„Fogalmam sincs, milyen lesz majd ott ülni, kesztyűben meg maszkban”

Mint azt bizonyára a legtöbben már tudják, május 4-én, a koronavírus-járvány hazai tetőzése közepette rendezik meg az idei érettségit. A megosztó témát korábban már bemutattuk az érettségire gőzerővel készülő pécsi iskolaigazgatók és a több problémáról is beszámoló, közel sem derűlátó helyi tanárok szemszögéből is. Most pedig álljon itt pár vélemény azoktól, akiket a leginkább érint ez a rendhagyó, eddig soha nem látott helyzet: pár pécsi diák mesélt nekünk arról, hogy hogyan tudtak felkészülni, mennyire félnek, mennyire bizonytalanok, és arról, hogy jó ötletnek tartják-e, hogy most, így, ebben a formában kell nekivágniuk a megmérettetésnek.

hirdetés
Uránia Mozi

A diákok, akikkel beszélgettünk, alapvetően egy véleményen vannak az alábbiakkal kapcsolatban:

  • Nem értik, hogy miért kell most megtartani az érettségit.
  • Eltolnák az érettségit nyárra.
  • A digitális tanórák nem mindig könnyítik meg a helyzetet.
  • Félnek attól, hogy az érettségin megfertőződnek és attól, hogy megfertőznek másokat.

„Nem félek attól, hogy elkapom, csak attól, hogy vírushordozó leszek”

Az egyik általunk megkérdezett pécsi érettségiző diák a következőket válaszolta arra a kérdésünkre, hogy hogyan megy a felkészülés, és hogy fél-e ebben a szituációban:

„Véleményem szerint kicsit körültekintőbben kellet volna megszervezni, a kialakult helyzetre való tekintettel. Mivel a járvány tetőzése utáni napon kezdődnek az érettségik, nagyobb a veszélyhelyzet is. Igazság szerint nem félek annyira az érettségitől – vagyis a matematikaérettségitől igen – mivel tudom, hogy ha ráizgulnék az egészre, akkor elszúrnám, ezért próbálom pozitívan nézni a dolgokat. Szerintem egyébként kissé nehezebb volt a felkészülés egyes tantárgyakra, mint például a matematikára, ugyanis aki egyedül nem érti a feladatot, annak a tanár élőben jobban el tudná magyarázni. Nem félek attól, hogy én elkapom, de attól igen, hogy hordozó lehetek és így édesanyámnak átadhatom, aki krónikus betegségekben szenved, és így akár bele is halhat, ha elkapja.”

Nem egyszerű az otthoni felkészülés

A diáktársai körében uralkodó hangulatról túl sokat nem árult el, de amit leírt nekünk erről, az is beszédes:

„Nem akarok goromba lenni, de az osztálytársaim nem igazán foglalkoznak mással, csak saját magukkal. Én is csak egy osztálytársammal beszéltem erről az egészről.”

Szerinte az jobb megoldás lehetett volna, ha egy kicsit eltolják az érettségit:

„Véleményem szerint egy-két héttel el kellett volna tolni az érettségit, mivel nem éppen egyszerű ez a helyzet. Sokan több generációs családban élnek, ahol ugyebár olyan 65 év feletti emberek is vannak, akikre veszélyes ez a járvány, illetve vannak olyan 65 év alatti emberek is, akiknek olyan betegségük van, ami miatt veszélyezteti őket ez a vírus.”

„Elegünk van a bezártságból”

Egy másik diák csak eleinte élvezte, hogy nem kell suliba mennie és valószínűleg nincs egyedül:

