Egyre kevesebben mondhatják el magukról, hogy még rajta ültek egykoron a Pécset keresztbeszelő villamosokon. Egészen 1960-ig, három vonalon közlekedtek a szerelvények, kihasználtságukat és népszerűségüket jól mutatja, hogy 1957-ben több mint 12 millió utazást regisztráltak.

A pécsi villamosozás története 1913 áprilisában kezdődött. Pécs lakossága ekkorra már 50 ezer főre duzzadt, a neves polgármester, Nendtvich Andor pedig támogatta a villamoshálózat bevezetését a városban.

hirdetés

A Pécsi Villamossági Zrt.-vel kötött szerződése után a kereskedelmi miniszter is áldását adta az ügyre, így szeptemberben már indult a próbajárat, a komplett villamos-tömegközlekedés pedig október 20-ával kezdetét vette.

A városnak a rendszer kiépítése 1 millió 650 ezer osztrák-magyar korona volt. Nem volt könnyű a hálózatot kialakítani, sok helyen kellett a villamosnak kisebb-nagyon emelkedőkkel megküzdenie útja során. Tíz darab kocsit, három nyitott pótkocsit vásároltak a Ganz Villamossági Rt. gyárából. Ezek 36 lóerővel hasítottak a pécsi utcákon. Egy vonaljegy ára húsz fillér volt.

A villamosvonal a szigeti városrésztől haladt a Zsolnay-gyárig, két ponton ágazott le belőle még két járat: a Széchenyi téren az egyik lefordult a Főpályaudvar irányába, a másik pedig a Búza térnél a Budai külvárosi pályaudvar felé.

A Magyar Nemzeti Digitális Archívum remek kis térképet készített arról, merre is haladtak a villamosok:

A leghosszabb villamos útvonal az volt, amelyik a mai Orvostudományi Kar elméleti tömbjét (akkor Hadapródiskola volt) kötötte össze a Zsolnay-gyárral. 24 percenként indult, a teljes menetidő 17 percet számlált. A főpályaudvarról is indult egy járat, amely szintén a Zsolnay-gyárig haladt. 12 percenként indultak, a menetidő a végállomásig 15 perc volt. Ez a kettő találkozott a Széchenyi téren, onnan közös út vezetett a keleti városrészbe.

A harmadik vonalon a villamosok az Irányi Dániel – mai Búza – tér és a Budai külvárosi pályaudvaron között közlekedtek. Ez volt a legrövidebb vonal, csupán 609 métert tett meg a villamos.

És egy korabeli térkép

Megépült a villamosremiz is, ahol húsz darab szerelvénynek tudtak helyet biztosítani. A csarnokok mellett a raktárak és az irodák is közvetlenül a kocsiszín mellett helyezkedtek el, ez a mai Bacsó Béla utca környékére tehető.

A Pécsi Villamossági Zrt. adatai igazolják, hogy a pécsiek bizony igénybe vették a villamost: 1915-ben 2 millió 370 ezer, 1926-ban 3 millió 137 ezer, 1954-ben pedig (ekkor már jobb szerelvényekkel) több mint 12 millió utazást regisztráltak.

A villamos a Jókai téren (egy pici kis szakaszt ma még láthatunk a sínekből)

A korabeli tapasztalatok szerint azért a tehetősek még ragaszkodtak a konflisokhoz, akik pedig megtehették, azok saját kocsijaikon közlekedtek. Amikor kiépítették a villamoshálózatot, a helyi bérkocsisok nem voltak elragadtatva – mintegy száz bérkocsis dolgozott akkor Pécsen.

Az ötvenes évekre már felvetődött a gondolata a villamoshálózat felszámolásának, nem tartották már korszerűnek. Így 1959-ben megszüntették a Főpályaudvar felé közlekedő vonalat, 1960. augusztus 31-én pedig még egy utolsót villamosozhattak a pécsiek, azután elkezdték felszedni a síneket.

Cikk a Dunántúli Napló 1960. szeptember 1-i számából

A Régi Pécs Blog hosszú írásban foglalkozik a pécsi villamosozással, felteszi a kérdést, mégis miért kellett megszüntetni. A végkövetkeztetés az, hogy valószínűleg felsőbb utasításra döntöttek így. Az autóbuszok gyártása fontosabbnak tűnt akkoriban.

Sajnos a belvárosban kiállított szerelvény soha nem közlekedett Pécsen

Ma már Pécsen pár árválkodó sínpáron kívül semmi sem tanúskodik arról, hogy valaha itt villamosközlekedés volt. Jó volna azt hinni, hogy a Ferences templomnál kiállított kocsi valaha Pécs utcáit rótta, de sajnos ezt a szerelvényt Budapestről hozták. Szerencsére vannak olyanok, akik szívügyüknek tekintik a kis villamos ügyét, nemrég közadakozásból sikerült megmenekíteni attól, hogy elszállítsák, mivel nem volt fix alapzatú sín alatta.

Forrás: Magyar Nemzeti Digitális Archívum, Régi Pécs Blog

Hirdetés