A pécsi nő, aki ért az állatok nyelvén

Fejes Rózsának nem akármilyen állatfarmja van Pécs határában. Két kutyusa mellett vannak kecskéi, törpemalacai, medvéi és alpakája is. Az állatok azonban nem csak ott élnek, át tudják ugrani az akadályokat, tudnak fára mászni és pörögnek is a levegőben – mindezt a gyerekek kedvéért, oktatási vagy fejlesztési céllal teszik. Meg is van az eredménye, segítségükkel a diákok játékosan tanulják a KRESZ-t, a hátrányos helyzetű, sérült gyerekek pedig percek alatt megnyílnak Rózsának és állatainak.

hirdetés

– Mikor kezdtél el állatokkal foglalkozni?

– Régebben tenyésztettem kutyákat, majd elvégeztem egy járőrkutyavezető-képző tanfolyamot, így közelebbről is megismerkedhettem a kutyakiképzéssel. Mancs, a jack russell terrier már régóta a társam, vele kezdtünk el KRESZ-t oktatni iskolákban, óvodákban. Ezután jött Morpheus, a cane corso, aztán egyre több állatom lett: kecske lovat követett, majd jöttek a medvék és végül az alpaka. Így született meg a MancsRanch 2016-ban.

– Most milyen állataid vannak?

– Az említett két kutyus mellett van három holland törpelovam, egy mini shetlandi pónim, három holland törpekecském, egy búr kecském, kettő ormányos medvém, egy japán és egy minnesotai törpemalacom, valamint egy suri alpakám. Persze mindegyiknek van neve, az egyik törpemalacot például Csak Norisznak neveztem el. Van egy lovunk, Fülöp, akit a vágóhídról, egy másikat, Mimózát egy bántalmazó gazdától mentettem meg. Egy nőstény alpakát is szeretnénk Calao, a hím alpaka mellé, de tavasz végén érkezik hozzánk egy porkupin, vagyis egy kúszósül – ez utóbbi azért különleges, mert olyan hangokat ad ki, mintha beszélne.

– Gondolom, rengeteg munka van velük!

– Persze. Reggel ötkor kelek, munka előtt foglalkozom az állatokkal, majd munka után vissza a farmra, állatokat etetni, tisztogatni, tréningezni. Fontos, hogy nem csak fizikailag kell őket ápolni, hanem lelkileg is, hiszen ők is érző lények, ezért imádom ezt csinálni!

– Nem egyszerű állatokról van szó, mivel tudnak trükköket is. Tudsz mondani példákat?

– A kutyáknak egyértelműen nagyon széles a repertoárjuk. Mancs képes fára mászni, de labdázni is tud a gyerekekkel úgy, hogy visszadobja a labdát. A kecskéket is nagyon sok mindenre rá lehet venni jutalomfalatért cserébe, adnak pacsit vagy vezényszóra lefekszenek, de a többi állat is tud például csoportban dolgozni, akadályokat átugrani és alapvető fegyelmezettségi feladatokat végrehajtani.

– KRESZ-t is oktatsz az állatokkal, illetve osztályokhoz is jártok. Hogyan néz ki egy ilyen foglalkozás?

– Az iskolás osztályoknak többnyire KRESZ-t oktatunk Mancs segítségével, de ha sokadszor látogatunk el egy csoporthoz, akkor beszélek a felelős állattartásról, és az állatok helyes megválasztásáról is. Többször voltunk már sérült, hátrányos helyzetű gyermekeknél is, ahol egyszerűbb foglalkozásokat csinálunk: labdázás Manccsal, labdakereső játék és állatsimogatás. Ezeket a játékokat a gyerekek borzasztóan élvezik, hiszen az állatoknak sokkal hamarabb megnyílnak. Megesett, hogy egy osztályban egy sérült kisfiút gyakorlatilag negyven perc alatt bevontunk a játékba, míg az iskolának tíz hónap alatt sem sikerült ez.

– Csak osztályokhoz jártok?

– Nem, járunk falunapokra, vállalati rendezvényekre, balatoni táborokba és esküvőkre is. Az egyik kedvenc élményem az volt, amikor meghívtak egy idős néni nyolcvanadik születésnapjára, akinek régi vágya volt egy minipóni. Oda Fülöppel, a pónimmal mentünk el: hihetetlenül boldog volt az ünnepelt. Ezen kívül már vendégül láttunk várandós kismamát is, akinek csak akkor nyugodott meg a baba a hasában, amikor Csak Noriszt, a törpemalacot simogatta. A szülés előtti két hónap szinte minden napján jött hozzánk.

– Az állatok hogyan viszonyulnak egymáshoz?

– Olyanok, mint egy nagy család. Vannak természetesen szorosabb kapcsolatok – például ló és kutya között – de mindenki elfogad mindenkit, puszilgatják, szeretgetik egymást. Mancs egy kicsit kívülálló, talán ő a főnök, de ez így van rendjén.