Tudták, hogy oldották meg több mint 100 éve Pécsett a nyári esőzés utáni „árvizek” alatt a gyalogos közlekedést? És azt, hogy mekkora augusztusi zuhik mosták el a várost az 1960-as és 1980-as években? Régi nyári záporokról szóló írásunk jól példázza: az a monszunidőszak, amivel manapság meggyűlik a bajunk, bizony nem újdonság.
Lényegében az utóbbi egy hétben Pécset szinte minden délután elkapja egy-egy kisebb-nagyobb monszunjellegű nyári felhőszakadás, melyek rendszeresen küldik víz alá a város utcáit. Mindez azonban nem új jelenség, Pécset a múltban is sokszor öntötték el nagy nyári zuhik. Mutatunk is pár jó példát ezekre az esetekre!
Kezdjük 1910 környékén, a Széchenyi téren, ami akkor még nem csak a város fő-, hanem piactere is volt. Egy-egy nagy esőzés után a Széchenyi teret és a belvárost nagyobbacska patakok kezdték keresztülszelni. A gyalogos közlekedést ilyenkor a korbeli Pécsett egy kifejezetten fifikás vívmánnyal, a mobil kerekes híddal oldották meg! A fenti képen egy ilyen mozgatható híd látható a Szentháromság-szobor mellett.
A Széchenyi tér 1930-as években történt átépítéséig használták ezt a kerekes gyaloghidat, amiről az 1920-as években készült a fenti fotó.
Az elmúlt napok nagy pécsi felhőszakadásai után bizonyára sokan bőrig ázva tapasztalták meg, hogy mekkora árvízszerű, bokáig-térdig érő folyamok tudnak kialakulni a városban.
Nos, régen sem volt ez másként, de néhány évtizede a vizet még nyitott árkokban vezették el, ezeken a helyeken az esők után pedig csak gyalogoshidakon lehetett átkelni, ha nem akart valaki belegázolni a gyorsan kialakult pécsi patakokba. A fenti 1960-ban készült Kórház téri képen ilyen hidat lehet látni a kép jobb oldalán, az alábbi 1981-es felvételen szintén egy ilyen híd látható az Irányi Dániel téren (a mai E.ON-tól nyugatra eső terület). Utóbbi egyébként a város utolsó hídja volt.
Nem akármilyen nyári zápor kapta el a várost például 1967. július 10-én is, a délutáni felhőszakadás során 3 óra alatt közel 40 milliméternyi csapadék hullott Pécsre, amiről a misinatetői meteorológiai állomás szakemberei azt nyilatkozták, hogy korábban ilyen tömegű víz, ilyen rövid idő alatt nem zúdult még a városra. A tűzoltók beszámolója jól példázza, hogy mekkora volt a felhőszakadás:
„Most van munkánk, sok is, teljes apparátussal munkához láttunk. A Temesvár utca 2. sz. épület és a Pannónia szálló kazánházába beömlött a víz, az urológia alagsorából is szivattyúznunk kell. Villámcsapás érte a Jurisics Miklós u. 38. sz. épületet, a kapcsolótáblába ütött a villám, tűz keletkezett, de sikerült eloltani. Beömlött a víz a Légszeszgyár utca 13. sz. alatt levő DÉDÁSZ gépházába, a Légszeszgyár utca 24/a szuterénlakásába…”
A mentők a következő esetet jelentették:
„Pécsett, a Nagy Jenő utca 22. sz. épületben levő alagsori lakásba víz zúdult, az ott betegen fekvő 60 éves Péter Sándornét a Megyei Kórházba szállították.”
A felhőszakadás következtében Hetvehelyen az első jelentések szerint 5, a későbbiek szerint ennél lényegesen több ház dőlt össze. A mentési munkákhoz kivezényelték a szigetvári tűzoltókat, de kivonultak a helyi erők is. Mindez azonban kevésnek bizonyult, kérték a pécsi honvédség segítségét is, egy egység pedig azonnal ki is vonult. A zuhi következtében Mecsekpölöskén mintegy 20 ház düledezett, a mentésre kivonult a komlói tűzrendészeti parancsnokság órákig dolgozott azon, hogy a házak épségben maradjanak és senki ne sérüljön meg.
Legyen szó még egy nagy – többnapos – pécsi esőzésről, ami 6 millió forintos kárt okozott a pécsi úthálózatban 1982 augusztusában. A legkritikusabb helyzet Magyarürögben, Nagy-Deindolban, Mecsekszentkúton, valamint Patacson volt, de az égi áldás jelentős károkat okozott a belvárosban és Meszesen is.
Így írtak erről a korabeli lapok:
„A károk nagyságát jól érzékelteti, hogy az útfelügyelet több száz bejelentést kapott. A hétvégi felhőszakadás újabb károkat okozott azokon az útszakaszokon is, ahol megkezdték a helyreállítást. Az Pécsi Köztisztasági és Útkarbantartó Vállalat hat brigádja dolgozik, ami a takarító- és építőkapacitást teljes mértékben leköti. A városi tanács építési és közlekedési osztálya, valamint az útfelügyelet, a lakosság türelmét és megértését kéri, mert a helyreállítási munkákat fontossági sorrendben végzik. Először a tömegközlekedési útvonalakat, illetve balesetveszélyes helyeket szabadítják meg a több száz köbméteres hordaléktól, a lerakodott iszaprétegtől.”
A korabeli sajtó külön kitért arra is, hogy mekkora pusztítást okozott az eső a veteményesekben:
„A domboldalakról lezúduló áradat feltépte az útburkolatot, a járdát, az amúgy is szűk átereszek rövid idő alatt eltömődtek a hordalékkal, a víz átrohant a megművelt konyhakerteken és szőlőkön, magával sodorva paprika-, és paradicsombokrokat, egyéb kerti veteményt, a tulajdonosok bánatára, bosszúságára.”
