Elfeledett húsvéti szokások: vesszőzés, pucér futkosás, Krisztus-keresés

A húsvétról mindenkinek a következő hagyományok jutnak eszébe: sonkaevés tormával, heveny pálinkaivás, locsolás, tojásfestés, mindenféle nyuszis családi események. Alábbi cikkünkben természetesen szó lesz ezekről a teljesen alapvető szokásokról is, de érdemes inkább feleleveníteni azokat a régi, feledésbe merült húsvéti néphagyományokat, melyekről ma már a legtöbben nem tudunk. Ezek a hagyományok pedig igencsak humorosak és érdekesek voltak, jó olvasást és kellemes ünnepeket!

A termékenység vesszői

Ugyan manapság is sokan élnek a régen vízbevetőnek, vagy vízbehányónak hívott húsvét hétfői locsolás során a szódásszifonokkal, vödrökkel és slagokkal (utóbbit főleg a tűzoltók szeretik) spriccelés egyszerű eszközeivel, a legtöbben azért inkább a parfümöket részesítik előnyben, ami kevesebb gonddal, visz nagyobb szaggal jár. Bizonyára nem újdonság senkinek: a locsolás termékenységgel áll kapcsolatban.

Ezt a lányt épp megvesszőzik (forrás: Neofolk)

A szép ruhájukba bújt lányokat, akiket meglocsolnak, azoknak nagyobb az esélye a teherbe esésre. Létezett azonban egy másik húsvéti termékenység-elősegítő szokás, amit hívtak sibának, a Dunántúlon pedig villőzésnek is. Ez volt a vesszőzés, melynek során a fiúk a termékenységet szimbolizáló fűzfavesszőkkel (vagy vesszőből font korbáccsal) járták a falujuk utcáit és szépen megcsapkodták az útjukba kerülő lánykákat, akik ezután szalagot kötöttek a srácok botjaira (most hessegessük el a pajzán gondolatokat) és borral itatták őket.

Barkadugdosással a betegségek és boszorkák ellen

A barkaágak földbe dugdosásának régi baranyai hagyománya is úgy hangzik, mintha a locsoláshoz hasonló termékenység-varázslatról lenne szó (persze, rossz az, aki rosszra gondol), de ez nincs így.

A barka a húsvét elengedhetetlen kelléke

Régen azért dugtak húsvéthétfőn megszentelt barkákat a termőföldekbe, hogy azzal elűzzék a rontást, a betegségeket, a természeti csapásokat (főleg villámlást és jégesőt) a házuk tájékáról. A cél továbbá az volt ezzel, hogy a házakba ne tudjon bemenni egy boszorkány se. Abból kifolyólag pedig, hogy nincs se tudomásunk, se bizonyítékunk baranyai boszorkányok gonosztetteiről, a barkázás működőképes volt.

„Zsidóégetés” szentelt tűzben

Tudunk a fentiekhez kapcsolódóan egy másik megtisztító szokásról-szertartásról is, ez a provokatív nevű zsidóégetés volt, melyre nagyszombaton került sor. Egy Júdást jelképező szalmabábut égettek ekkor máglyákon.

Júdást jelképező kereszt ég húsvétkor (AP Photo)

Egyes vidékeken emberalakú faragott fabábukat égettek, ezeket „zsidóknak” hívták, másutt házi tűzhelyekben égették a figurákat. Az égetés gesztusa is a házak-telkek védelme volt, főleg a villámcsapások ellen. Baranyában a bábuk égetéséhez használt szentelt tűzből mindenki vihetett haza egy rög szenet, amivel három keresztet rajzoltak a bejáratuk fölé, hogy ezzel űzzék el a lakókra rontást hozó gonosz szellemeket.

Gyerekek keresik Krisztust 

Egy másik nagyszombati szokás volt a szintén zengzetes nevű „Jézus keresése”. Ez lényegében egy bújócska volt Krisztussal, ekkor ugyanis a falusiak eldugták a földeken vagy a településen Jézus szobrát, amit a fiataloknak kellett megtalálniuk. Miközben keresték Jézust, énekelve tanultak szenvedéstörténetéről. Természetesen az oktatáson túl termékenységi célja is volt ennek a játéknak: elméletben bő termést hozott.

A nagyböjt régen még nagyobb volt

A farsangi időszakot követő 40 napos nagyböjt régen nem csak az evéssel volt kapcsolatos. Jóval szigorúbb, keményebb időszak volt ez, amit bizonyára egyetlen férfi sem sír vissza manapság. A szokás ugyanis régen az volt, hogy a böjt alatt a férfiak nem ihattak alkoholt, nem trágárkodhattak, és nem verekedhettek.

A böjt nehezebb volt régen

Mindezek alapján jogos a költői kérdés: milyen részeges, káromkodós, agresszív férfiakkal voltak tele Baranya falvai régen, hogy a fenti dolgokat meg kellett nekik tiltani? A nők is kaptak ebből a kemény böjtből, nekik 40 napig kellett fekete gyászruhát hordaniuk, ami valamivel kivitelezhetőbbnek tűnik.

Kártevőűző meztelen kántálás

Nagyon hiányzik manapság a húsvétozából a bogárvész elleni régi pogány szertartás, az ugyanis nem lehetett semmilyen látvány. Egyszerű dologról van szó: a férfiak pucéran rohanták körbe portájukat, közben botokkal hadonásztak és különböző rigmusokat kántáltak, hogy megtisztítsák házukat a kártevőktől. Akár ki is próbálhatnánk a poloskák és a kullancsok ellen, hátha tényleg beválik.

Mire jók hímes tojások és miért a sonka az ünnepi ételünk?

Ha húsvét, akkor hímes tojás. Nyilván ma már szinte bármit ráfestenek a gyerkőcök a tojásokra, de régen volt jelentése is a mintáknak. Az állatmintás tojások – újfent – a termékenységet segítették elő oly módon, hogy amilyen állatot rárajzoltak a tojásokra, azok nagyobb szaporulatot hoztak, legalábbis a hagyomány szerint. Ehhez kapcsolódik a tojáskoccintás húsvéti játéka: a locsolás után kapott tojásokat a fiúk összekoccintották, az erősebb, nem repedő tojású srácok nyertek. Hogy mit, nem tudjuk, de tiszteletet minimum.

A kedvenc ételeink húsvétkor

A hímes tojások földbe dugása – akárcsak a barkáé – szintén a jobb termés érdekében történt, de voltak akik húsvéti tojásokat hajigáltak át házuk felett, hogy elkerülje azt a balszerencse. A festett tojások hagymahéjtól piros darabjait pedig szokás volt kisbabák fürdővízébe tenni, hogy a gyermek is pirospozsgás legyen. A sonkáról sem feledkezhetünk meg. Elég egyszerű és kevésbé érdekes oka van annak, hogy miért sonkát eszünk húsvétkor: a sonka a paraszti gazdálkodásokban tavasszal már megérett a padlásokon és mivel húsvét környékén nem vágtak disznót, ezért jól jött a sonka.

 

Forrás: Netfolk, Múlt-Kor, Dunántúli Napló archívum

hirdetés

Hirdetés