Ma sincs okunk panaszkodni, ami a pécsi éjszakai életet illeti, az 1990-es évek végén, 2000-es évek elején azonban más világ volt Pécsen. Illegális bulik a belvárosban, tömény füst és izzadságszag a legsötétebb becsületsüllyesztőkben, „koktélok”, amik inkább mérgek voltak, mint alkoholos italok. A múltszázadi pécsi kocsmák legsötétebb bugyraiban jártunk.
Papucs Borozó
Alig másfél éve húzta le végleg a rolót az ikonikus Papucs, ahol a pécsi kulturális élet meghatározó arcai: egyetemi tanárok, művészek, szobrászok, régészek, írók, költők, színészek mind megfordultak. A kocsma minimum száz éve már nyitva volt, hivatalosan mint Káptalani borozó, de sokan ismerték Papucsként vagy Lordok Házaként is. Az első világháború előtt már egyházi borkimérő helyként működött – akkor 10 fillér volt egy deci bor – egészen a második világégésig.
Az államosítás után füstös, késdobáló kocsma volt 1992-ig. Ekkor vette át az üzletet Böröcz Árpád, aki fellendítette a helyet, és egyetemisták, diákok törzshelyévé vált, a 2016-os év végén azonban a Papucs Borozó bérleti engedélye végleg lejárt, a tulajdonos, a Pécsi Egyházmegye pedig nem hosszabbította meg a bérleti szerződést.
Stunczorgó
A fénykorában illegális kocsmaként futó Stunczorgó neve biztosan ismerősen cseng a 90-es évek fiataljainak. A lepukkant késdobáló kedvelt kocsmája volt a pécsieknek, jóllehet monopol helyzete miatt volt annyira népszerű, más erénye nem nagyon volt a Lyceum utcai helynek. Igényesség ide vagy oda, rengeteg pécsinek fűződnek a Stunczorgóhoz szép emlékei.
Kupola Presszó
A Jurisics Miklós úti Kupola sem az igényes italkölteményeiről volt híres. A presszó egyik legikonikusabb italáról, a Szutyokról mi is megemlékeztünk nemrég. Bár az igazi nevét nem tudjuk, mindenki mást említ, egy részlet azonban egyezik: az ital receptje. Végy egy tetszőleges szivacsot, itasd fel a pultra kicsöpögött italokat, majd egy rutinos mozdulattal facsard bele a nedűt egy feles pohárba. Gyorsan ildomos meginni, mert szeret „retúrjegyet venni”. Úgy tudjuk olvasóinktól, az italt több pécsi helyen is készséggel készítik el számunkra, hol ingyen ihatjuk, hol nyolcvan forintért. Állítólag a Dante Caféban is volt, ott Csavartnak hívták.
Dante Café
Nem múlhattak el pécsi éjszakák húsz éve anélkül, hogy megfordult volna italozó társaság a Dantéban. Bár olvasóink szerint drága volt a fröccs is, nem egy reggelig tartó bulit töltöttek ott el a helyiek. Az 1999-től egészen 2009-ig üzemelő kultkocsma évtizedes fennállása alatt zenei, képzőművészeti és irodalmi programok helyszínéül szolgált, egyetemisták és fiatal értelmiségiek törzshelyévé vált. A Dante a Pécsi Országos Színházi Találkozók meghatározó helyszíne is volt, a színésztársadalom a fesztivál alatt jellemzően itt gyűlt össze. A Dante további életének leginkább a panaszos szomszédok és a konkurencia megjelenése vetett véget.
A régi Hangulat Presszó
Sok olvasónk anekdotázik a Hangulatban töltött estékről is. Bizonyára a legtöbb törzsvendégnek máig rémlik a lyukas plafonból, fejjel lefelé lógó karácsonyfa.
– Akkoriban nem volt divat minőségi alkoholokat inni, sörözni jártunk a „Hangiba”. Nem kellett, hogy a kocsma trendi legyen, csak háttér volt a beszélgetésekhez, a Hangulatnak mégis megvolt a maga bája, és a sör se volt drága – meséli olvasónk, aki hozzáteszi, hogy ha szépen kérték a pultos hölgyet, zárás után még elsörözgethettek akár két órát is.
A 100 éves borozó
A Kórház téren áll a pécsi vendéglátás történetének egyik legrégebbi emléke, az 1750 körül épült Magyar Korona Fogadó, mai nevén 100 éves borozó. Régen a városfalon kívüli vendégfogadó postakocsi-állomásként is szolgált, udvarán istállók és kocsiszínek voltak. A sarkon földszintes kis kovácsműhely működött. Itt pihenhettek meg azok az utazók, akik a városkapu esti bezárása után érkeztek meg. A legenda szerint egyszer Petőfi Sándor is eltöltött itt egy vendégéjszakát.
Legszemléletesebben talán a Pécsi Borozó Gasztronómiai és Bormagazin írja le a 100 éves hangulatát, idéznénk is:
A faborítás és a megsárgult, papíralapú díszítések kötelező elemei annak a falnak, mely hosszú évek alatt kitartóan szívta magába az alkohol és a vendégek ilyen-olyan kipárolgásait. Ennek köszönhetően az a jellegzetes ködfelhő csapja arcon a belépőt, ami egyértelműen jelzi: igazi, időtálló kocsmába érkezett az ember.
Még néhány hely…
A helyieknek ismerős lehet a Beck’s söröző, a Holsten vagy Betonos néven emlegetett becsületsüllyesztő, a Hörpintő, a Zöld, a Talléros, a Máté borozó és a Sport büfé is. Neked melyik pécsi kocsmából vannak emlékeid?
Legendás pécsi szórakozóhelyekről itt írtunk!
