Farsangi kavalkád és felfújható atombomba Pécsen

A nemzetközi munkásosztály 1958. május 1-ei diadalmas seregszemléjét különös jelenségek tették egyedivé. 

Az üzemek, dolgozói kollektívák és különféle szervezetek fegyelmezetten vonuló sorai között indiánok, rabszolgák, cilinderes-szivarozó gyárosok, elgyötört ázsiaiak tűntek föl öntudatos jelszavakkal telepingált transzparensekkel, felfújható atombombákkal és fegyverekkel megrakott harci szekerekkel. Ez az országszerte megszervezett, szokatlan performance volt az 1958-as ünnepség egyik központi eleme. Kádár János híres-hírhedt 1957. május 1-ei beszédét felhasználva, joggal tehetjük föl a kérdést: „miben volt az 1958-as május elseje különös jelentősége”?

Az 1958. május 1-ei felvonulás Pécsett

1958-ban a nukleáris tömegpusztító fegyverek kifejlesztésének versenyében a Szovjetunió egy időre erősebbnek tűnt az Egyesült Államoknál. Bár a rakétatechnikai előnyt Hruscsov magabiztos nyilatkozatai alaposan túlértékelték, a „missile gap” jelenségét az első interkontinentális rakéta sikeres próbája (1957. augusztus) és a szputnyik fellövése (1957. október 4.) meggyőzően támaszthatta alá.

A Time amerikai hírmagazin által az 1957-es „Év emberévé” választott vezető számára a belpolitikai fejlemények is bizakodásra adhattak okot: miután az SzKP elnökségéből sikerrel szorította ki vetélytársait, 1958 áprilisában a Legfelsőbb Tanács miniszterelnökké nevezte ki, így – Sztálinhoz hasonlóan – egy kézben összpontosíthatta az állami és a pártszervek irányítását. A diplomáciai aktivitással nyomatékosított diadalmenetben Hruscsov beszédeiben egyre gyakrabban bukkant föl az Egyesült Államok „utolérésének és túlszárnyalásának” (dognaty i peregnaty – DIP) gondolata, a szocialista világrend győzelme a tőkés berendezkedés felett.

E keretbe illeszkedett Hruscsov 1957 végén indított „békeoffenzívája”, mely egyrészt a nyugati társadalmak félelmeire épített, másrészt a Szovjetunió világpolitikai kezdeményező-vezető szerepét volt hivatott demonstrálni. Ebbe a tematikába illeszkedett az elnyomott gyarmati népek felszabadításának követelése is. A magyar pártvezetés számára 1958 tavaszán nyilvánvalóan kapóra jött a békeharcos kampány, mely alkalmas volt arra is, hogy elterelje a közvélemény figyelmét Nagy Imre és társai épp előkészítés alatt álló peréről. Az MSZMP KB mindjárt Hruscsov áprilisi budapesti látogatása után kiadta az 1958. évi május 1. ünnepségek aktuális jelszavait, köztük a következőket:

  • Le a háborús uszítókkal! Békét a világnak!
  • Követeljük, hogy a Szovjetunió példájára mindenütt szüntessék meg az atom- és a hidrogénfegyver-kíséreteket!
  • Le a fegyverkezési hajszával! Követeljük a vitás nemzetközi kérdések békés megoldását!
  • Éljen a béke-világmozgalom!
  • Békét, szabadságot az elnyomott gyarmati népeknek!

E jelszavak alatt vonultak a pécsi – kapitalistának vagy épp elnyomott gyarmati „népnek” öltözött – dolgozók is. Hogy vajon milyen képlet alapján számolták ki, hogy az USA-ban egy emberélet = 70 $, az továbbra is kérdés marad…

Felhasznált irodalom és források:
Rainer M. János: Hruscsov Budapesten, 1958. április. Budapesti Negyed 4. (1994/2) 159–191; Fischer Ferenc: A kétpólusú világ 1945–1989. Dialóg Campus Kiadó, Budapest–Pécs, 2005. 171–180; Dunántúli Napló, 1958. április 23; május 1.

Képek forrása:
Janus Pannonius Múzeum – Helytörténeti Gyűjtemény F 5303, 5305, 5306, 5307, 5314, 5374, 5410

Dévényi Anna – Bánkuti Gábor

Hirdetés