MeNŐ pécsi csapat tarolt az UltraBalaton futáson!

18 óra 33 perc alatt futotta le az a pécsi ötfős női csapat a tizenharmadik UltraBalaton 221 km-es távját, akik nem csak, hogy emberfeletti tempót diktáltak, de a dobogó harmadik fokára állhattak fel időeredményükkel. 

Ezerháromszáz csapat, összesen 11 500 résztvevő és 214 egyéni futó indult neki május 10-12-én a 13. NN UltraBalaton, 221 km-es távjának. Az egyéni versenyzők szombat reggel 7 órakor indultak el, míg a csapatok már hajnali 4 órától elindultak körbefutni a magyar tengert.

A pécsi csapat, az MMT MeNŐK

Az emberfeletti teljesítményt megkövetelő versenyen az MMT MeNŐK, pécsi ötfős női váltócsapata: Schiffer Virág, Papp Tünde, Fenyvesi Zsuzsanna, Fehér Ágnes és Szabó-Kopjár Ildikó 18 óra 33 perces eredménnyel harmadikként ért célba a 13. NN UltraBalaton futóversenyen, mellyel az ötfős női csapatok közül a dobogó harmadik fokára állhattak fel, 16 női csapatot maguk mögé utasítva. Ez az eredmény még nem minden, a pécsi futónők az összes, vagyis az 1500 csapatból a 88.-ak lettek, a 124 ötfős váltócsapat közül pedig a 12.-ik helyen értek célba.

– Én idén harmadszorra vettem részt az UltraBalatonon, de ötfős váltóban először indultam. A felkészülés jól sikerült, mindenki komolyan vette a feladatot, hogy itt fejenként több mint egy maraton jut ránk, alvás nélkül, egy autóban, tíz kilométerenként megállva, akármilyen is az idő. Sajnos az egyik tagunk Riklik Anett sérülés miatt nem tudott velünk futni, ő végig bringával kísért minket, hatalmas segítséget nyújtva ezzel a csapatnak, főleg az esős, éjszakai szakaszoknál tartotta bennünk a lelket – meséli lapunknak Szabó-Kopjár Ildikó, a csapat egyik tagja.

A hölgyek nem kevesebb mint 5 perc 03 másodperces kilométerátlaggal kerülték meg a tavat, ami lássuk be, szinte felfoghatatlan tempó. A futók fejenként 44-45 kilométert tettek meg rövidebb, 8-11 kilométeres szakaszokban váltva egymást, hogy tudják tartani a gyors tempót.

– Túlteljesítettük az elvárásainkat, mert gyengébb átlaggal terveztünk, persze utólag lehet, hogy azt mondja az ember, hogy egy-két szakasz mehetett volna gyorsabban, de ezt akkor nehéz megítélni, félő, hogy ha az elejét elfutjuk, akkor az visszaüt, vagy ha valaki lesérül, másnak többet kell futni. Mi szinte semmit nem lassultunk, a végéig tartottuk a tempót. A futamok alatt is követtük az online eredménylistát, így tudtuk, hogy csaknem végig a harmadik helyen álltunk – mondja Szabó-Kopjár Ildikó.

Ahogy a futónő meséli, nem is a futás volt az egyik legnehezebb számára, hanem az, hogy az esős, éjszakai futam után vizesen kellett az autóban ülni.

– Fontos, hogy olyan emberekkel legyünk egy csapatban, akivel amúgy is szívesen töltjük az időnket, mert egy napig összezárva, nem épp ideális körülmények között, a csapatért, egymásért kell futnunk. Nem mindegy, hogy milyen hangulatban telik el ez a nap. Mi nagyon sokat nevettünk, és a jókedv mellett igyekezte mindenki kihozni magából a maximumot – teszi hozzá a pécsi futó.

Hirdetés