Sokan csodálkozva, kétkedve kérdezték: „miért épp decemberben?” – valószínűleg a legtöbben úgy vannak vele, hogy az esküvő egy kellemes tavaszi napon, vagy egy napsütéses, meleg nyári hétvégén legyen. Mi pedig egymásnak és a rendhagyó téli esküvőre mondtunk igent, és nem bántuk meg. Szubjektív élménybeszámoló következik arról, miért jó télen szervezni és tartani a „nagy napot”.

Hangulat karácsony felé

Mikor a múlt ősz végén, az eljegyzés után elkezdtük a készülődést, már akkor is téli esküvőről „álmodtunk”. A tél és főként december, úgy gondoltuk, hogy meghitt, békés időszak, de egyben izgalmas is a karácsony közeledte, a várakozás miatt. Nem mellesleg a vidékről érkező vendégeknek kedveskedve gondoltuk, ők is szívesen kilátogatnak majd a karácsonyi vásárba, megnézve az ünnepi fényárban tündöklő várost, a kézművesvásárt, megpihenve pedig elkortyolhatnak egy pohár finom forralt bort is.

Ezekből indultunk ki, és abból, hogy nincs annál bosszantóbb, amikor egy szabadtéri nyári esküvőn zuhog az eső és hideg van. Télen ettől nem kell tartani, hiszen a hideg és a csapadék szinte borítékolható, de emiatt kiszámítható is, viszont egy jó meleg, de titokzatos téli fényekben, díszektől és hófehér virágoktól pompázó esküvői helyszínnél szebbet nehéz elképzelni.

Ilyen meghitt hangulatú Pécs belvárosa advent idején

Szervezés fennakadások nélkül

Aztán beindult év elején a szervezés, először a hivatalba mentünk el bejelentkezni házasságkötésre a túljelentkezéstől félve, de nagy meglepetésünkre azzal fogadtak minket: „ráérünk még, elég egy-két hónappal előbb jönni”. Viszont a lakodalom helyszínét rögtön lefoglaltuk, bár megjegyezték, hogy a tél ezen időszaka elég lapos, telt ház biztosan nem lesz. Egyszóval nem kellett hivatali esküvőszervezővel találkozni, az anyakönyvvezetővel is csak utolsó héten, minden könnyedén ment, legalábbis az elején.

Találkozás a ruhával

A ruhapróbának nem tudtam ellenállni, amint megvolt az esküvő dátuma, rögtön kértem időpontot – fehér ruha nélkül talán nem is igazán menyasszony az ember? – gondoltam. Sokat nem kellett próbálni, hamar megtaláltam a tökéletest: a ma trendinek számító esküvői ruhákhoz képest (fehér csipkefelső vagy -body, külön szoknya) egy igazán különleges darabra esett a választásom: a fehér ruhán halványrózsaszín és -kék apró csipkére varrt virágok voltak, a szoknyarész pedig tüllből készült, igazi téli „hercegnős” csoda volt, ami nagyon a szívemhez nőtt.

A hercegnős téli ruha a pécsi Kloé divatszalonból

Persze egy téli menyasszonynak és vőlegénynek gondolnia kell arra is, hogy egyszer legalább ki kell lépniük az ajtón, amit valószínűleg nem egy vékonyka ruhában, vagy egyszál öltönyben akarnak megtenni. Kell tehát egy-egy kabát, esetleg csizma vagy kesztyű is. Ha az arának nincs fölösleges fél milliója a ruha megvételére és mindenféle kiegészítőkre, akkor bérelni lehet, de tételenként így is 10-15 ezer forintokért (például boleró, kabátka, kesztyű). A menyasszonyi ruha bérlése egyébként önmagában is egy súlyosabb összeg – de szerencsére az enyém olyan „friss” volt, hogy én viselhettem először. Remélem, később még sok házasulandónak okoz majd örömet.

Megfizethető virágok és újragondolt díszek

A ruhapróba után újra a menyasszonyság érzését kutattam, egyik nap megvettem az épp elérhető összes esküvői magazint és beültem velük egy kávézóba teljesen egyedül. Közben azon gondolkodtam, hogy milyen hangulatos lesz majd minden, hiszen télen, főként decemberben annyi inspiráció van a dekorációra, újragondolhatjuk a karácsonyi készleteinket; válogathatunk a hópihéktől, apró karácsonyfadíszektől kezdve, fenyőágakig, termésekig, gyertyákig – a fehér, ezüst, púderrózsaszín és jégkék árnyalataiban.

A csokromban és az asztaldíszekben végül szegfű, frézia, halvány rózsaszín boglárka, fátyolvirág és hófehér rózsa volt – ezek a kedvenceim, és télen mind elérhetőek, ráadásul nem is a legdrágább virágok!

A csodálatos téli hangulatú esküvői csokor (virág: Flower Bar)

A templomban pedig nem kértünk dekorációt, mert adventkor egyébként is feldíszítik a padsorokat egy-két szép zöld ággal, masnival, és ez nekünk teljesen megfelelt.

Egyéb apróságok

Alapból nem szerettem volna nagy felhajtást csinálni az esküvő körül, lovas hintóval, betanított tánccal, dobócsokorral, pezsgőivás a cipőmből (bár nincs semmi baj azzal sem, ha valaki ilyenekre vágyik), egyszerűen önmagunkat akartuk adni; leginkább lélekben készültünk fel erre az ünnepre. Törekedtünk viszont arra, hogy legyenek kézzel készített dolgok is az esküvőn, amellett, hogy a javarészét a profikra (ruha, smink és dekoráció) bíztuk.
Mutattak a nyomdában nagyon extra, jópofa meghívókat, az egyik emlékezetes példa: krokodil földgömbön, a farka végén a karikagyűrűk; a mi meghívónk egy egyszerű, sima fehér vastagabb papírra nyomott versből és a leglényegesebb információkból állt, egy kis téli hangulatú – ágon két éneklő madárka – grafikával, persze a minimalizmus és a színválasztás nem mindenkinek tetszett. Névkártyákat az asztalokra kézzel írtunk ezüst filccel, hópiherajzzal, menülapokat, ültetési rendet szintén magunk nyomtattunk – 60 főre ez is eltartott egy kis ideig.

Miről szól az esküvő évszaktól függetlenül?

Hamar elröppent az idő a házasságkötésig, szinte alig élte bele magát az ember. Sok szervezés kellett, és volt egy pár nyomasztó nap az utolsó hetekben, hogy vajon minden a helyére kerül, minden olyan lesz, amilyennek képzeltük, és amiért belevágtunk. Az tény, hogy az esküvő anyagilag nem a legjobb „buli”, de az mindent megért, hogy a szeretteink, a család és a barátok mind összegyűltek, mindenki együtt örült nekünk és a boldogságunknak. Végül is tél ide vagy oda, a díszek, virágok, ruhák és kiegészítők arra szolgálnak, hogy rávilágítsanak arra, ez egy nem mindennapi ünnep két család és a fiatal pár életében.

Hirdetés