Egy egyhetes dél-hollandiai kirándulás közel sem olcsó mulatság, ugyanakkor Hága és Rotterdam meghálálja az utazásra fordított jelentős összegeket.
Nyugodt belváros, drága kajákkal, végtelen bevásárlási lehetőségekkel
Hága, azaz hollandul Den Haag, Amszterdam és Rotterdam után az ország harmadik legnagyobb városa, mindennel együtt több mint 600 ezer ember él itt. Ennek ellenére, ha igencsak furcsa – nem egy konkrét központ köré épült – belvárosában mozgunk, nem lesz olyan idegtépő tumultusérzésünk, mint Amszterdamban. Sok persze itt a holland és sok a turista is, de nem pörög annyira. Sokkal nyugodtabb és szellősebb Hága bevásárlóutcáján (vagy a Passage nevű, több háztömbön átívelő puccos és nevetségesen drága fedett bevásárlóutcán), szem előtt lévő, vagy épp háztömbök között eldugott söröző- és kajálóterein nézelődni. Utóbbiak egyébként estelente rendre megtelnek élettel, ha például beülnénk valahova a Nagypiac terén, ügyesnek kell lennünk.
Ha már belváros: Hágának ugyan több nagy bevásárlóközpontja is van a centrumban, de közben a közeli kisebb-nagyobb utcákon is jól menő boltok sorjáznak, arról pedig ne is beszéljünk, hogy vannak külön étteremutcái is, ahol a holland módit követve többnyire mindenféle keleti étterem, argentin steakbár, görög gíroszos helyek működnek. Talán azért, mert a hágaiak is érzik, hogy az olyan „nemzeti ételeik”, mint a pácolt heringes kifli, a majonézes sült krumpli, a gofri és a karamellás ostya nem valami nagy gasztronómiai durranások.
Ha gazdaságosan akarunk kijönni, persze ehetünk 3 eurós sült burgonyát, vagy 4-5 eurós heringes szendvicset, de 5-7 euróért sokkal jobban járunk egy nagy adag thai- vagy vietnami gyorskajával (sokkal változatosabb, természetesebb és simán jobb ételek ezek, mint amiket a „magyar kínai büfékben” találunk), vagy egy izmosabb 6 eurós gírosszal. Ha tisztességes éttermi kosztra vágyunk, azt 12-13 euró alatt nem találunk.
Látnivalóból Hágában van bőven
Ha jobban meg akarjuk ismerni Hollandia kormányzati székhelyét, lesz mit nézni. Nyilván nem hagyhatjuk ki a nemzetközi bíróság impozáns épületét (fotózni lehet, körbesétálni, vagy bemenni viszont nem mindig) és a Béke teret, ahol megkereshetjük az „örök béke lángja” körül elhelyezett különböző ásványok között a magyar követ.
Kihagyhatatlan a 11. századi, Vilmos gróf emeltette hágai kastély, mely a Hofvijver nevű szép városi kis tó partján, a Binnenhof, azaz a parlament belső udvarában áll, tulajdonképpen eldugva a turisták elől. A Binnenhof mellett, szintén a tó partján áll a Mauritshuis, az egykori holland herceg házában ma egy remek képtár működik, de nem biztos, hogy mindenkinek meg fogja érni a 10 eurós beugró. Inkább a közeli Escher-múzeumot érdemes megnézni, ha azt akarjuk, hogy a legendás festő-grafikus optikai illúziói megkavarják a fejünket.
Ha akarjuk, ha nem, templomokba is bele fogunk futni (a legfontosabbak az Új Templom, és a Szent Jakab-templom) melyekbe szerencsére be is lehet menni nézelődni, és gyakran szól hangulatos élőzene is odabent, sőt olykor kiállításokat és játszóházakat is berendeznek a templomok belterében.
Az erdők és parkok városa
Hágában talán a legjobb, hogy óriási parkjai vannak. A város déli részén terül el a Zuidpark (szó szerint Déli park), de a látványosságnak is kitűnő vasútállomás mellett elterülő 130 hektáros Hágai Erdő és az annak bejárataként értelmezhető, őzekkel és szarvasokkal teli Maileveld park az igazán nagy durranás.
Hagyjunk időt – akár egy napot – a város közepén elnyúló erdőre, vesszünk el benne, piknikezzünk, vagy sétáljunk keresztül rajta egészen Hága Clingendael nevű északi városrészébe, ahol az erdőtől 5 percre egy másik parkot találunk, mely talán még látványosabb.
Itt japánkert is található, de a legjobb, hogy a kanálisokkal és gyönyörű zöld rétekkel, valamint labirintusos-bokros kis ösvényei mellett itt is besétálhatunk egy méretes erdőbe, ahol kijelölt utak nélkül biztonságosan „el lehet tévedni”. Csodás hely – ráadásul Hollandiától szokatlan módon ingyen van.
A hágai tengerpart bazári, de van hangulata
Hága belvárosától egy laza 20 perces villamosozással már kint is vagyunk Scheveningenben, ami korábban egy különálló tengerparti városka volt, de mára már Hága része. Az egy dolog, hogy lenyűgöző naplementéket nézhetünk végig a több kilométeres partszakasz végén található kilátóról, de az egyszerűen és lényegre törően csak Stégnek (Pier) nevezett, éttermekkel teli, tenger felé kinyúló kétemeletes stégmonstrum is kitűnő helyszín erre.