„Az első pár napban nagyon élveztem, hogy nincs suli. Szerintem, aki az ellenkezőjét mondja, hazudik. A távoktatást elég lazának éreztem, mármint könnyűnek, de csak az első héten volt így, azután egyre megterelőbb lett, ahogy csak jöttek és jöttek a tanároktól a feladatok, tanulni valók. Nem az a baj, hogy nehezebbek ezek a feladatok, mert nem azok, legalábbis nekem, hanem az, hogy kicsit olyan ez az egész, mintha csak házi feladatokat kellene csinálnunk. Az érettségitételeket eddig is otthon kellett kidolgoznunk, de valahogy mégis más ez most, hiányzik az, hogy együtt vagyunk, és hogy a tanárok részletesebben elmagyaráznak dolgokat. Nem azt mondom, hogy rosszul csinálják, csak az internetes órákon kevesebb a lehetőségünk kérdezni. Meg hát technikai a háttér, engem is, másokat is dobott már le a net óra közben, vagy fagyott le a gép, szóval tud zavaró lenni ez a helyzet. Nagyjából mindenkin azt érzem, mármint a tanárokon, hogy nagyon szeretnék a lehetőségekhez mérten jól csinálni, de szerintem nekik is ugyanúgy elegük van a gép előtt ülésből meg a bezártságból, mint nekünk.”

Arról, hogy mit gondol az elmaradó szóbeli vizsgákról, a következő gondolatokat fogalmazta meg:

„Biztos, hogy sokan egyből arra gondoltak, mikor kiderült, hogy nem lesznek szóbelik, hogy, hű de jó nekünk. Én is megörültem először. Aztán rájöttünk a többiekkel, hogy így sokkal nagyobb a nyomás, mivel nem tudunk majd javítani az írásbeli jegyünkön. Azt viszont nem teljesen tudom, hogy most akkor ez az érettségi így kevesebbet ér-e majd, hogy nincs szóbeli.”

A vírussal kapcsolatos félelmei neki is hasonlóak:

„A tanárainkkal értek egyet, szerintük el kellett volna tolni az érettségit júniusra. Akkor talán már nem azon rágná magát mindenki, hogy ki kit fog majd megfertőzni, meg hogy hogyan fogjuk elkapni másoktól. Mivel nem tudjuk ennél a vírusnál, hogy fertőzöttek vagyunk-e vagy sem, ezért nehéz lesz, legalábbis nekem, az írásbeli közben nem arra gondolni, hogy vajon hazaviszem-e a szüleimnek a suliból a vírust.”

Nem lehet egyszerű most érettségiző diáknak lenni

„Nem akarok elveszteni egy évet”

Egy másik diák is a kitolt érettségi mellett emelt szót, de már beletörődött a dologba és inkább csak a nyarat várja:

„A jó ebben az egészben az, hogy gyorsan letudjuk. Annak mindenki örül, hogy nem kell a szóbelivel törődni és az írásbelik után egyből jön a nyári szünet. De közben meg azt nem értem, hogy ennyi erővel miért nem lehet mondjuk május végén, vagy a nyáron megírni az érettségit? Én biztos, hogy biztonságosabbnak érezném, mint most, de már beletörődtem és próbálok nem a vírusra, hanem a nyárra gondolni, addigra talán vége lesz ennek. A felkészüléssel nekem problémám nem volt, tanulni kell az érettségire, így is úgy is, kész, szerintem ennyi. Ahogy én tapasztaltam, a suli igazgatója és a tanárok is a lehető legjobban teszik a dolgukat, de hát miért ne tennék, nem?”

Elég jól fején találta a szöget azzal kapcsolatban, hogy a legtöbben miért nem lépnek vissza az idei érettségitől:

„Az idegesítő az, amikor valaki, legyen az egy kommentelő a Facebookon, vagy akár egy rokon, azt mondja, hogy miért gáz az, ha most inkább valaki visszalép az érettségitől? Azért, mert senki nem akar elveszteni egy évet az életéből, azért. Én legalábbis biztosan nem. Engem kiráz a hideg annak a gondolatától, hogy jövőre kétszer ennyi emberrel vizsgázzak, kétszer ennyi emberrel versenyezzek.”

Végezetül akadt még pár gondolata a rendhagyó helyzet kapcsán:

„Fogalmam sincs, milyen lesz majd ott ülni, kesztyűben meg maszkban. Ott lesznek a legjobb barátaim, akikkel hetek óta csak Messengeren beszélek, és még az is lehet, hogy fertőzöttek. Vagy én vagyok az. De épp ez az, ami nincs rendben ezzel az érettségivel, mármint, miközben tanulok, most is el kell terelnem a figyelmem és meg kell erőltetnem magam, hogy a tételre figyeljek.”