Az Instagramon pózoló szupermamikkal ellentétben Kölcsey-Gyurkó Sára olyan felvételeket készít, melyek a nyers valóságot tükrözik. A dokumentarista fotós a tökéletes harmónia helyett a mindjárt-kitépem-a-hajad pillanatokat, a rend és a nyugalom helyett inkább a realista káoszt örökíti meg. A pécsi fotós egyik önarcképe a napokban első helyezést ért el a 38. Magyar Sajtófotó Pályázaton.
A Magyar Sajtófotó Pályázat Magyarország egyik legrangosabb fotópályázata, melynek több évtizedes hagyománya van hazánkban. A megmérettetésen több kategóriában lehet indulni, mindig az adott évben készült fotókkal vagy fotósorozatokkal. A beérkezett pályaműveket egy rangos nemzetközi zsűri bírálja el. Az értékelést egy kiállítás követi, amely évről évre messze az egyik legnépszerűbb fotókiállítás a szakmában.
Idén a 38. Magyar Sajtófotó Pályázaton, a győztes felvételeket a zsűri 2488 beérkezett pályamű közül választotta ki. Kölcsey-Gyurkó Sára pécsi dokumentarista fotós egy olyan önarcképpel nyerte el az Emberábrázolás-portré (egyedi) kategória első helyezését, mely mind mondanivalójában, mind ábrázolásában csillagos ötöst érdemel.
– Kimondhatatlanul jó volt nyerni, ugyanakkor zavarba ejtő érzés is. Több képpel és egy sorozattal is indultam, de erre a végeredményre nem számítottam. Öt éve kezdtem el fotózással foglalkozni, harmadik éve indulok a Sajtófotón. Az első évben a „Vadon gyermekei” sorozatomat beválogatták az Év fotói könyvbe, és tavaly elhozhattam a második helyezettnek járó díjat az „Anyás reggel” című képsorozattal a Hétköznapi élet kategóriában – meséli a pécsi fotós, aki idén a „Nyugalom szigete” művével vette le a lábáról a zsűrit.
Önarckép, erős mondanivaló, a valódi anyaság summázva
Ahogy Sára fogalmaz, elsősorban azért szereti ezt a képet, mert ez az egyik legjobban sikerült önarcképe.
– Dokumentarista fotósként többnyire az adott pillanatra hagyatkozom, ennél a képnél viszont elég sokat kellett kísérleteznem, hogy minden szempontból – mind esztétikailag, mind mondanivalójában – erős kép szülessen. Első ránézésre semmi különlegeset nem látunk a képen. Egy nő kissé nyúzottan pihen egy széken, míg a kisfia játszik körülötte, előtérben egy ruhaszárítóval, amiken még ott szárad néhány fehérnemű – írja körül a felvételt a fotós.
Mint mondja: nagyon sokan csodálkoznak azon, hogy négy fiúgyermek és a nagycsaláddal járó háztartási és egyéb feladatok mellett hogyan jut egyáltalán idő a fotózásra.
– Kigondoltam, hogy olyan szituációkban fotózom le magam, amiknek köze is van a valósághoz, meg nem is, így reflektálva arra, hogy a gyereknevelés mellett igenis érdemes álmodozni, és tenni azért, hogy ezek az álmok beteljesülhessenek – mondja.
A mosás és teregetés egy mindennapos feladat, így adta magát a helyszín is. Sára szándékosan választott fehér színű ruhákat és csak a jobb oldalra csipeszelt néhányat. Ahogy meséli, szerencséje volt az idővel, mert enyhén fújt a szél. A fényképezőgépet az állványra helyezte, kivitte a kedvenc konyhai székét és a legkisebb fiát, Matyikát megkérte, hogy körözzön előtte a kis piros talicskájával.
– Az udvaron a szanaszét hagyott játékok adottak voltak. Szerencsére a gépemen be tudom állítani, hogy egy időzítés alatt több képet is készítsen, így nem kellett rohangálnom, tényleg volt időm kinyújtózni és álmodozni. Ebben a képben azt szeretem a leginkább, hogy nem túloz, nem esztétizál, csak egyszerűen – és egy pici iróniával fűszerezve – mutatja be, milyen az, amikor anyaként öt perc nyugalmat kapunk – így Kölcsey-Gyurkó Sára.
Kérdésünkre, hogy milyen volt a kép fogadtatása, a pécsi fotós úgy reagált, hogy szerencsére egyre több ember értékeli, ha egy fotó őszinte. Volt, akiket megindított a kép, volt, akiket megnevettetett.
– Szerintem éppen elég tökéletes „szupermamival” találkozunk az Instagramon, néha felszabadító érzés látni egy-egy olyan képet, amivel mi, hétköznapi anyák azonosulni tudunk – zárja a négygyermekes anyuka.