Scheveningen egyébként tipikus bazári partiváros, kaszinóival, népszerű vagy épp elhagyott hoteljeivel, túlárazott éttermekkel tömött korzójával azonban még így sokkal hangulatosabb, mint Amszterdam hasonló tengerpari városrésze, talán azért, mert jobban be van járatva, hiszen itt évtizedek óta mindig nagy az élet, mindig sok a turista és a bulizó.
Persze csak akkor, amikor emberi időjárás van és nem rombolnak bele a képbe a helyiek által teljesen megszokott esőfelhők vagy a hideg tengeri szél. A lényeg, hogy késő ősszel és télen semmiképp nem ajánlott Hollandiában turistáskodni, ezt több hágai is hangsúlyozta.
Rotterdam, a kikötőváros
Hágától fél órás vonatútra van az ország második legnagyobb városa, Rotterdam. Ugyan a legtöbben Rotterdamot szürke iparvárosnak gondolják, ami annyiban igaz, hogy itt működik Európa legnagyobb kikötője, ami nem minden szögből nézve impozáns, ugyanakkor szürkének csak ramaty időben nevezhető, központja ugyanis tele van színnel, élettel, hangulattal.
A Nieuwe Maas folyó két partján, a Maas és a Rajna torkolatvidékén elterülő városban több mint 700 ezren élnek, ebből kifolyólag jóval pörgősebb és nagyobb léptékű hely, mint Hága, a távolságok itt kevésbé könnyen lesétálhatók. A Nieuwe Maas északi partja mellett futó városméretű kikötőkörnyéken – mely lényegében a belváros része – sétálva rendre bele fogunk futni a hatalmas teherhajók látványába, a nyakunk pedig meg fog izmosodni, miközben a felhőkarcolókat vizslatjuk. Tény, hogy Rotterdamban alapvetően nincs olyan sok látnivaló, mint Amszterdamban vagy Hágában, de aki szereti a rendben tartott, parkokkal és széles bevásárlóutcákkal teli igazi nagyváros-hangulatot, az imádni fogja.
Ugyan a kacsakaringós kikötőparton órákat lehet eltölteni, mégis érdemes ellátogatni a város óriási – de közel sem olyan szép és változatos – parkján túl épült Múzeumparkba is, mely lényegében a rotterdami Zsolnay-negyed, csak parkosított verzióban (több különálló múzeumépülettel).
Ha van kihagyhatatlan dolog Rotterdamban a kikötőn, a rakparton, az óriási hidakon kívül (az Erasmus-hídra mindenképp ki kell sétálni, ne törődjünk az eszelős széllel) az a Maastunnel (Maas-alagút). Ez az építészeti truvájnak számító kétemeletes, több mint egy kilométer hosszú – bicikliseknek és gyalogosoknak ingyenesen használható – alagút 1942-ben épült és a Nieuwe Maas északi és déli partját köti össze. Napi szinten 75 ezer rotterdami és turista használja, egyszer pedig át kell rajta sétálni, ha a városban járunk. Pontosabban kétszer, mivel a déli, belvárostól távol eső oldalon lényegében semmi nincs horgászokon és kacsákon, meg egy dögunalmas lakónegyeden kívül.
Dél-Hollandiában utazgatni drága
A legnagyobb lehúzás Hollandián belül utazni, ez pedig különösen igaz Dél-Hollandiára. Míg Amszterdamban és régiójában könnyen és viszonylag gazdaságosan utazhatunk az egyszerre maximum 3 napra kiváltható, minden tömegközlekedési eszközön használható kártyával (13 ezer forintért ez nagyon jó biznisz), addig Dél-Hollandiában nincs ilyen régiójegy.
Ha azt tervezzük, hogy sokat fogunk utazni és mondjuk megnézzük a közeli Delftet, Leident, Utrechtet és Goudát (egytől-egyig szép, békés, de kevésbé izgalmas helyek), akkor kénytelenek leszünk egy olyan euróval könnyen és gyorsan feltölthető kártyát használni, amit a helyiek. Érdemes minél nagyobb összeget rátölteni a megállókban, a város megannyi pontján, vagy az állomásokon található automatáknál, de ne legyenek illúzióink: el fog fogyni róla a pénz.
A kártyát a buszok ajtajánál lévő érzékelőknél kell lepittyenteni, fel- és leszálláskor (a vasúton be sem mehetünk a peronokra becsekkolás nélkül). A kártyánkról levont összeget a megtett távolság alapján számolják, zónás rendszerben. Egy-egy zónán belül egy villamos vagy buszút nagyjából 3 euró, a zónahatárokat átlépve ez csak nő, szóval ne lepődjünk meg, ha kicsekkoláskor azt látjuk, hogy az adott út például 6-7 vagy akár 10 euró volt. Vonatozni pedig ennél is drágább, a peronokra Hágában 15 eurós egyenleg alatt be se lehet lépni, ugyanakkor a városok között máshogy nem érdemes közlekedni, ráadásul egy percet sem kell várni a vonatokra, a holland fonódó vasúthálózat lenyűgözően profin működik.
