Megható, ahogyan beteg tanárukat várták vissza a pécsi diákok!

Csehily József nevét senkinek nem kell bemutatnunk, aki Pécsett akár nemzetiségi, akár népzenei berkekben kicsit is jártas. Józsi bácsi – ahogy fiatal tanítványai nevezik – több mint 50 éves pályafutása alatt generációkat tanított gitározni és több éve a pécsi ruszin nemzetiségi önkormányzat elnöke. 

Sokan megrémültek, mikor májusban stroke-kal szállították kórházba Csehily Józsefet, mondhatni, hogy az egész pécsi ruszin népcsoport és rengeteg zenész aggódott érte.

A szerencsének és a Pécs Tudományegyetem idegsebészeti klinikáján dolgozók szakszerű ápolásának köszönheti, hogy nem lett nagyobb baj. Jobb oldala teljesen legyengült, most aktívan rehabilitálják. Lába nagyon jól mozog már, jobb keze kisebb mozdulatok megtételére alkalmas. Hétvégente hazaengedik a kórházból, pár héten belül tartósan hazatérhet, de előtte ruszin táborába utazik a Balatonra. Kérdésünkre elmondta, szeretne még nagyon sokáig zenélni és tanítani, az orvosok pedig lehetségesnek tartják ezt.

Diákjai úgy jellemezték mesterüket, hogy elsősorban az emberséget tanítja meg nekik, utána a gitározást. Imádott tanárukat néhányan meglepték, természetesen zenés műsorral készültek a köszöntésére.

Józsi bácsi arcára mosolyt, szemeibe pedig könnyeket csaltak a koncerttel
Nem csak tanítványok köszöntötték nagy örömmel a „mestert”

Egyik tanítványa, Gyöngyösi Ferenc még egy verset is írt arról, hogyan várták: 

Józsi bácsi, jön haza…

Szeretett Józsi bácsi lassan itthon,
Eljátsszuk, mit kér a gitáron.
Barátok, diákok megérkeztek,
S hozzánk nagy tapsviharra érkezett,
Kalinkának is sikere lett, nem hiába tanultuk,
Arcára mosolyt, szemeibe könnyet csaltunk.
Haragot sose láthatsz,
Csak paradicsom legyen az első sorban,
Sokat mesélsz, s közben reánk büszkén mutatsz,
Örülünk, hogy a tanárunk vagy!
Köszönünk mindent, te folyton tanítottál,
A legtisztább emberség benned, te vagy a mi példánk.
Szeretünk mind, s várunk vissza,
Te ruszin csibész, lassan gyere haza!

Hirdetés