Alig akad ma pécsi, akinek valamit is mondana zetényi Csukás Zoltán neve. Holott megérdemelné, hogy sokkal többen emlékezzünk rá, hiszen a pécsi szobrászművész-bádogosmester nem csupán a város mai képének megformálásában játszott óriási szerepet, alkotásaival nemzetközi hírnévre tett szert, és korának egyik legmegbecsültebb polgára volt.
Nehéz fiatalkor
Csukás Zoltán családja nagy múltra tekinthet vissza. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a „zetényi” előnevet még II. Ulászló adományozta nekik. Érdekesség, hogy címerükön egy levágott török fejet átszúrt kard szerepel, azaz kivették részüket a török elleni küzdelemből is.
A 19. századra viszont a családnak ez az ága elszegényedett, és Csukás Zoltán édesapja már nem volt tehetős ember, a zetényi előnevet is elhagyták.
A jeles mesterember 1860-ban született Almáskeresztúron. Édesapja, Elek néptanító volt. Később ő Szentlőrincre került tanítani, fiát pedig a szentesi gimnáziumba íratta be, ahol saját testvére volt az igazgató. Csukás Benjamin mindenképpen politikust szeretett volna faragni a fiúból, ám az nem igazán hajlott az értelmiségi, hivatalnoki pályákra. A család egy másik irányt is megpróbált: 1875-ben a királyi honvédségi Ludovika Akadémiára íratták be.
Nagyon kemény évek vártak itt Csukás Zoltánra, aki sokkal finomabb lélekkel rendelkezett. Három évig tűrte a kiképzést, 1878-ban szabályosan megszökött Olaszországba. Rómában kezdett el művészetet tanulni, nagy hatással volt rá a 18-19. század fordulójának meghatározó művésze, Canova és márványszobrai. Külföldön sem volt sokkal jobb a sorsa, csak itt inkább anyagi, megélhetési gondokkal küszködött, nélkülöznie kellett. Később Padovába ment, végül 1880-ban úgy tért haza, hogy elsajátította a szobrászat alapjait.
Rögtön Pécsre költözött, a helyi bádogosok céhmesterénél kezdett dolgozni. Kénytelen volt elszakadni az álmaitól, megfelelő támogató híján. Mégis a legjobb helyre került, Pécsett virágzott a bádogosipar a 19. század végén.
Miután az inasévek végeztével megszerezte oklevelét, a kor szokásának megfelelően körutat tett külföldön. Meglátogatta a művészetükről híres észak-itáliai városokat, sokat időzött Bécsben is.
1886-ban önálló mesterlevéllel a kezében telepedett le végleg Pécsen.
Hazai és nemzetközi sikerek
Megalapította az első magyar ornamentikai céget. Ez egy valóban újszerű irány volt, annak ellenére, hogy a díszítés „művészetét” már évszázadok óta művelték az iparosmesterek.
Ugyanebben az évben elkészítette a Pesti Színház felkérésére legjelentősebb önálló alkotását, a fémlemezekből összeállított Három Gráciát – érdekesség, hogy Canovának és másik példaképének, Thorwaldsennek is létezik ezt a nevet viselő alkotása. Nem akármilyen sikert aratott: az 1890-es bécsi kiállításon ezüstéremmel tüntették ki, az 1896-os berlini kiállításon lovagkereszttel – ez utóbbi jelentette talán pályafutása csúcsát. Bécsi sikerei után hívta fel magára a figyelmet országosan is.
Párizsba is elvitte alkotásait, 1895-ben a Madárkalitka szobrát jutalmazták bronzéremmel egy kiállításon. 1896-ban egy budapesti kiállításon újabb érdemkeresztet kapott.
Rengeteg rendelésre készült művét láthatjuk még ma is, és sajnos rengeteg elveszett. Lakatosinas kisszobra a Király utcában állt, a volt Hamerli-kereskedés előtt (Király u. 9.). Sajnos az évek alatt életveszélyessé vált, így eltávolították. Az alabárdos szobra sokáig saját, Perczel utcai lakásának homlokzatát díszítette, ám mikor javíttatni vitték a hatvanas években, nyoma veszett. Szent László király szobra még ma is látható Püspökszentlászlón, a volt püspöki nyaraló mellett.
Mindemellett talán meglepő lehet, hogy mindez nem jelentett megélhetést számára, a kitüntetésekkel együtt sem. Ezért aztán eredeti szakmáját nem hagyta el, a bádogosmesterséget egész élete folyamán űzte.
Mindvégig pécsi bádogos maradt
Sikerei ellenére aktívan dolgozott a városban is. Szerves részt vállalt a székesegyház 19. század végi rekonstrukcióiban. A vörösréz lemezfedési munkáival bízta őt meg Dulánszky Nándor püspök. Ugyancsak gyakran kapott feladatokat a neves építésztől, Slauch Imrétől. Dolgozott többek között a Nádor szállodán, a Pécsi Nemzeti Színházon, a Postapalotán. Ő végezte a bádogosmunkákat az új Városházán is. Nem csoda, hogy ezek után a legnagyobb, legtehetősebb pécsi famíliáknak, iparoscsaládoknak dolgozott.
Egyre bővülő üzemében legendás volt emberségességéről. Beosztottjainak külön lakásokat építtetett Meszesen havi fizetésük visszatartásával, miközben bevezette a 13. havi fizetést és egyéb juttatásokat ünnepekkor. Magánnyugdíjat is biztosított számukra.
Mindenki Zoli bácsija volt
Közéleti szerepvállalását jól példázza, hogy a Mecsek Egyesület örökös tagjai közé választotta Csukás Zoltánt. Rengeteg jótékonysági akcióban vett részt, társadalmi mozgalmakban vállalt szerepet. 1890-ben a Pécsi Dalárda tagja, majd igazgatója lett. 1903-tól a Pécsi Ipartestület elnöke.
Mindenki Zoli bácsija volt a pécsi közéletben, nagy megbecsülésnek és tiszteletnek örvendhetett.
Pécsett gyakran felkereste Zsolnay Vilmost, aki akkor már nemzetközi szinten is hozzá hasonlóan nagy ismertségre tett szert. Barátságuk ékes bizonyítéka a két nagyméretű Zsolnay váza, ami még ma is díszíti a Csukás-házat a Perczel utcában.
Olasz feleségétől két gyermeke született, Irén és Zoltán. Németül, franciául, olaszul hibátlanul beszélt. Fiatalkorában még verseket is írt.
Ma is jelen van a városban
A nevezetes Perczel utcai lakását az 1920-as évek végén vette meg, és ott alakította ki saját kis műhelyét. A nagy műhelycsarnokban ekkor 80-90 fő is dolgozhatott már.
Aki pedig ma a Jurisics Miklós utcán elhalad, biztos felfigyel az MTA-székház mellett álló furcsa kis házra. Ez volt a „Lovagvár”, Csukás Zoltán nyaralója. 1906-ban vásárolta a szkókói szőlőtelket, amin a ház áll. Biztosan menő környék lehetett ez, hiszen a mai MTA-székház valamikor szintén egy kis nyári villa volt a Vasváry család birtokában.
1942-ben hunyt el Csukás, hosszú betegség után. Nevét a kommunista hatalom eltávolította a házról, de aki ma még végigsétál az utcán, biztosan szemügyre veszi a különleges épületet. Hajdani tulajdonosáról viszont már alig tudnak.
Forrás: Trebbin Ágost: Emlékképek Zetényi Csukás Zoltán pécsi bádogosmesterről
Kiemelt kép forrása: Régi Pécs Facebook
