Mecseki Srácok: Faképnél hagyta Pécset az ellenzék

„Nem tudom, Önöknek feltűnt-e, de mintha az – egyébként romokban lévő – ellenzék sorra felzabálná azt a pár képviselőt is, aki Pécsről a Parlamentbe jutott. Sorra tűntek és tűnnek el ugyanis Pécsről azok a politikusok, akiknek éppen a helyiek képviselete lenne a feladatuk, de arra nagy ívben tesznek a politikai ranglétra magasabb fokainak elérése érdekében” – írja a Mecseki Srácok.

hirdetés

Még azok szerint is csapnivaló az ellenzék a magyar emberek közül, akik alig-alig politizálnak, szerintük ugyanis a döglődő ellenzék az oka annak, hogy az Orbán-kormány egymás után harmadszor is kétharmados többséget szerzett.

Pécsen azonban mintha még ennél is borúsabb lenne a kép.

Nem most kezdődött a pécsi ellenzék szétporladása, hiszen emlékezhetünk: egy évvel ezelőtt az akkori legerősebb ellenzéki párt, az MSZP még jelöltet sem tudott állítani, sőt, végül nem is talált pécsi jelöltet, akit elfogadhatónak tartott volna. Így lett a zengővárkonyi Mellár Tamás az emberük.

Őt az urnákhoz járuló belvárosi és mecsekoldali pécsiek többsége juttatta parlamentbe, azonban április 8-a óta szinte kizárólag az országos politikában mozog (valójában teng-leng érthetetlen közgazdasági, MNB-s megnyilatkozásokkal…), semmit nem törődik a pécsi problémákkal, a pécsiek igényeivel, nincs irodája, nem fellelhető. Gyakorlatilag eltűnt.

Pontosan ugyanúgy eltűnt, mint a volt helyi alpolgármester, alias „csokitolvaj” (copyright: Szili Katalin). Tóth Bertalan „pécsi” képviselő eddig csak frakcióvezetőként távolodott el Pécsről olyan elánnal, hogy évek óta nem jelent meg a pécsiek előtt, de azóta megcsinálta a tutit: a 10 százalékos MSZP első embere is lett. Beszédes, hogy a Toller-éra legbefolyásosabb politikusa, Juhász István a minap azt írta ki Facebook-oldalára erről, hogy „egy újabb állomás az MSZP egyre meredekebb lejtőjén”.

A képlet egyszerű mindkét figuránál.

Tóth bukott pécsi politikus, aki abban látja karrierjét, hogy a kommunista utódpártot megőrizze a klinikai halál állapotában valamilyen csoda folytán.

Mellár pedig 135 millió forintért mutatott hátat függetlenségének és a pécsieknek. Ennyit kapott ugyanis az a baloldali frakció, amely miatt porrá zúzta elveit, s amiért mégsem „lesz függetlenként a parlament lelkiismerete” – ahogy azt korábban ígérte szavazóinak és mindenkinek.

A legújabb távozó a porondról a szintén ellenzéki, szintén pécsi országgyűlési képviselő: Keresztes László Lóránt, aki mindkettejükkel vitában, perben és haragban áll. Tóth szerinte Pécs tönkretételének oszlopos tagja és az MSZP a NER része, Mellárról pedig úgy vélekedik, nem vita tárgya, hogy hová tartozik, természetesen Tóthhoz, logikusan levezetve egy olyan brancshoz, ami a NER része, s akikkel soha nem működne együtt.

Ő most éppen azért nem Pécsért és a pécsiekért dolgozik, mert azon mesterkedik, miként tudja életben tartani az ellenzékhez hasonlóan szintén romokban lévő, elnöki lemondáson és belső háborúkon túleső pártját. S miként tudna szövetkezni a kettészakadt Jobbik megmaradt (korábbi önmagát szembeköpő) részével, hogy az a bizonyos pecsenye esetleg még 2022 után is sülhessen számára, meg a többi botcsinálta ellenzéki számára.

A mutatott teljesítmény mellett az a még szomorúbb, hogy ezek a szerencsétlenek, ezek a „tüke pécsiek” válogatják majd össze azt az „álomcsapatot”, amely szerintük alkalmasabb lesz Pécs irányítására, mint a jelenlegi városvezetés.

Megmosolyogtató, szomorú, így egyszerre.

Mellár Tamással azért egyet tudunk érteni; néhány évvel ezelőtt a politikának hátat fordítva (sic!) azt mondta:

„További jó dagonyázást kívánok!”