő éjszakai élet, és a közvetlen emberek miatt érdemes a péntek vagy szombat estét is belefoglalni a belgrádi kalandozásunkba. A Duna-parton elterülő Beton hala, vagyis betoncsarnok a helyiek egyik kedvenc szórakozónegyede, de ha előkelőbb mulatozásra vágyunk, akkor a Voulez-Vous a mi helyünk. Az amúgy fine dining ételeket kínáló étterem a belgrádi sztárok, közszereplők, öltönyös urak és plázacicák találkozási pontja, mely kétségkívül szórakoztató látványt nyújt.

Összességében Belgrádot látni kell. Nem a szépsége, a tisztasága és a művészetek miatt, hanem mert a maga hibáival is pótolhatatlan része Európa vérkeringésének.

Hirdetés