Az ott élőkön kívül nincs túl sok pécsi, aki hosszabban mesélni tudna Zsebedombról. Pedig a kicsiny, nyugati városrész török csatáknak, második világháborús eseményeknek volt helyszíne, még a német állam szakértői is idelátogatott miatta – több száz éves történelme van. 

hirdetés

Zsebedomb csendesen meghúzódik Cserkút alatt és Patacs mellett a 6-os főút mentén, az elhaladó autósok csak egy szőlődombot látnak. De sokkal többet takar Pécs nyugati kapuja, szaporodnak a családi házak és az állandó lakosok, épülnek ki az utcák – de azért van még teendő bőven.

Honnan a név?

Zsebe vitéz legendája még a török időkből ered: állítólag amikor a törökök elérték Zsebedomb területét, senkit sem hagytak életben, csak egy kisfiút, akit végül fel is neveltek, ám ő nem tudta, hogy magyarnak született. Mikor a török vezérnek menekülnie kellett végül, annyi kincse volt, hogy nem tudta magával vinni. Így megkért tizenkét törököt, hogy tizenkét magyarral ásassanak egy gödröt, ahová a kincseket el lehet rejteni, majd öljék meg őket. Zsebe vitéz pedig végezzen tizenegy társával, hogy egy szemtanú se maradjon rajta kívül. Ám az utolsó török elárulta neki származását, cserébe ő meghagyta az életét. A török vezér viszont haragra gerjedt emiatt, addig párbajoztak, hogy mindketten ott maradtak. Az egyetlen túlélő pedig félelmében elmenekült, az elásott kincset viszont azóta sem találta meg senki – a monda szerint.

A Szőlészeti- és Borászati Kutatóintézethez tartozó épület sokaknak lehet ismerős

A városrész történetében Kővágó László segített eligazodni, aki már három évtizede tulajdonosa egy nagy zsebedombi díszkertnek és családi háznak, azaz jól ismeri a vidéket.

A régészek egy elpusztult település nyomaira bukkantak, ez bizonyítja, hogy már sok-sok évszázaddal ezelőtt élhettek itt. Erre utal a Kápolna-domb név is a városrész mellett. A 18. századi adatok szerint kétharmad része Patacshoz, egyharmada Cserkúthoz tartozott.

Először írásos formában Zsebedomb nevét 1830-ban említik.

A 19. század első felében változott meg a terület képe, mikor az itt álló tölgyerdőt 1845-ben letarolták az épülő országút (a 6-os) miatt. A kopár területet később legelőként használták – egy 19. századi feljegyzésben olvashatjuk, hogy Cserkút és Patacs számára igencsak fontos területnek számított.

Korábban tölgyerdő, később legelő volt, ma pedig szőlők sokasága borítja be Zsebedomb területét

A második világháborúban kisebb csaták helyszínéül szolgált, majd katonai gyakorlótér is volt hosszú évtizedekig, harcászati gyakorlatokat végeztek itt. Kővágó László elmondása szerint egy alkalommal még a német állam is végeztetett kutatásokat a helyszínen az itt elesett katonák holtteste után kutatva, eredménytelenül.

A mecseki szőlőtermesztés terebélyesedése aztán Zsebedomb területére is rányomta a bélyegét, beültették szőlővel, az elmúlt fél évszázadban pedig sorban kezdték felhúzni ide az impozáns családi, hétvégi házakat – elsősorban az uránbányászok. Egyre inkább kihasználták a terület nyújtotta szép kilátást.

Mintegy három évtizede csatolták Pécshez Cserkúttal együtt Zsebedombot.

– A mai kertes övezet a volt cserkúti szőlőhegyi présházakból kialakított kis hétvégi házakból áll. Annak ellenére, hogy még sokan csak kikapcsolódni járnak oda, folyamatosan nő az állandó lakosok száma – mondta el. – Ez megköveteli az infrastruktúra fejlesztését is, ma már akadálytalan a buszközlekedés és a hulladékszállítás, telefon, tévé, internet – mind elérhetőek. További pozitívum, hogy szinte mindegyik utca szilárd burkolatú, a gáz és a villany mindenhol be van kötve – nyilatkozta.

Egyre több az állandó lakos Zsebedombon

Kővágó László szerint ami a nagyobb gondot jelenti azok számára, akik ideköltöznének, az a vízellátás.

– Az ivóvíz- és a szennyvízhálózat egyáltalán nincs kialakítva, ezt mindenki maga oldja meg. Ennek a kialakítása sajnos még máig várat magára – tette hozzá.