Pécs testvére, a legjobb mustár otthona

A Pécs testvérvárosait bemutató sorozatunkban Lyon, Grenoble és Aix-en-Provence után egy újabb francia városba kalauzoljuk el olvasóinkat, Burgundia kultúrfővárosába, Dijonba!

Talán csak annak nem a mustár jut eszébe Dijonról, a franciaországi Burgundia Pécshez meglepően hasonló méretű, 160 ezres lakosú székhelyéről, aki már járt a városban, mely egyébként közel sem mustáráról a leghíresebb, hiszen nem csak, hogy a világhírű burgundiai borvidék egyik központja, hanem Franciaország „Kulturális és Történelmi Városa” is. Ebben a tekintetben tehát igencsak hasonló Pécshez, és hát nem is hiába kötött a két város testvérvárosi szerződést.

Dijon panorámája sok-sok templomával

Ez a testvérvárosi kapcsolat 1967-ben kezdődött – noha ezt évekkel korábban is több iskolai csereprogram, közös művészeti és egymás portékáit bemutató kiállítás előzte meg –, amikor Pécs Tanácselnöksége részt vett a párizsi Testvérvárosok Világszövetségének kongresszusán, melynek célja a testvérvárosok kapcsolatának ápolása és kiszélesítése volt. A kongresszus célja be is vált, ugyanis ekkor dőlt el, hogy Dijon és Pécs testvérvárosokká válnak (és itt kezdődött el Pécs és Párma kapcsolata is).

Az Eiffel-torony tervezőjének piaca

Pécsben és Dijonban nem csak méretük és kulturális főváros-jellegük közös, hanem némileg történetük is. A kelet-francia város a rómaiak alatt is központi jelentőségű volt, egy Divio nevű várat építettek ide, amit aztán különböző barbár hódító népek szétromboltak (ahogy Pécset a törökök). Amikor azonban 1015-ben létrejött a burgundiai hercegség, mégis Dijon lett annak székhelye. Aztán 1137-ben egy tűzvész szinte az egész települést elpusztította. Ezt követően II. Hugó burgundi herceg lebontatta a szűk és ezért hasonló esetekben veszélyesnek mondható városfalakat, Dijon területe így pedig hirtelen kitágult és a város gyors fejlődésnek indult, főleg miután Merész Fülöp lett Burgundia hercege. Lényegében ő volt az, akinek köszönhetően felvirágzott a város (sokat tett érte még testvére, Károly is).

A dijoni Notre Dame

De vajon, ha Dijon nem a róla elnevezett mustárról híres – vagy hát nem csak arról –, akkor miért érdemes meglátogatni? Nos, ezt felsorolni is nehéz, hiszen a tipikusan franciás hangulatú, középkori múltú és örökségeit megtartó, azokat óvó város vonzó sármjában nagy szerepet játszanak nem éppen mindennapi templomai (melyek nem is mindig templomok).

A félköríves tér

A gyönyörű Place de la Libérationon, a város félkör alakú központi terén, amelyet a XVII. században alakítottak ki, egy ilyen idézőjeles templom is helyet kapott. Az Église St-Etienne nevű volt templomban ma könyvtár és kulturális központ működik, valamint egy múzeum François Rude francia szobrász műveinek szentelve.

Ki hinné, hogy ez a könyvtár egy templomban van?

Persze igazi templomból is akad bőven Dijonban. Van saját Notre Dame-ja (az Église Notre Dame), ahol az ország egyik legrégebbi faszobra, a legendás 11. századi Fekete Madonna-szobor található, de érdemes az 1529-ben épült Église St-Michelt is meglátogatni, de az Église St-Philibertet és a közel 100 méteres tornyú Cathédrale St-Bénigne-t sem szabad kihagyni. Nem templom ugyan, de a Palais des ducs et des États de Bourgogne-t, azaz Merész Károly és elődeinek egykori palotáját is látni kell, hiszen nem csak csodaszép épületről van szó, de kulturálisan is jelentős, mivel itt található Franciaország egyik legjelentősebb vidéki képzőművészeti múzeuma, a Musée des Beaux-Arts. Darcy terén a francia-amerikai barátság emlékére állított Diadalívet is érdemes körbejárni, aztán ha már nagyon megéheztünk a városnézésben, irány a „Posta utca”, ami elvisz minket a dijoni piaccsarnokhoz, amit maga Gustav Eiffel tervezett! Azt pedig talán nem kell részletezni, hogy mennyi minden helyi finomságot kóstolhatunk itt.

hirdetés
Uránia Mozi

Hirdetés